A Búvópatak novemberi számának tartalmából


 

 

„Egy fél emberről álmodott az éjjel. Egy fél ember a hamu alatt. Nem, nem is fél; egy darab: fej, nyak, váll, egy kar… a forradalom leverése után rejtette oda tizenhárom évesen. Most előkerült. Szoborszerű. Samott és salak.

A külváros egyik öreg házában ült. Kint esett. A padláson edények, mert beázott a tető; de nem érdekelte. Az ablakon át ragyás falat látott, és kis darab, háromszögletű szürke eget. Önkéntes rabságának idejét töltötte. Kávét ivott. Nézte, hogy a szemközti háztető peremvonalával milyen rigózusan párhuzamos a villámhárító vasrúdja.” – Csernák Árpád főszerkesztő drámai hangvételű novellájával (Vesztőhely) indul a Búvópatak polgári kulturális és társadalmi havilap novemberi száma, amelyben –mintegy az októberi szám testvérszámaként - megemlékezünk az 1956-os forradalomról és szabadságharcról, annak vérbe fojtásáról is.Ország László ihletett elektrográfiái is erről tanúskodnak, a címlapon és a belíveken is.

     A novemberi számban egy újabb részlet ismerhető meg Balogh Elemér regényéből (A tanár úr) Tehenek, burgonya címmel. „Az egyetemről egyébként vagy kétszázan jelentkeztek nemzetőrnek, a főkapitányságról kaptak fegyvert és szigorú utasítást, hogy a szovjet csapatokkal kerüljék az összeütközést. A kar épületét biztosították, de őrt kellett állniuk az írószövetség és az újjáalakult kisgazdapárt székháza, sőt a Belügyminisztérium épülete előtt is. Honvédségi és más alkalmi teherautókkal járták a vidéket, kenyeret, lisztet, krumplit gyűjtöttek a kollégistáknak, a kórházaknak, és általában a pestieknek, hiszen a boltok napok óta nem nyitottak ki, az éttermek bezártak, nemigen volt mit enniük az embereknek.

     Tusnády László Idő-kút című esszéjében népünk történetének viharos évszázadait veszi górcső alá az 1125 évvel ezelőtti honfoglalástól kezdve a mohácsi országvesztésen át a legújabb kori történelmünkig. „Telt-múlt az idő. Maradt a haláltánc. Járták a diktátorok. Sztálin és Hitler. A Nyugat előtt, sokak számára kedves figurává vált Hruscsov pajkos jókedvében egyszer elárulta, hogy ha a nagy vezérek szórakozása a felsőfokra hágott, akkor egy-egy vezető elvtársat a Generalisszimusz felszólított arra, hogy járja el a medvetáncot. Ezt vele is megcselekedte. Szörnyű! Szisszentek fel sokan. Arra nem gondoltak, hogy a nagy táncosokkal a halál is bokázott, nem csupán Sztálin szórakozása volt ez a nagy mulatság.

     Csiba Zsolt vallástörténész tanulmányával (A cinquecento fojtásából Erdély aranykoráig) a XVI. századi Magyarországra lépünk vissza az időben. „A jobb sorsra érdemes trónörököst, Jagelló II. Lajost (1506-1526) a közismerten élvhajhász Brandenburgi György bajor őrgróf készíti föl az „uralkodásra”. »Gyermekkortól fogva rosszul nevelték, fajtalankodásra csábították, tánczra tanították, s nem arra, hogy a hazát védje. Minden húshagyó (farsangi) napon démoni orgiákban részesítették« - írja Szerémi György (1490-1549) udvari káplán a Magyarország romlásáról című könyvében.

    Az OLVASÓLÁMPA rovatban ezúttal Fülöp Zsuzsa Küzdelem utolsó vérig címmel a 160 évvel ezelőtt született gróf Tisza István miniszterelnök emlékére megjelent kötetet ajánlja az Olvasó figyelmébe, mely a tragikus sorsú államférfi pályáját mutatja be beszédeiben, leveleiben és visszaemlékezésekben.

     Most minden üres, csak a csend tombol,

     a kertek számkivetett rádiók

     őszhullámhosszán kimerült sávok,

     könnyed horizont dekorációk

     köd bugyog szét jobb’ nemesíteni

     az amúgy is egysíkú időtlen

     szürkeállományt, és az emberben

     valami szétesik, oly velőtlen

     a természet, novemberszél emészt

     eleveneket, megadom magam!

     lelkem sodorja száz falevéllel,

     úgyis majd elejti, oly súlytalan. – Csiki Melinda Súlytalan című versét is közli a lap.

     Ajtók című szürreális novellájában Gerencsér Zsolt egy, a világban egyre jobban elhatalmasodó életérzést fogalmaz meg.  „Ajtók köré csoportosulunk. Figyeljük a kilincset, vagy a kilincs helyén pöffeszkedő gombot, mikor fordul már, mikor tárul az ajtó nyikorogva, hogy a kilépő helyére bemehessen a következő, hogy apadjon végre, szűnjön meg a sor… Aki végzett, magára ölti nyirkos kabátját és indul a kijárat felé. Nyomában a gyereksírás, egy-egy elfojtott szitok, pállott eső- és izadtságszag keveréke. Még hallom cipőinek csusszanását a cementlapon, mikor nyílik a velem szemben lévő ajtó…

    Szentgyörgyi László erdélyi író történetei Triptichon címmel szervesen illeszkednek a lapszám atmoszférájába.

    „…ma ki jó ember, holnap kicsi eszét az ördög veszi el,

     így vagy úgy, de a pénzisten az úr, a hatalom, a dicsőség,

     a csöndes bizakodás, mondja meg, hová lett, miért,

     a sok ígéret, ha azok közül bár egyet is, betartani

     nem lehet, mondja meg, miben higgyek…” - írja Jó napot című versében a Székelykeresztúron élő Szente B. Levente.

    Amire csak a fák emlékeznek címmel Lengyel János beszélget a Kárpátalján, Munkácson nevelkedett Kopriva Nikolett fiatal tehetséges költővel, aki idén részesült a Magyar Írószövetség Debüt-díjában.

     Péntek Imre Pannon jegyzetek című írását is olvashatjuk a novemberi számban. „Mi az esemény ebben a bezárkózottságban? Egy levél, egy e-mail, egy telefonhívás. Olykor elpiszmogunk a lehetőségekkel. Kis történésekre figyelünk. Köszönt-e a postás? A székjavító asztalos betartotta-e szavát? A születésnapi csomag elment-e időben? Néha meglátogatjuk N. J. barátomat, aki idős kora ellenére nem tudja abbahagyni a munkát. Alig, hogy végzett az egyikkel, máris belefog a másikba. Tulajdonképpen irigylem, nem gondol másra, járványra, fertőzésre, oltásra, olyan természetesen él, mintha semmi baj nem lenne. De végül is igaza van. Ne hagyjuk kizökkenteni magunkat a megszokott ritmusból. Én hiszek neki.

    Varga Rudolf készülő regényéből közlünk újabb részletet Három farkas címmel, melyben az író édesapja emlékét is megidézi, aki soha nem volt hajlandó mulatozni, táncolni:

„Ha molesztálták, ráncigálták, csak annyit dörmögött:

-A terembúráját! Nem csinálok én bolondot magambúl.

Nem csinált magából bolondot, de szívesen nézte, hallgatta a többi ember táncát, énekét. Apám nagyritkán álmában danolt. Akkor sem hosszan, csak néhány foszlány szakadt fel torkából. Az volt az ő titkolt mulatsága, lénye legmélyéről kiszakadó sóhajtása. Néha asziszem, mindent, mit csinálok, nem más, mint annak a titkos sóhajnak a kizengetése, elnyújtása egy életen át. Annak a jajgatásnak tűnő dallamnak a folytatása, amit az álom vizének zavarosából felénekelt az én édesapám.”

     Németh István Péter Az olimpiai bajnok, a tapolcai Malom-tó és édesapám címmel a Kaposváron született és a második világháborúban bombatalálat miatt 31 évesen elhunyt Csik Ferenc gyorsúszó alakját idézi meg az 1938-ban Magyarországon rendezett XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékkönyvében található hitvallása alapján. „A mai férfi három viszonylatban keresi a tökéletességet. A testi kultúra, a hivatás és a nemzeti társadalom szolgálatának viszonylatában. Elvitathatatlan az is, hogy a nagy teljesítmények, a kimagasló eredmények eléréséhez nem annyira testi, mint inkább különös erkölcsi kellékek szükségesek. (Az erősek kenyere)

     „Odabent egy szál dróton lóg az élet,

      a fény törékeny szegélyén nincsenek életjelek,

      elporladt szirmok az ott felejtett szavak,

      a rések közt halálszag lapul, gyöngyfűzért

      terít a falakra a párás hideg.” - írja Expedíció egy romkocsmában című versében Csontos Márta.

     Czigány Ildikó esszéjében a boldogság-kutatóknak segít a keresgélésben Meditáljunk vagy csokit együnk? címmel: „Négyezer éves keleti és mai nyugati gondolkodók ugyanazt vallják. Harmónia, belső béke, derű, öröm jelen van, bennünk van. Független az érzékelt világtól. Pont ez független, egyedül! Elmélkedés, szemlélődés, szeretet, szolgálat és a művészetek adnak kezünkbe kulcsot önmagunk, boldogságunk felfedezéséhez.

     A megidézett, és más prózai műveken kívül további versek teszik teljessé, széppé, érdekessé a legújabb számot: Devecsery László (Álom a színekről a titkok kapujában), P. Buzogány Árpád (Éjfél után, Őszi délutánokról, Délelőttök súlya) és Kopriva Nikolett (A harmat időnként, Fagypont) verse.

     A novemberi számot Budaházi Tibor festőművész és Várai Artúr grafikus alkotásaival illusztráltuk.

 

*

 

A Búvópatak – a vállalhatatlan terjesztési feltételek miatt - nem kapható az újságárusoknál!

Aki szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj belföldön 7000 Ft, külföldre 7000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak az olvasóinknak, akik a Búvópatakot nem nyomtatott formában szeretnék olvasni, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Külföldi előfizetéshez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: 30 449 94 92

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

Kiegészítő információk