A Búvópatak januári számának tartalmából


 

 

„Szakadék szélén áll a drága nemzet.

Virágait most falja fel a járvány.

Bolyongunk szerte, jövőt féltve, árván.

Nap lobbant fényre, éjnek réme hemzseg.

 

A kórnál rútabb szörnyet most nevezd meg!

A démon büszke, hatalomra vágyván,

haláltáncot jár, ropja nagy paráznán.

Hazám, kacagja minden bús keserved.

 

Hataloméhest puffaszt kerge méreg.

Pénzbálvány adja. Méri sors: a mérleg.

Maradj őrzője az élet vizének!

                  

Több földrészről ront tébolyult rajongás. 

A benti bérenc csal: hazug csapongás.

Hazám, vacogsz, de védjen tiszta ének!” – Tusnády László Szakadék szélén című szonettkoszorúját is olvashatjuk a huszonegyedik évfolyamába lépett Búvópatak kulturális és társadalmi havilap januári számában. Minden kétség, baj és kétségbeesés közepette, megpróbálunk ismét erőt adó számmal előrukkolni az új esztendőben. Tusnády László mesterszonettjében még a fájdalom hangján szól, de az utolsó írásban Viczián Miklós már arra hívja fel figyelmünket, hogy a bölcsesség, a szeretet és a hit erejével a legnagyobb fájdalmakat is kibírhatjuk, a legnehezebb időszakokat is átvészelhetjük.

     Lassan siess című jegyzetében Udvarhelyi András azt járja körül, hogyan legyünk résen a ránk zúduló információáradattal szemben, hogy védjük magunkat a hazugságoktól. Ehhez Bibó István gondolatait hívja segítségül (A szabadságszerető, művelt ember tízparancsolata).

     „Ha csak észszerűen, racionálisan, vagyis értelem nélkül gondolkodunk és világnézetek szerint élünk - amit ma leginkább a médiumok által sugallt mainstreamnek neveznek -, akkor azon embertömeghez csatlakozunk, akik a létet meghazudják, mivel anyagban gondolkodva kizárólag a földi életre koncentrálnak. A tömegember elfogadja a világnézeteket, a hatalmaskodást, a médiumok által gerjesztett és fenntartott butaságokat, a demokratikus rabszolgaságot. Szerinte csak az létezik, ami kézzel fogható és szemmel látható. Ami az anyagon kívül van, az egyszerűen nincs. A racionalista tömegember materialista, aki az élet határán túli tudásra, a metafizikai lét felfogására nem alkalmas. Képes lenne rá, de nem erre tanították, hanem épp az ellenkezőjére. A tagadásra.” – írja Hajdu Zoltán a Hol itt a ráció? című esszéjében.

     Szentgyörgyi László Retúr című novellájában egy erdélyi nő hazájából való távozásának és visszatérésének történetét írja meg.

    

„előttem térkép

nem találom rajta

önmagam

 

gyermekem magamhoz szorítom

általa hiszem még régi

istenem

 

fehér-fekete képzeletbeli utakon szél sepreget

a tükörben is angyalarcú áruló

integet

 

szemeim hiába emelem égnek

kihez imádkoztam magamban

lelem”  – Szente B. Levente Majd ezt kérdezem című verse is olvasható a januári számban.

     Három farkas címmel Varga Rudolf önéletrajzi regényéből közöl újabb részletet a lap. „Ember tervez, asszony végez, tartja a kiforgatott szólás. A továbbtanulásom ügyében sem apukámnak nem lett igaza, sem nekem. Augusztus végén szólt apám, megyünk beiratkozni a gimnáziumba. De annak azért előzménye is volt. Édesapám mindenáron azt szerette volna, ha ótószerelőnek tanulok. Annál ígéretesebb, jobban fizető, könnyű és tiszta munkát nem ösmert. A tanulmányi eredményeim azt indokolták, valami jó szakmát kell elsajátítanom. Több jóindulatú tanárom még évekkel később is ugyanarra intett. Pápay tanár úr, az áliroda-lom neves tanára például mindenáron az asztalos mesterség felé próbált terelgetni. Édesanyám viszont titkon abban bízott, nadrágos ember, talán még pap is lehet a kisfiából.”

     Az OLVASÓLÁMPA rovatban Pósa Zoltán Egy felvidéki magyar vátesz címmel Petrusák János Gróf Esterházy János mártíromságáról írt regényét (Tanúm az Istenem) ajánlja az Olvasó figyelmébe. „Írónk drámaian hatásos felütéssel párolja filmszerűvé Esterházy életregényének tragikumát. In medias res kezdődik a mű, 1949-ben, a mirovi börtönben. E méltóságteljes, gyönyörű egykori kolostor a regény jelen idejében már fegyház, ide érkezik meg a szigorúan ellenőrizendő, kiemelten veszélyesnek minősített rab a Gulágról Husák diktatúrájának sűrűjébe.  A távollétében ítélte őt halálra a vérvörös kezű csehszlovák hatalom, ennek végrehajtásától paradox módon az mentette meg, hogy először a moszkvai hírhedett Ljubljanka, majd a Gulág-pokol foglya volt. Ám időközben szovjet nyomásra „kegyelmet kapott”, halál helyett életfogytiglanit, azzal a feltétellel, hogy megír önmaga ellen egy életrajzi önvádiratot. Esterházy először nemet mond, ám azzal fenyegetik meg, hogy a családját is elpusztítják, ezért mégis elkezdi megalkotni az autobiográfiát.”

  Petrusák János regényrészletét is közli a lap. „Az épület talán kastély? Nem olyan díszes. Akkor iskola? Viszont ennyire magányosan? Meg nagyon komor is. Tornya is van, több, kaputornya, még kápolnája is. Stáció egy közeli emelkedőn. Bizonyos, hogy kolostor ez az épület, ahol szerzetesek vagy apácák szóltak Istenünkhöz. Aztán… A komor épület megmaradt, de Isten embereit kizavarták. A keresztet leverték, hogy vörös csillagot fessenek a helyére. Az ateista hitetlenség jelképét! Ezt a helyet nem marxista iskolává tették – az is szörnyű funkcióváltás lett volna –, hanem rabokat, az egyeduralkodó Kommunista Párt ellenségeit, a jó embereket zárták ide be. Az ő ajkaikon maradt meg, némán, az Istenhez való könyörgés, amiért egykor emeltettek ezek a falak.

     Tarisznyától a bőségszaruig címmel jelent meg az a kötet, melyben barátok, pályatársak emlékeznek Turcsány Péter íróra, az egykori PoLíSz főszerkesztőjére, kiadóvezetőre születésének 70. évfordulója alkalmából. A könyvet Ványai Fehér József mutatja be Elúsznak szavaim címmel.

     Lengyel János a Svájban élő A. Turi Zsuzsa költővel beszélget Tiszta magyar szó Genfből címmel anyanyelvről, magyar irodalomról, legújabb kötetéről.

     Érvényesek-e a járványtan szabályai napjainkban? című tanulmányában Ralovich Béla két fertőző betegség, a HIV fertőzés (AIDS) és a Cov-19 világjárvány tanulságainak összegzésével keresi a választ a feltett kérdésre.

 

     „Elment az Omega! Kihalnak a fiúk,

      Mint, a véges, veszélyeztetett fajok,

      Történelem sújtotta, régi nemzetek.

      Ami volt, többé az már nem lehet, -

      Visszájára nem fordul az elmúlt idő!

 

      Mert, nem énekel, már nem is kiabál,

      Hová tűnt Léna s a Gyöngyhajú lány?

      Mára elfogyott mind a Tízezer lépés,

      A Petróleumlámpából a csíkos bélés.

      Trombitás Frédi Éjszakai országúton

      Ballag. Égi jel! Fekete pillangót fog.

      Naplemente a Föld árnyékos oldalán,

      Sötét a város, Tűzviharban Rózsafák.

      Régi csibészek, Hűtlen barátok sírnak,

      Hihetem, Minden könnycseppért kár,

      A nagy folyó is fut a Csillagok útján!” - Alfától az omegáig címmel Balajthy Ferenc emlékezik.

      Viczián Miklós egy bibliai idézettel (Ef 4,23) és a jól ismert éveleji köszöntésünk szavainak elemzésével ad hitet és reményt az új esztendőre. „Mikor lesz hát boldog az új évünk? „…újuljatok meg lelketekben és elmétekben…” – szól Szövetségünknek a 2022-es évre választott vezérigéje. Elménk aszerint fogja értelmezni a körülöttünk lévő eseményeket, és úgy fogja irányítani cselekedeteinket, amilyen lélek hatja át. Akkor lesz boldog az új évünk, ha elménket – gondolatainkat, döntéseinket, cselekedeteinket – Isten Szentlelke fogja irányítani!

Ilyen Boldog Új Évet Kívánok minden olvasónknak!”

 

     A megidézett, és más prózai műveken kívül további versek teszik teljessé, széppé, érdekessé a januári számot: Lukáts János (Felhőre írt versek…), A. Túri Zsuzsa (Vers) és Papp Dániel (Amikor késnek a gondolataim) verse.

     A borítón és a belíveken Ország László fotói láthatók.

 

*

 

A Búvópatak – a vállalhatatlan terjesztési feltételek miatt - nem kapható az újságárusoknál!

Aki szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj belföldön 7000 Ft, külföldre 7000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 680 Ft + postaköltség.

Azoknak az olvasóinknak, akik a Búvópatakot nem nyomtatott formában szeretnék olvasni, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Külföldi előfizetéshez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: 30 449 94 92

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

Kiegészítő információk