A Búvópatak januári számának tartalmából


 

 

Sarusi Mihály költői ihletettségű jegyzetével indul a tizenhetedik évfolyamába lépett Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap januári száma. A rá jellemző szenvedéllyel, egyéni stílusban ír arról, hogy az elmélyülten gondolkodó, hazája sorsát szívén viselő magyar író, költő akkor is politizál műveivel, ha azokat magas irodalmi szinten alkotja meg, hiába sulykolják körülötte sokan mások, hogy ne politizálj. „Mihály, már megint politizálsz. Pedig csak mész, látsz. Nyitva a szemed. Füled. Hogy halld a ki nem mondottat. Ki nem mondhatót. El nem árulhatót.” - írja. Ugyanezt a gondolkodásmódot képviseli a Kárpátaljáról származó Lengyel János, akitől egy regényrészletet (Mitracsek úr szakszervezeti tag lesz) közöl a Búvópatak januári számának végén, amelyben bár az a fő szándéka az írónak, hogy egy olvasmányos, szatírikus, remek irodalmi művet hozzon létre; szó esik benne a magyar identitás megszerzéséről és megtartásáról, a visszahonosításról, a migránskérdésről... Az egész - ismét 32 oldalas – lap irodalmi és képanyaga e két meghatározó pólus között feszül.

Csapó Endre Közép-Európa nem volt, hanem lesz című dolgozatában – Széchenyi szállóigévé vált gondolatára utalva – elemzi, hogy milyen szerepe volt a történelem során ennek a földrésznek, és milyen szerepet szánnak neki a jövőben. „Ezek az országok nagy reményekkel léptek be az Európai Unióba, de csalódással tapasztalják, hogy más az, mint amit vártak. A legkirívóbban ellenszenves a mindenképpen káros migráns-áradat köteles elfogadásának követelése. Ez akkora abnormalitás, hogy ilyet csak Európa-ellenes, emberellenes gonosz politikai akarat jeleníthet meg. Ebben a képletben Közép-Európa megtámadottként már nemcsak földrajzi, hanem védekezőként politikai meghatározás is, és mielőbb politikai szereplő is lesz.”

Arcunkról a világ lehámlik,

az idő sebhelye fáj. Évek,

évszakok hullnak a szemünkbe,

míg a csönd hazatalál.

 

Szívünkre, nyelvünkre

 

félelem rakódik. Sírni

egyre nehezebb, mert

megmaradt álmaink fölött

a kő is hallgatózik.” – Madár János Hó, virág című versét is olvashatjuk a Búvópatak legújabb számában.

Visszaemlékezések Gyóni Gézára című tanulmányában Bogoly József Ágoston a 2017. június 25-én elhunyt költő alakját idézi fel korabeli dokumentumok, irodalomtörténészek értékelései és volt hadifogolytársak visszaemlékezései alapján. „Szibéria minden részéből özönével jöttek, mint bánatos fehér galambok, a megható részvétlevelek a krasznojarszki táborba, az orosz éppen úgy siratta ezt a talpig férfit és kiszenvedett embert, mint gyászoló, árva bajtársai. A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán, mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el a becsület krasznojarszki mezején […] Egy tragikus magyarnak és egy fájdalmas embernek minden földi nyomorúságot szívére ölelő és minden földi igazságtalanságot krisztusi haraggal korbácsoló lelke szól hozzánk Gyóni Géza utolsó verséből.”

Rónay László Forgácsok című jegyzetében szintén a tragikus sorsú költőre emlékezik. „Mára mindössze lábjegyzet az Adyval foglalkozó szakirodalomban, pedig ennél többet érdemelne, még ha nem is nevezhető újító költőnek, inkább a korérzés kifejezőjének, aki saját tapasztalatai nyomán hitelesen ábrázolta az első világháború borzalmait. Ő is ennek az értelmetlen öldöklésnek egyik áldozata.”

Igazi kuriózumként közli a lap Csorba Emanuel szíriai naplófeljegyzéseit 1968-ból Maalula címmel, amelyben az ottani Szent Tekla kolostorban és a II. században épült görög ortodox templomban tett látogatását örökíti meg. Azt a helyet, amely létezésének első pillanatától keresztény zarándoklatok célpontja volt, és amelyet évszázadok békéje után halálos fenyegetettségben tart a 2011 óta zajló polgárháború. „…messze bent a sivatagi hegyek közt, 1800 méter magasban található egy kis ősi település. Maalula a neve. Főleg a filológusok ismerik, mert valóban ritka csemegére lel ott a nyelvész. Ennek a falunak párszáz nyomorultul szegény lakója ma is ugyanazt az arameus nyelvet beszéli, ugyanazt, amelyen kétezer esztendeje Jézus beszélt és tanított.” – jegyezte fel ötven évvel ezelőtt a naplóíró.

Ahriman bosszút áll címmel „a lengyel irodalom lelkiismeretének” tartott Stefan Żeromski novelláját ültette át magyarra ifjabb Béri Géza, amelyben az jelenik meg, hogy a fanatikus hitnek milyen tragikus következményei lehetnek, de hogy pontosan mire gondolunk, arra csak a februári számban megjelenő második részből kaphat választ az olvasó. „Dioklész eladta a házát és mezeit, amelyeket az áldott, fekete Kemet öntöz, a folyó menti csendes kertjeit, ahol narancs- és citromfák virítottak, ahol fényes levelű babérok terítették szét árnyukat és mozdulatlan babiloni füzek hajtották kecses ágaikat a víz fölé. Eladta potom áron, s a pénzt marokszám osztotta szét a szegények közt a folyóparton s a szentélyek kapuinál. Temérdek vagyonából csak néhány öltözéket és egy pár málhás öszvért tartott meg. Mindenfelé elhíresztelte, hogy elhagyja az országot és Arábiának veszi útját…”

Hajtűkanyar címmel a lap Bakonyi István irodalomtörténész Péntek Imréről készülő kismonográfiájából közöl egy részletet

Péntek Imre Színek, vonalak élete címmel a Vaszary János születésének 150. évfordulója alkalmából a festő szülővárosában megrendezett jubileumi kiállításról számol be, melynek a kaposvári Együd Árpád Kulturális Központ adott helyet tavaly ősszel. „Számomra Vaszary a magyar modernitás festője is. […] A pesti Dunakorzó épp úgy érdekli, mint az olasz tengerpart. Egyike volt azoknak, akik felfedezték a modern, nagyvárosi élet környezetét, lüktetését és ezt érzékletesen vissza is adták. Az utcákon villanyfény árad, színes reklámok villognak, és tágas üvegablakokon betódul a lárma, a nyüzsgés.”

F. Scott Fitzgerald Hírek Párizsból – tizenöt évvel ezelőtt című – Ortutay Péter által fordított - novellájában az a világ köszön vissza, melyet Vaszary ecsettel örökített meg. Az ún. elveszett nemzedék tagjai sorába tartozó, korának legjelesebb modernista regény- és novellaírójaként számon tartott Fitzgerald kisprózájának elolvasása után arra a következtetésre juthatunk, hogy a látszólag könnyed, léha élet sem könnyebb, mint a többi emberé.

Dizseri Tamás Krisztus-arcúsága címmel Farkas Judit emlékezik a tizenöt esztendeje elhunyt Széchenyi-díjas gyermekorvosra, kórházszervezőre, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójára.

Megdöbbentem, ott, a keszi temető bejáratától gyermeki kézből való kő-hajításnyira. A kereszt és Corpusa kettétörve, egymás mellett hevert. A homokkőbe faragott Arcot szétmállasztották az évek, esők, fagyok, csak maszk már az, ami volt több mint negyven esztendeje még, most csak a hunytan is dió nagy Szem, a lefelé görbülő Száj horzsolata alig-alig kivehető.” – írja megrendítő szépségű jegyzetében Németh István Péter a Látjátok, feleim címmel.

Egyéb, az olvasók érdeklődésére számot tartó irodalmi alkotások olvashatók a gazdag képanyaggal illusztrált számban, így Elisabeth Bérczy Bernström és Bérczy József Friedrich von Hölderlin műfordításai (Az élet fele, Diotíma, Diotímához), Lukáts János novellája (Szoborszóló), melyben kőbe álmodott három állat (vidra, oroszlán, Mancs, a kutya) és egy színpompás rovar (tiszavirág) szólal meg.

A Búvópatak 2018-dik évi első számának borítóján Lieber Erzsébet fotója látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2018-ban ismét keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

Share

Kiegészítő információk