Olvasnivaló
A feminin külpolitikáról
avagy az állati komolyság idei kitüntetettje
Aachen városa jellegzetes karneválozó terület. „Latin” város, mondjuk arrafelé. Ezek azok a népek, akik német létükre, vagy éppen azért úgy tartják, hogy ők igazából a régi rómaiak („limes”...) közvetlen leszármazottai. Így tehát nem is igazi germánok. Kedélyesek, életvidámak, levanteiek. Mainz, Köln, Düsseldorf és Aachen. Meg a hozzájuk közel eső kisebb városok, egészen a Ruhrvidék keleti határáig. Itt az ötödik évszakot komolyan kell venni!
Ez a „véres” idő minden évben november 11-én 11 óra 11 perckor kezdődik, és tart egészen Hamvazó szerdáig, majd addig, ameddig e napon elégetik a szalmabábút, a Hopediz-et. A főméltóságok ilyenkor valóban méltóságok, a bőséggel osztogatott kitüntetések valóban értékesek. Aki ilyet már kapott, tudja, hogy van súlyuk. Egy rendezvényen illik az összes korábbit is viselni, a nyakunkba akasztva.
A hangulat február elején fokozódik! Indításnak évente átadják Aachenben a fő kitüntetést: „az állati komolyság elleni lovagrend lovagja” nevüt. Ez egy csákóból áll, egy latinul megfogalmazott rendi szabályzatból és az illető kitüntetett mozaikképéből. Utóbbi természetesen a verhetetlen aacheni „Printen”-ből készül, ami nem más, mint csokis mézes puszedli. Elég édes...
A kitüntetettnek pedig az ünnepélyes este folyamán kutya kötelessége egy kalickába lépve beszédet tartani, amin az ünneplő közönség nem egyszer csak azért derül, mert már személyenként egy üveg pezsgőn legalább túl van. Kötelező derülni, de jobb, ha gurulunk a nevetéstől! A zenekar meg minden harmadik mondat után háromszoros tust húz.
Kit ért 2023 „karneválszezonjában” ez a kivételes megtiszteltetés? A saját leánya által is humortalannak, sótlannak mondott német külügyhölgyet: Annelena (Charlotte Alma)Baerbock-ot. Az indoklásban ez áll: „állhatatossága, a diplomáciai parketten tanusított humora és a remény, illetve a béke érdekében folytatott harca elismeréséül”...
Humoros beszédét azokban az órákban kellett megtartania, amikor nagy nehezen a német kormány is ráállt a 14 Leopárd tank szállítására Ukrajnába. Így kezdte: „Átgondoltam, hogy valamiféle kosztümben lépek fel, például leopárdnak öltözöm”...Szerencsére nem tette. Háromszoros tus!
A 2021-es választási harcok közepette, ahol „zöld” üdvöskeként akár a kancellári székért is harcolt, számtalan plakáton volt látható. A felirat: „Válságos övezetekbe fegyvereket nem szállítunk”.
A humoros beszéd egy további része arra utalt, hogy néhány nappal korábban hivatalosan, mint Németország külügyminisztere kimondta: „mi Oroszország ellen harcolunk, nem Önök ellen...” (Értsd a NATO tagállamait. A beszéd egy aktuális NATO találkozón hangzott el, ahol a németeket „nyomás alá helyzeték” Leopárd ügyében.)
Bismarck óta legkésőbb ez egy külügyminiszter szájából egyértelmű hadüzenet, amit komolyan kell venni. Vagy nem? Valószínüleg nem, hiszen Oroszország erre a butaságra még csak nem is válaszolt. A világ legnagyobb szerencséjére. Manapság sok mindent nem veszünk komolyan. Női csacsogást sem.
Humoros beszédében meglehetően részletesen kitért arra is, hogy: „csak azok nem szólják el magukat, akik nem mondanak semmit. Én nem tartozomn ezek közé.”Ezt úgy is fordíthatnánk, hogy „csak az ökör következetes”.
Két leánygyermeke ellenére, akik ugyan édeasanyjuk humoérzékéről nem tartanak sokat, harcos formában kiáll az üdvöske amellett, hogy „a gender szemléletet... a fejekben le kell horgonyozni.” Ugyanis a nők helyzete nem más, mint a „megoldás része”.
Hivatkozási alapja minderre Csad, illetve Afganisztán, ahol éppen napjainkban a „nőies külpolitika” győzedelmes. Vagy mégsem? Ha így nézzük...hát igen. Akkor a női megoldás bizony rész. Az egész része. Talán fele része. Mert a női megoldás – Isten áldja a magyar nyelvet – a feleség. Ez igazából csak annak új, aki genderileg már nem érti, hogy mi a csuda is az az X meg Y kromoszóma.
A „feminin” külpolitika szerint vannak e világban, akiket szét kell taposni, megsemmisíteni, agyonlőni? Akik ellen tankokat kell küldeni? (Netalán e tankokba saját fainkat, leányinkat ültetni?)
Mert: nekünk van igazunk. Melyik is? Feminin, esetleg zöld igazunk, mindenféle igazunk, igazunkban pedig csak az nem szól mellé, aki a száját ki se nyitja. A Jóisten sem mondhatja másképp: e „feminintől” ments meg, Urunk minket!
Tisztelt Madame Holefleisch! (Férje ugyanis Daniel Holefleischj.)
Kedves Annelena Carlotte Alma!
Talán jobb lenne, ha kedves kislányaid és Daniel körül szorgoskodnál, békés otthont teremtve Potsdamban! Ugyanis – sajnos – ott sincs elég bunker, ahova behúzódhatnátok majd akkor, amikor ...
De miért érdekes ez egyáltalán nekünk, magyaroknak?
Miért is? Talán azért mert egy szövetségben élünk, amit NATO néven emlegetnek. Orbán Viktor legutóbbi beszéde szerint ez egy tiszta védelmi, egymást segítő katonai érdekszövetség, mely a magyar élet számára is hasznos. Ennyi, de nem több.
Butácska háziasszonyok maflaságai talán nem időszerűek ebben a vészterhes világban. Nem időszerűek, de sokaknak hasznosak. Nem „magas szint”, de élvezhető, eladható. Általában akár érthető is. „Halt, ebend...” A német beszéd legbugyutább kifejezésmódja, jellegzetes töltelékszavak, melyek semmit nem fejeznek ki. Persze Annelena erre talál magyrázatot: „ez amolyan hannoveri tájbeszéd....” Utal származására. Szép. Csak az a baj, hogy ez nem „hannoveri”, hanem a nyolc általánost csacsogó csücsöri szájú habókleánykák kedvenc kifejezése.
Van még ilyen: „krass”, meg „cool”. Lefordíthatatlan. „Ebend”.
A lényegük nem más, mint „okeejj”.A lényegük nem más, mint a nulla. Üresség.
Szutrély Péter
2023. február 27.
Kaiser László: ÁLLATOK FARSANGJA
Sziesztázó lajhárok
Éldegélve, fákon lógva,
levél közel, test meg lomha,
nincs sietés, a lajhárját,
nem késte le a halálát
az se, aki nagyon rohan,
az se, aki úgy odavan,
jóllakottan, sziesztázva,
lajhár létnek álma, vágya,
lassúdadon, csüngve szépen,
lombkoronák erdejében.
Víziló-balett
Idelépünk, odalépünk,
lehet, hogy a súlyunk: vétkünk,
vízben a ló, sok víziló,
szuszogásunk nem tilinkó,
ki a partra, balettra fel,
aki biztat, az a haver!
Harcba vonuló nyulak
Igazi nyúl na hova nyúl,
fontos szempont: genetika
(mindig győz a legjobbika),
ezért van, hogy harcba indul,
féljen ellen, attól kódul,
szóval indul nyulak hada,
nem is nappal, de éjszaka,
ne higgyünk a szóbeszédnek:
nyulak lettek harci gépek!
A szöcske
Ide szökdel, oda szökdel,
nem keverni a tücsökkel!
Annyit mondok, ne vedd zokon,
bár mi vagyunk éppen rokon,
különbözök, tücsök, tőled,
nem mondom, hogy miben s főleg –
szólt a szöcske s hozzátette
(extázisban kicsiny teste),
dalban mindig egyek legyünk,
zümmögjünk és ciripeljünk.
Vallató Géza halála
2009. július 3-án, hetvenedik évében meghalt Vallató Géza, költő.
Budapesten született. 1963 óta Somogy Megyében élt. Kaposvár és Somogyjád után, az elmúlt években a patalomi idősek otthonának a lakója volt. A kivételes érzékenységű ember, és kivételes tehetségű költő, a széles skálán alkotó író kevés elismerésben részesült. A szakmai és társadalmi közömbösség, magánéleti drámák, súlyos betegségek elvették élet- és alkotó kedvét.
Fatal korában atléta volt. Sportélményeit feldolgozó, A csodák kora c. könyvéért Ezüstgerely-díjban részesült, de későbbi kötetei nem hoztak szakmai sikert. 1971-ben jelent meg Kettőspont, 1979-ben Helyzetjelentés c. verseeskötete, 1989-ben Mitől szép című verses mesekönyve. Az Örökség, Kaposi Kiskönyvtár 21. köteteként látott napvilágot Tiborc Pannóniában című, válogatott verseit és más, prózai írásokat tartalmazó könyve. A Kairosz Kiadónál jelentette meg A lovagbecsülettől a partizánbosszúig című, a kommunista rendszer hazugságait, gaztetteit leleplező nagyszerű prózakötetét, amelyről Bencsik András – egyebek mellett – ezt írta: „Vallató Géza most tömör és velős olvasókönyvben, mint vallami szellemi ellenszérum – amely a hazugság kígyómarását hivatott orvosolni –, tárja elénk a közismert vörös hősök igaz történetét, gondosan ügyelve a legapróbb részletekre is, s gondosan jelezve minden esetben a forrásokat.”Utolsó kötetét 2007-ben a Búvópatak Alapítvány adta ki, Párbeszéd az Úrral címmel. Ez a kötet hálaadásokat, kétkedéseket, könyörgéseket és dícséreteket tartalmaz. Vallató Géza megrendítő szépségű istenes versei a végső kérdésekkel foglalkoznak. „Isten szavára a lélek hálaadással felel, de Isten nagyságát csak a kétkedéseken át bizonyosodó hittel közelítheti szüntelen könyörgések közepette, eljutva így a dicsőítések csúcsaira.” Írja Dr. Hegedűs Lóránt a kötet előszavában.
Vallató Gézát elsők között hívtam a Búvópatak munkatársai közé. Több rendezvényünkön résztvett, felolvasott, legutolsó könyvbemutatója után néhány mondatos interjút adott a Kapos TV-nek, amelyben arról beszélt, hogy a biblia továbbra is a legfontosabb könyv lesz az életében. Legutóbbi látogatásomkor Szent Ágoston leveleit és a saját könyvét vittem el neki. Azt reméltem: erőt adok ezzel, de ő már a végre készült, az utolsó lépések esélyét latolgatta, illúziótlanul, mindenről lemondva. 2009 júniusáig rendszeresen küldtük a folyóiratot Patalomba, Vallató Géza költőnek címezve. Amikor a következő szám elküldésénél felragasztjuk a címkéket, fájdalmas érzés lesz, hogy ezt a borítékot már fölösleges elküldeni. Ahova ő távozott, oda nem küldhető gondolataink, érzéseink papírra nyomtatott változata. De hisszük, hogy gondolataink, érzéseink így is eljutnak hozzá.
Séta közben megállt a szíve, az általa – talán – legjobban szeretett helyen, a Balaton partján. Magához ölelte az anyaföld. Magához ölelte az anyaföldet.
Csernák Árpád
Vallató Géza
Igazul
Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.
(Zsoltárok könyve 19. 2.)
Lidércek bűvkörétől szabadultan
botladozva mondom ki a neved Uram
Halálra ítélten
a bűn bélpoklosaként
mondom ki a neved Uram
s porig aláz előtted a szégyen
mert szennyes még számban
de megtisztul
s mérhetetlen boltíveid alatt
visszhangozva igazul a szó Uram
