Polgári, kulturális és társadalmi havilap weboldala

Sz. Tóth Gyula – SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ

2021. augusztus 12.

SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ

A Búvópatak minden Kedves Munkatársának

a 19. Születésnapra szeretettel

Részlet a Búvópatak 16. Születésnapjára küldött köszöntőből.: „Csak kézbe veszed, átforgatod: a szántóföld és az Ég összeér, ember és állat összesimul a nyugtató víz partján, a távolban hegyvonulat pihenteti a szemet. Íme, az egység, a harmónia. A művészet által leképezve, megteremtve, közel hozva. A természet képi látványának atmoszférájában a mesteri szoboralakok élővé pezsdülnek.  És hol itt az ember? Lapozz bele, ott vagyunk. Benne az Egészben, az Egységben. Ne akarjuk ezt megbontani, ne akarjunk a természet fölébe kerekedni.” A 2018. augusztusi számról írtam ezt. Három év telt el azóta, de nem változik már a nóta, Heltaival dúdolva, az idei augusztusi szám borítóján Ország László napraforgói pihentetnek hajladozva. A Búvópatak minden száma művészi darab. Ezt üzenik ma is a lap alkotói: nem fölébe kerekedni a természetnek, de együtt emelkedni. Ezt erősíti Baudelaire is mellékelt versével.

Charles Baudelaire

 Élévation

Au-dessus des étangs, au-dessus des vallées,
Des montagnes, des bois, des nuages, des mers,
Par delà le soleil, par delà les éthers,
Par delà les confins des sphères étoilées,

Mon esprit, tu te meus avec agilité,
Et, comme un bon nageur qui se pâme dans l'onde,
Tu sillonnes gaiement l'immensité profonde
Avec une indicible et mâle volupté.

Envole-toi bien loin de ces miasmes morbides;
Va te purifier dans l'air supérieur,
Et bois, comme une pure et divine liqueur,
Le feu clair qui remplit les espaces limpides.

Derrière les ennuis et les vastes chagrins
Qui chargent de leur poids l'existence brumeuse,
Heureux celui qui peut d'une aile vigoureuse
S'élancer vers les champs lumineux et sereins;

Celui dont les pensers, comme des alouettes,
Vers les cieux le matin prennent un libre essor,
– Qui plane sur la vie, et comprend sans effort
Le langage des fleurs et des choses muettes!

(1857)

Fölemelkedés

Völgyek, tavak felett, a bércek büszke vállán
túlszökve, tengerek s zúgó erdők felett,
túl a napon, túl a felhők és éterek,
túl a szférák örök csillagöves határánál,

lelkem, vígan mozogsz a fényben odafent
s mint jó úszó, aki a vízben szinte röppen,
kimondhatatlan és férfias, nagy örömben
tombolva hasítod a mély-mély végtelent.

Repülj jó messzire, tisztítsa meg a földi
kóroktól szellemed a tiszta, magas ég
és idd, mint isteni italt, a menny tüzét,
amely a ragyogó kristályteret betölti.

Lerázva bánatok s a roppant unalom
fojtó ködét, mely az életet nehezíti,
boldog, ki repeső szárnyát csak kifeszíti
s már ott jár azokon a fénylő utakon!

akinek hajnali pacsirtaként a kék ég
felé lendül szabad és friss gondolata.
a lét fölött lebeg s magától érti a
néma tárgyakat és a virágok beszédét!

(Szabó Lőrinc fordítása)

Dr. Tusnády László

2020. július 8.

Kedves Judit és Árpád!

Megérkeztek a „Búvópatak” példányai. Köszönetet mondok mindenért. Esendőség-létünkben

nagy öröm az időtlenség hasonlíthatatlanul szép pillanata, ha magunk előtt látjuk azt a templomot, amelyről korábban azt sejtettük, hogy az az Isten álma, és velünk akarja felépíttetni.

 Immáron látva látom. Ember voltunk gyakran ködös partjairól felénk tekint.

Ó, áldott pillanat! Mindnyájukat szeretettel üdvözlöm. További sok-sok jót kívánok:                                                                                                            Dr. Tusnády László