Hölderlintől, Hölderlinről
Friedrich Hölderlin
Entwürfe, Grössere Fragmente
und Skizzen 1793-1806
An Diotima
…
Fliegen die Zweige des Hains
Wie die Locken im Tanz; und wie auf tönender Leier
Ein erfreulicher Geist,
Spielt mit Regen und Sonnenschein auf der Erde der Himmel;
Wie in liebendem Streit
Über dem Saitenspiel ein tausendfältig Gewimmel
Flüchtiger Töne sich regt,
Wandelt Schatten und Licht in süssmelodischem Wechsel
Über die Berge dahin.
Leise berührte der Himmel zuvor mit der silbernen Tropfen
Seinen Bruder, den Strom,
Nah ist er nun, nun schüttet er ganz die köstliche Fülle
Die er am Herzen trug,
Über den Hain und den Strom, und …
…
Und das Grünen des Hains, und des Himmels Bild in dem Strom
Dämmert und schwindet vor uns
Und des einsamen Berges Haupt mit den Hütten und Felsen
Die er im Schosse verbirgt,
Und die Hügel, die um ihn her, wie Lämmer, gelagert
Und in blühend Gesträuch
Wie in zarte Wolle gehüllt, sich nähren von klaren
Kühlenden Quellen des Bergs,
Und das dampfende Tal mit seinen Saaten und Blumen,
Und der Garten vor uns,
Nah und Fernes entweicht, verliert sich in froher Vervirrung
Und die Sonne verlischt.
Aber vorübergerauscht sind nun die Fluten des Himmels
Und geläutert, verjüngt
Geht mit den seligen Kindern hervor die Erd aus dem Bade.
Froher lebendiger
Glänzt im Haine das Grün, und goldner funkeln die Blumen
…
Weiss, wie die Herde, die in den Strom der Schäfer geworfen
….
Friedrich Hölderlin: DIOTÍMÁHOZ*
…
Röppennek a ligetben az ágak
Mint fürtök a táncban; míg hangzatos lanton
Egy örömittas szellem
Az Ég, esőt s napfényt játszik a Földön;
Mint szerelmes civódásban
A megzendült húr futó hangjai fölött
Ezerrétű kavargás ha élled,
Egymást cseréli árnyék és fény egy édes dallamos
váltakozásban
A hegyek fölé s tova.
Nem is rég halkan érintette az Ég ezüstös cseppek
hullattán
Testvérpárját, az árt.
Most van közel, most zúdítja rá áldásos nagy
terhét,
A szívén hordozottat,
A ligetre, árra, és…
És a liget zöldje, és az Ég tükörképe az árban
Homályba vész el és tűnik előlünk,
Miként a magányos hegytető, kunyhókat és sziklákat
Bújtatva ölén,
Úgy körüle a dombok, mint bárányok,
Virágzó bozótosba
Finom gyapjúba takartan, mialatt életet isznak
Tiszta hűsítő forrásaiból a hegynek,
És a párás völgy a vetéseivel és virágaival,
És előttünk a kert,
Közel és távolnak szüntén, veszejti magát
boldog zűr-zavarba
És kioltva a Nap.
De ahogy oda suhogó özöne az Égnek
Kivilágosodva, megfiatalodva
Boldog gyermekrajjal kilép fürdőjéből a Föld.
Vidámabban élőbben
Csillog a ligetben a zöld, és még aranylóbban
ragyognak a virágok
…
Fehéren, mint a nyáj, melyet az árba tuszakolt a pásztor…
Friedrich Hölderlin: SÄMTLICHE GEDICHTE UND HYPERION, Insel Verlag, 1999
Német eredetiből Bérczy József és Elisabeth Bérczy Bernström által.
*Jegyzet: Az itt közölt strófák a költő ”Tervek, nagyobb töredékek, vázlatok” alcímet viselő, az 1793-1806-as évekből begyüjtött anyagából véve.
A strófák ”An Diotíma”, hát Diotímához címezve, míg reánk ma úgy hat, hogy inkább neki, ( Susette-) Diotímának írva, festve, ha tetszik: ajánlva e kép a nyári tájról, az eső közeledtén, a zuhogásban, majd a derűben utána; DIOTÍMÁNAK! A címhez Susette nevét is adni nincs bátorságunk. bj, EBB
