buvopatak.hu

Szente B. Levente laudációja

Szente B. Levente verseivel és meseregényeivel gazdagítja a magyar irodalmat, néprajzi gyűjtőmunkát folytat lakóhelye környékén, újságíróként pedig a magyar olvasókat szolgálja. Mivel egy új írásmű létrejötte teremtés, ezért hát az alkotás érték, másrészt a néprajzi gyűjtés és az újságírás is az értékeket keresi, mutatja fel, ismerteti.

A Székelykeresztúron élő költő, szerkesztő, néprajzi gyűjtő, újságíró 1994 óta folyamatosan közöl a sajtóban. Első írása az egykori Romániai Magyar Szóban jelent meg, majd a környékbeli lapokban: az Udvarhelyi Híradóban, Udvarhelyszékben, Népújságban, Hargita Népében. Verseit erdélyi és anyaországi lapok közölték, például a Székelyföld, Helikon, Korunk, Erdélyi Toll, Agria, Ezredvég, Tempevölgy, Helyőrség, Tiszatáj, Művelődés, Búvópatak, Partium, Magyar Múzsa, gyermekverseit az erdélyi Napsugárból és Szivárványból ismerhetik a kisebb olvasók.

Jelen van több internetes portálon is. Szerkesztő-riportere volt a keresztúri kábeltelevíziónak, főszerkesztője a keresztúri Kisváros lapnak meg a Garabontziás folyóiratnak. Tagja a Romániai Magyar Írók Ligájának. Egyik alapító tagja a Felolvasó nevű irodalmi rendezvénysorozatnak, valamint a Kányádi Sándor Irodalmi Körnek.

Lengyel, szerb és kínai, hindi, bolgár, angol nyelvekre fordították le verseit, így a magyar olvasók mellett mások is megismerhették azokat. Ezt kiemelni azért is fontos, mert a magyar szerzőket általában kevéssé ismerik a nagyvilágban.

Összesen tizenkét önálló kötete jelent meg eddig, többsége vers. Kiadták Keresztúr környéki népmesegyűjtését Az ezüsthajú tündérleány címmel, illetve néprajzi és helyismereti jellegű gyűjtéséből két anekdotakötetet és több tanulmányt közölt. Az utóbbi években két meseregényt írt kisebb gyermekeknek. Második, a Tündérkert című újabb kiadásban is megjelent ebben az évben.

Az irodalom és a néprajz, történelem, helyismeret iránti érdeklődése közös tőről fakad. Talán egyik példaképe, az író, szociográfus, történész Bözödi György hatása is megmutatkozott ebben. Értékválsággal jellemzett korunkban Szente B. Levente segít eligazodni embertársainak, egyrészt keresi és felmutatja, amit értékesnek tart, akár olyant is, ami korábbi korokból, időszakokból maradt ránk.

Ide tartozik a földműves, gazdálkodó társadalom eltűnőfélben levő tárgyi hagyatéka, de a mondák, regék, mesék varázsa is megkopott mostanra. Ezért szorgalmazza és jó példával jár elöl a gyűjtésben, lejegyzésben.

Másrészt pedig a szavakkal való teremtés kiemelt lehetőség a mások figyelmének felkeltésére, embertársaink megszólítására, jó értelemben vett befolyásolására. Költőnek lenni küldetés. A vers túléli az évszázadokat, ám a mában is be kell töltenie feladatát. Esztétikai hatása mellett funkcionalitása, közösségi hatása sem mellékes.

Hogy ez Szente B. Levente esetében is így van, annak egyik oka, hogy költőként hisz a szó mágikus erejében. Egy interjúban ezzel kapcsolatosan így fogalmazott: „Olyan erőkre vágytam, amelyek hatása révén világokat lehet megmozgatni”. Gyarapodó számú verskötetei bizonyítják, hogy ezt komolyan gondolta.

Nem egyhúrú költő, ugyanis témául szolgálnak számára a környezeti hatások, új helyzetek, az egyéni átélések versekké válnak. Az alapvető emberi érzések, a szerelem, barátság, a másokat féltés, az aggodalom és a törődés költői sorokká formálódnak.

Ezek pedig eljutnak a környezetében élő emberekhez meg a magyar olvasókhoz. Így hát törekvése és munkálkodása nem marad visszhangtalanul. Környezete odafigyel rá, méltányolja és elismeri. Múlt évben a Magyar Kultúra Lovagjává avatták és neki ítélték Székelykeresztúr város Pro Cultura díját is.

P. Buzogány Árpád