A Búvópatak júniusi számának tartalmából

 


 

 

„Tejút hasadékán,

homlokán szarvasnak, 

csodaszarvasunknak:

fényszikrák lobognak,

gyertyák fellobognak.

Gombás-patak

csillan, vízcseppek csilláma 

hullik a királyra,

majdan-szent-királyra:

templom hol épüljön, 

templom, hogy épüljön,

templom felépüljön!” – Devecsery László A fény ébredése című versciklusa is olvasható a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap júniusi számában, melyet Makoldi Sándor szobrászművésznek, a Nyíregyházán felállított nemzeti összetartozás emlékmű alkotójának ajánl. A júniusi szám első oldalai most is a világban zajló, hazánkat is érzékenyen érintő drámai eseményekre emlékeztetnek, de a későbbiekben olyan írásokat olvashatunk, amelyek a megoldást keresik, igyekeznek erőt adni a kivezető utak megtalálásához, az igazság, a hit és az esztétikum erejével.

     Fülöp Zsuzsanna éppen ezekre a sorsdöntő kérdésekre vár választ Dr. Szikra Leventétől, az Alapjogokért Központ munkatársától Politikai cselekvés keresztény alapokon címmel. „Nem csak lehet, de kell is keresztény alapokra építeni a politikai cselekvést. Ez nem azt jelenti, hogy az állam egyházként kezd el viselkedni, hanem arról van szó, hogy az állam alapvető döntései, értékválasztásai a kereszténység társadalmi tanításain nyugszanak. Magyarország példát mutat ebből. Semmiben nem korlátoz senkit a magánéletében, ugyanakkor védelmezi a házasság hagyományos kereteit, támogatja a gyermekvállalást, és ellenzi a gyermekekre irányuló szexuális propagandát. Mindezt ráadásul a demokratikus felhatalmazás újra és újra történő megújításával teszi, azaz kijelenthető, hogy a jelenlegi kormányzás valódi kereszténydemokrata politika. Magyarország arra is példa, hogy bátran kell kiállni az érdekeinkért és az értékeinkért, mert az bár támadásokat is vonz, hosszú távon eredményes.”

     

„élnek itt, magyarul szólnak,

válaszom magyarul pördül,

csúfolnak mégis románnak,

mondhatom sírva elölről”,

 

a kórház rideg és néma,

hiába orvosi múltad,

éjszaka felmosol, súrolsz,

csillog a csempe, padlólap,

 

lakni kell, kenyér kell, pénz kell,

új hazád nem ölel lágyan,

vizsgázol vasfegyelemből,

ellöktek hányan, de hányan,” – Turbók Attila A tegnapok könnye című versét is közli a lap.

      Csernák Árpád heg(esed)ek című novellájában egy ház bontásának metaforáján keresztül ír a röghöz kötöttség tragikumáról. „… az ember átesik műtéteken… az ember – örökösen – műtéteken esik át… vágások a torkon, a mellkason, a hasfalon… aztán sebek, varratok, hegek… a torkon, a mellkason, a hasfalon… és ki tudja még hol… (talán)… a lelken is… mert van lélek, ez vitathatatlan… és ami van, az sérül, és ami sérül, azt megműtik vagy magától begyógyul, és amit megműtenek, vagy ami magától begyógyul, az hegesedik… egészen szépek a hegek, mondja a sebész… szép hegek, mondom én is…kell az a ’jófajta durvalelkűség’ , kell, de ki dönti el, hogy meddig jófajta?...’”

      Tükrös hölgy címmel Baán Tibor szubjektív jegyzete olvasható a költő és festő Varga Sinai Gizella művészetéről. „Világunkat látható és láthatatlan utak szelik át. A felfedezők nem egyszerűen az úton járnak, hanem maguk válnak úttá.  És közben viszik a világosságot, amely összeköti a távolságot, közelivé teszi a messzeséget. Varga Sinai Gizella mikor elindult nem tudta, nem tudhatta, hogy miféle napkeltét fog megpillantani, miféle holdakat szemlél majd Iránban, vagy a tenger mellett, miféle színekbe fog öltözni.

Két könyve jelent meg eddig. Az egyik egy csodaszép album, Omár Khájjam: Rubáíjatjaihoz készült festményekkel, a Kossuth Kiadó gondozásában, a Nemzetek Háza és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával 2018-ban. A másik, ugyancsak exkluzív szépségű könyv: A szerelem rabjaként szabad madár lettem, Háfíz sorait idéző memoár Jankovics Marcell és Rubovszky Éva támogatásával, a Kocsis Kiadó gondozásában, 2021-ben. E két könyv valójában egy karcsú híd két pillére, mely két hazát, két kultúrát köt össze. Alatta az idő folyama zúg, eleven érzelmek áramlanak. Ezek mindegyike felvillan a visszaemlékezésben, mely fokozatosan tágul világgá.”

     Tárcanovellájában Lukáts János az ecseri templomrom értékéről és szépségéről ír. „Sokszázados kövek, mészkő-kemény szivacs, számtalan gödrét, nyílását vajon hány zápor és jégverés fúrta, repesztette? Ujjammal érintem, érdes, rücskös, ez a kő hajlíthatatlan, De hát a többi is, miért éppen erről jutott eszembe? A kövek sorát téglával pótolták, szívós, vörhenyes téglával, kisebbek, mint a maiak, éle már egyiknek sincs. Aztán a modern koriak, nem több fél-századosnál. És vannak persze sziklák, igazi sziklák! Kőből valók! Nevetséges, mi másból?! Ezeket sziklaként görgették ide, az alföld közepére, honnan, mikor, mivel? Emberek, lovak, szekerek? Rabszolgák, papok, szabad parasztok, harcosok a harcok szünetében? A szikla nem sok, meg se látszik rajta az a… hány év is? Ez így fog kinézni, ha majd a következő századév-ezredév meglátogatja, akkor is. De remélem, a rücskös kövek is, meg a tégla is, azok is emberi művek, a szikla a természet makrancos kölyke.” 

     Még a tatárjárás sem úgy volt? – teszi fel a kérdést tanulmányának címében Csiba Zsolt. „A Magyarságkutató Intézet által 2021-ben rendezett Tatárjárás Konferencia alapján töprengésre késztető hasonlóságokat találhatunk Batu kán kárpátmedencei, illetve Napóleon Oroszország elleni kudarcos téli hadjárata között (vö.: „Dr. Kásler Miklós köszöntő beszéde – Tatárjárás Konferencia 2021.” – youtube).. A franciák rendkívül erős, a fél világot felvonultató hadsereggel támadnak. Borogyinónál vereséggel felérő győzelmet aratnak (vö.: A Muhi csatával). Mindkét félnél óriásira duzzad az áldozatok száma. Az események hatására az orosz hadak főparancsnoka, Kutuzov gróf a felperzselt föld és a gerillaháború eszközéhez nyúl, amit szittya őseink is alkalmaznak I. Dareiosz ellen, amikor is nyolcvanezer perzsa marad holtan tágabb, Duna-menti térségünkben. A cár kiürítteti Moszkvát. A francia császár tehetetlen dühében céltalan rombolásba kezd, felgyújtja a csodás épületekkel ékes várost. A termés pusztul, a munkára fogható lakosság sehol, közeleg a tél, éhezés tör ki. Végül a támadó hadak, komoly veszteségekkel, megtörten távoznak (Lev Tolsztoj gróf „Háború és béke” című regényéből Szergej Bondarcsuk készített egy csodálatos hatórás filmet).”

     Csontos Márta költővel Lengyel János beszélget (A jó költőre odafigyelnek).

     Czigány Ildikó lírai kisprózája is olvasható a most megjelent számban Óceán partján címmel. „A só, a szél, a New York állandóságával zúgó hang lesöpör minden gondolatot. Óceán-illat. Csak a jelen létezik. Hová lettek életem sok évének emlékei? Szilánkok, töredékek csak, ami felidézhető! De benne munkál minden pillanatban, sőt a jövőbe szövődik, hiszen a múlt a jövőbe lohol. Mint a hullám teteje, rohan előre örök pillanatunk.”

     A megidézett, és más prózai műveken kívül további versek teszik teljessé, széppé, érdekessé a júniusi számot: Turbók Attila (Nem múló emlék, 1953-ból), Németh István Péter (Sainte-Victoire), Csontos Márta (A költő mássá válik, Osztozkodás, Out of de Blue), Aknay Tibor (Helyzetjelentés), Tóthárpád Ferenc (Széltoló vers, Jussom), Simek Valéria (Az a nyár, Visszakötés, Orgonabokrok), Szentjánosi Csaba (Ellipsum 1, Ellipsum 2, Ellipsum 3).

     A borítón Ország László fotója látható.

      

*

 

A Búvópatak életben tartása érdekében köszönjük, ha pénzbeli adományával segíti munkánkat!

Búvópatak Alapítvány számlaszáma: 10918001-00000012-93920004

 

Külföldi befizetéshez szükséges adatok: 

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004 

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB. 

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: 30 449 94 92

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

Kiegészítő információk