Levelek, vélemények
Dr. Tusnády László
2020. július 8.
Kedves Judit és Árpád!
Megérkeztek a „Búvópatak” példányai. Köszönetet mondok mindenért. Esendőség-létünkben
nagy öröm az időtlenség hasonlíthatatlanul szép pillanata, ha magunk előtt látjuk azt a templomot, amelyről korábban azt sejtettük, hogy az az Isten álma, és velünk akarja felépíttetni.
Immáron látva látom. Ember voltunk gyakran ködös partjairól felénk tekint.
Ó, áldott pillanat! Mindnyájukat szeretettel üdvözlöm. További sok-sok jót kívánok: Dr. Tusnády László
Sz. Tóth Gyula
Kedves Árpád,
rövidebb bükfürdői távollét után vettem kézbe a lapot.
Búvópatak, 2019. október:
aktuális, ünnepi fájdalommal, emlékezések, térségi élet, kis népek sorsa – memento mindannyiunk számára.
Az egész szám egy nagy kompozíció, megint. Így egyben – szól. De mégis említek pár darabot, külön. „Az idő metaforája”, az érzékletes recenzió (Alföldy Jenő) és a vers: Misztikus rózsa (Antal Barnabás). És a megrázó dráma: „Ősz, október” (Radnai István).
A képeket sem hagyhatom. Azt hittem, ismerem Ország László fotóit, láttam belőlük többet, gyűjtésben, egyedi darabokat a lapszámokban… A fotókat ismerem, de az általuk feltárt világot csak lassan közelítem. ahogy a művész adagolja. Mindig meglep valami újjal, ez most az elektrográfia.
Egy nemrég megjelent írásom címe, szerényen, ez volt: A filozófia. (Partium, 2019/3. 116-117.) Tehettem, karcolat volt. Így fejezem be:
„Marad néhány nagy kérdés: elég számításba venni Kant négy alapkérdését. 1. Mi az ember? (antropológia) 2. Mit tudhatok? (episztemológia) 3. Mit kell tennem? (morál) 4. Mit remélhetek? Que m’est-il permis d’espérer? Ahogy franciára fordították: Mi adatott meg…? (hit) És van még egy: Mi a, ki a filozófus?”
Íme, a filozófus: Ország László. A képi kompozíció kifejező ereje átfogó filozófiát közvetít (lásd Kant), többet ér minden szónál, még ha több oldalon is igyekeznek csavargatni…
Köszönettel, barátsággal,
Gyula
Sz. Tóth Gyula
2019. július 7.
Levél a Szerkesztőségnek
Tisztelt Alkotók!
Rendszeres olvasója vagyok a lapnak. Néha írást is elfogadnak tőlem, külön megtiszteltetés. Ám mint befogadó írom a levelem. Alapos elemzést érdemelnek a lapszámok, külön is, együtt is. Majd egyszer eljön annak is az ideje. Most az éppen aktuális élményeimet kívánom megosztani a szerkesztőséggel (és a tisztelt olvasóval), tekintettel a 2019. tavaszi lapjáratra. Élmények, melyek tágítják a gondolkodási teret. A (számomra) fővonal mentén haladva: van párbeszéd közeli múltunkról, törékeny madarak, illatos virágok, versek, példás magyar emberek, rejtett részletek irodalmunk, történelmünk fejezeteiből, jelezve, hogy Trianon emléke további kutatásokat igényel. Aztán felajánlás szeretetre (Yumus Emre), templomok (tragikus aktualitással beemelve a Notre–Dame lángjait – „Les Flammes du Mal”, teszem hozzá perzselő szóképpel). És utak… „A zen szellemisége” is segíthet. Tusnády László tanulmánysorozatában a fény filozófiáját világítja meg, a szív és az ész kapcsolatát boncolgatja, a kép és a gondolat titkait vizsgálva a tanítás nagymesteréhez, Comeniushoz folyamodik. A reneszánsz ember alakját rajzolja fel, hogy az embert lehetőségei felé lendítse. Mert Ember voltunk hanyatlása megindult, írta Konrad Lorenz 1988-ban. (Magyar kiadás: Cartafilus Kiadó, 1997.) Itt az ideje hát, hogy saját jogon elgondolkozzunk: Miféle teremtmények vagyunk?, amiként Chomsky igyekszik feltárni az emberi természet különböző összetevőit 2016-ban megjelent könyvében. (Magyar kiadás: Kossuth Kiadó, 2018.)
A gondolattárat bővítendő, néhány ponton kapcsolódó irodalmat említek. Muszáj szólni egy magyar teoretikusról. Zsolnai László a Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának vezetője. A nemzetközi hírű közgazdász professzor szerkesztésében megjelent könyv: Boldogság és gazdaság a buddhista közgazdaságtan eszméit járja körül, s hirdeti. (Tipotex Kiadó, 2010.) Néhány tétel az Ökológia, gazdaság, etika című tankönyvéből: „Az embert inkább a »Homo insapiens« (balga lény) elnevezés illeti meg, mert mindezidáig nem tudott kialakítani semmilyen életképes stratégiát a többi élőlénnyel való tartós együtt létezésre." (2001, 9. o.) „Fel kellene adni a mindent pénzben való mérés ideológiáját, a jövő erőteljes diszkontálását és a kizárólag érdekcsoportokra alapozott politizálást.” (2001, 16. o.) „A gazdasági etika sokat tehet azért, hogy a gazdasági életben »finomodjék a kín« - ahogy József Attila fogalmazta.” (2001, 82. o.)
A Búvópatak júliusi számában távoli tájakról jön a japán kultúrcsepp: a csend szerepe a harmóniában. Nagy példa. És vannak, akik szeretik Japánt. Ennek kapcsán muszáj szólni Kiss Sándor impozáns könyvéről: Japán vonzásában, alcíme: Magyarok, akik szerették Japánt. (Holnap Kiadó, 2018.) Mert sokan voltak ilyenek, olyanok, akik vonzódtak a keleti kultúrához, szerencsét próbáltak a sajátos társadalmi rendszerben, és nem is egyszer szerencsével is jártak. Komplex kultúratörténet: történelem, családok, ipar, kereskedelem, szállítás, politika, földrajz. Életregény: Európa–Japán közvetlen kapcsolódásokkal, beágyazódva a világtörténelembe, földrészeket átszelve, a köz- és magánérdekek-értékek-szándékok és attitűdök viharában. Szóval: „feladat”. Impozáns, sokszálú és nagy ívű, múltat és jelent összekötő, mát és jövőt figyelmeztető mű. A nemzetek közötti előítéleteket emberi teremtő tevékenységek példáival „eloszlató” hatalmas anyag.
És a másféle szellemiség okán említek egy újabb művet, antipéldaként. Éppen egy félelmetes, egészen más fajta könyvvel birkózom, címét sem írom ide. Utalással, mi a főgondolat: Emberből istent hogyan csináljunk?És lőn: az Istenre maszkírozott ember.És mesterséges, adatalapú tudással. Brr. Alapteória kell, jöjjön a dataizmus, amely „se nem liberális, se nem humanista”. Nincs szükség „írásalapú vallásokra”, mint a kereszténység. A hagyományokra nincs szükség, mert „önmagukban véve nem bírnak értékekkel” (333. o.) Én is azért veszem kézbe, hogy megismerjem, hogy bizton bizonyíthassam, mivel, miért nem értek egyet. S hogy el tudjam helyezni a teoretikus produktumot az értékrendemben – e könyvben algoritmus van, itt, a lapban: lélek, ott mesterséges intelligencia van, itt: élet.)
A villanásnyi gondolatkörjárat nyomán is érzékelhető, kemény időket élünk. Tőkés László is figyelmeztet: „Nagy bajban vagyunk! Európa rávetette magát az ifjúságunkra. Új embertípust akarnak kialakítani, amelynek semmi sem szent. Brüsszelben szabad szemmel látható, hogy ezt az identitását vesztett, internacionalista ifjúsági típust akarják „kitenyészteni”. Ezrével találkozom olyanokkal a brüsszeli bürokrácia keretében, akiknek nem számít, hogy honnan jöttek, és hová tartoznak.” (Magyar Nemzet, Lugas, 2019. 07.06.)
És íme a Búvópatak. Csillogó szellemiség (meg)világító szelíd szándékkal, következetesen – irodalom, filozófia, művészi tablóban, filozófiai művészet, művészi filozófia, havi lapban megjelenítve, értékelkötelezett folyamatossággal. Formálódik az életmű. A bátorító humánum jegyében. A feladat adott, további szép lapokat kívánok!
