Levelek, vélemények
Bérczy József
2022. július 14.
Kedves Árpád!
Verner von Heidenstam
VID VÄGENS SLUT
Vis, o människa, det blir du först,
när du hinner till de aftonsvala
höjders topp, där jorden överskådas.
Konung, vänd dig om vid vägens slut,
vila där en stund och se tillbaka!
Allt förklaras där och allt försonas,
och din ungdomsriken hägra åter,
strödda än med ljus och morgondagg.
. . .
Verner von Heidenstam
VÉGÉN AZ ÚTNAK
Bölccsé, ó ember, akkor leszel,
mikor felérsz az est-hűs ormok
fokára, hol belátható a föld.
Király, fordulj meg végén az útnak,
pihenj kicsinyt, és nézz onnan vissza!
Kiviláglik és megbékél minden,
és kél ott ifjúságod álomképe,
fénnyel és harmattal hintetten.
Svédből: Bérczy József
Lektorálva Elisabeth Bérczy Bernström által.
Jegyzet: Verner von Heidenstam svéd író, költő, 1859-1940. Nobeldíj: 1916-ban.
A költemény újra és újra olvasva a Szent György-hegyen, a költőnek a Bonniers kiadónál, Stockholmban, 1929-ben megjelent VALLFART OCH VANDRINSGÅR (ZARÁNDOKLAT ÉS VÁNDORÉVEK) című kötetében. bj
Hergár Eszter
2021. augusztus 18.
Tisztelt Csernák Árpád úr,
A Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi folyóirat megjelenésének 19. évfordulója alkalmából tartandó irodalmi estre szóló mellékelt meghívót köszönettel megkaptam. Sajnálattal jelzem, hogy a rendezvényen személyesen nem tudok részt venni. Engedje meg, hogy ezúton fejezzem ki őszinte elismerésemet a folyóirat által képviselt magas színvonalú kulturális tevékenységhez. Örülünk, hogy 2014-től támogatások nyújtásával segíthettük a folyóirat megjelentetését.
További munkájukhoz és a rendezvény sikeres megtartásához minden jót kívánok.
Üdvözlettel,
|
HERGÁR ESZTER igazgató |
|
|
TÁRSADALMI KAPCSOLATOKÉRT FELELŐS IGAZGATÓSÁG |
1054 Budapest, Szabadság tér 9. |
Sz. Tóth Gyula – SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ
2021. augusztus 12.
SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ
A Búvópatak minden Kedves Munkatársának
a 19. Születésnapra szeretettel
Részlet a Búvópatak 16. Születésnapjára küldött köszöntőből.: „Csak kézbe veszed, átforgatod: a szántóföld és az Ég összeér, ember és állat összesimul a nyugtató víz partján, a távolban hegyvonulat pihenteti a szemet. Íme, az egység, a harmónia. A művészet által leképezve, megteremtve, közel hozva. A természet képi látványának atmoszférájában a mesteri szoboralakok élővé pezsdülnek. És hol itt az ember? Lapozz bele, ott vagyunk. Benne az Egészben, az Egységben. Ne akarjuk ezt megbontani, ne akarjunk a természet fölébe kerekedni.” A 2018. augusztusi számról írtam ezt. Három év telt el azóta, de nem változik már a nóta, Heltaival dúdolva, az idei augusztusi szám borítóján Ország László napraforgói pihentetnek hajladozva. A Búvópatak minden száma művészi darab. Ezt üzenik ma is a lap alkotói: nem fölébe kerekedni a természetnek, de együtt emelkedni. Ezt erősíti Baudelaire is mellékelt versével.
Charles Baudelaire
Élévation
Au-dessus des étangs, au-dessus des vallées,
Des montagnes, des bois, des nuages, des mers,
Par delà le soleil, par delà les éthers,
Par delà les confins des sphères étoilées,
Mon esprit, tu te meus avec agilité,
Et, comme un bon nageur qui se pâme dans l'onde,
Tu sillonnes gaiement l'immensité profonde
Avec une indicible et mâle volupté.
Envole-toi bien loin de ces miasmes morbides;
Va te purifier dans l'air supérieur,
Et bois, comme une pure et divine liqueur,
Le feu clair qui remplit les espaces limpides.
Derrière les ennuis et les vastes chagrins
Qui chargent de leur poids l'existence brumeuse,
Heureux celui qui peut d'une aile vigoureuse
S'élancer vers les champs lumineux et sereins;
Celui dont les pensers, comme des alouettes,
Vers les cieux le matin prennent un libre essor,
– Qui plane sur la vie, et comprend sans effort
Le langage des fleurs et des choses muettes!
(1857)
Fölemelkedés
Völgyek, tavak felett, a bércek büszke vállán
túlszökve, tengerek s zúgó erdők felett,
túl a napon, túl a felhők és éterek,
túl a szférák örök csillagöves határánál,
lelkem, vígan mozogsz a fényben odafent
s mint jó úszó, aki a vízben szinte röppen,
kimondhatatlan és férfias, nagy örömben
tombolva hasítod a mély-mély végtelent.
Repülj jó messzire, tisztítsa meg a földi
kóroktól szellemed a tiszta, magas ég
és idd, mint isteni italt, a menny tüzét,
amely a ragyogó kristályteret betölti.
Lerázva bánatok s a roppant unalom
fojtó ködét, mely az életet nehezíti,
boldog, ki repeső szárnyát csak kifeszíti
s már ott jár azokon a fénylő utakon!
akinek hajnali pacsirtaként a kék ég
felé lendül szabad és friss gondolata.
a lét fölött lebeg s magától érti a
néma tárgyakat és a virágok beszédét!
(Szabó Lőrinc fordítása)
