A Búvópatak augusztusi számának tartalmából

 


 

 

„Nincs értelme egy olyan világmindenségnek, amelyről senkinek sem lehet tudomása. Ha a világ egy tervezetlen és irányítatlan ősrobbanással keletkezett volna, igen nagy (100%-hoz közelítő) valószínűséggel csak egy ilyen, értelem nélküli világ keletkezhetett volna. A világ teremtését olyasvalakinek kellett elindítania, aki az első pillanattól fogva tudta, előre számolt vele, hogy egyszer majd értelmes emberi lény fog születni. Ez a forrása az emberi élet értelmének.” – fogalmazza meg Varga Domokos György Az Élet logikája című készülő regényében a tizenhetedik születésnapját ünneplő Búvópatak kulturális és társadalmi havilap augusztusi számában, mely a teremtett világ, a fauna és flóra jegyében szerkesztődött; hogyan jelennek meg a fák, a virágok és az állatok az irodalmi művekben és képzőművészeti alkotásokban, és csak itt-ott tör be a közélet, a politika.

     Lukáts János Salakvirág című esszéjében egy, a lánya olaszországi útjáról hozott lávakő kapcsán próbálja megfejteni az isteni titkot. „Laza tömb, oldala nincs, se talpa, a világanyag egy kitépett darabja. Érdes, riaszt a fekete-szürkéje, könnyű, mint amiből már elpárolgott az életnedv, az életkedv. De a homlokán… a homlokán apró kristályok csillognak, sokan, fehéren, halványan, emlékőrzők, rejtélyhordók. Szabályos négyszögek, négyzetek, befelé, amerre én nem láthatok egy kőbe, talán kockák, vagy oktaéderek, egy évmilliárdos isteni-mérnöki munka remekei.”

     Élet a nemzet szolgálatában címmel Farkas Judit főmunkatárs búcsúzik Csapó Endrétől, az ausztráliai Magyar Élet volt főszerkesztőjétől, aki június 24-én hajnalban 98 éves korában hunyt el sydney-i otthonában.

     A látófák örökké élnek címmel Varga Rudolf szívből jövő sorait olvashatjuk Alföldy Jenő kritikushoz, irodalomtörténészhez, aki július végén ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A magyar népnyelvben a pásztortanyák közelében felállított magas fákat nevezik látófáknak, máshol lármafáknak. Azok jelzőtüzeivel lehetett üzenni hajdanán a környékbelieknek, ha veszély közeledett. A mi vidékünkön kissé kiterjesztették a látófa jelentését. Az erdők rengetegéből kimagasló óriásokat hívták úgy az én felmenőim, nagyapám...”

     A hatvanéves Ködöböcz Gábort Értékhit címmel Baán Tibor köszönti. „…olyasfajta példát mutat, amely attól korszerű, hogy nem száll be az irodalmi csatározások üresjárataiba. Valami mást tart fontosnak. Az emberséget, amelynek szavai mögött a ki nem mondott szavak is megjelennek. Az emberi tragédiákon túl a transzcendens értékhit.

     Tátika vár rám… című tárcanovellájában Lukáts János a Keszthelyi-fennsík egyik bazaltcsúcsán található középkori várromhoz történő kirándulás kapcsán mereng a múló időről. „Ki vitte fel rá az első követ, ki izzadt meg elsőként a súly alatt? Biztonságra vágyó és óvatos kegyúr volt, vagy zord családjától elmenekült izgága fiú? Vagy háború fenyegette a béke perceit, ideje volt erdők fölé, kövek közé húzódni? De meglehet, hogy csendre vágyó, barangoló kedvű lovag tette, aki egyszerre akarta szemlélni a rengeteg Bakonyt, meg egy szemernyit a Balaton tavából, amit akkor talán még Balatonnak se hívtak?”

     Lengyel János Mitracsek úr elfuserált életének hiteles története című novellájában a főhős sorsának groteszk bemutatásával ír saját életéről. „A világ egyik legszegényebb országának kies dzsungelében a nyomor és az ínség odáig sarkalt egy parasztfiút, hogy tigrisre támadjon. A nyakszirtnél kapta el a csíkos bundás dorombolót, ahogy az a ragadozók nagykönyvében meg vagyon írva. Bosszú volt ez Maugli minden szenvedéséért, amit csak Kipling elméje ki tudott találni. Itt már Mici Mackó sem tehetett semmit. Sírkhán meglepett rokona persze védekezni próbált, de a fiú ételt régen látott állkapcsa vasmarokként tartotta fogva a szerencsétlen állatot. (Ártatlannak nem nevezhetem, mert ha tehetné, fordított lenne a felállás. Elnézést, a felfalás.) Ennél a résznél bűntudat vesz erőt rajtam, ha eszembe jut az a fájdalommal csordultig telt levél, amit Tigris barátom írt nekem az esettel kapcsolatban. De mit lehet tenni? A valóságot még a legjobb barátaink kedvéért sem hazudhatjuk el, mint ahogy a hazugságot sem illik etikus valósággá változtatni, bármily erős is a kényszer…”

     Ki az a Kudlicsek elvtárs? című novellájában Farkas Judit a kései Kádár-kor nyomasztó világába visz el bennünket.

     Győri Andor Eszmecsere című kisprózájában a kutya és a macska jól ismert karakterének bemutatásával beszél a szabadság és a szolgaság nehezen körülírható kérdéseiről. „Délután megint együtt hűsöltek az előszobában. A kutya a kőpadlón nyúlt el, a macska a cipősszekrény tetején összegömbölyödve halkan horkolt. A kutyát azonban nem hagyta nyugodni az igazságtalanság, amit nap mint nap tapasztalt.”

     Bozók Ferenc Elefántokról és költőkről című miniesszéjében annak járt utána, hogy az egzotikus állatok miként vannak jelen a magyar és az egyetemes irodalomban. „Azoknak az ázsiai és afrikai népeknek vallásos képzeteiben, mitológiájában és irodalmában azonban, ahol nem csupán állatkerti érdekesség az elefánt, hanem honos és természetes közegében is megtalálható, lényegében mindenütt kitüntetett szimbólum-állat. Érthető módon az elefántnak az indiai mitológiában, kultúrában és irodalomban alakult ki legnagyobb kultusza. Buddha születése előtt anyja, Maja fehér elefánttal álmodott. Az elefánt nyugodt és erős, miként Buddha. A hindu mitológiában a bölcsesség istenét elefántként ábrázolják. Ganésának, az értelem, tudomány, művészetek és bölcsesség istenének elefántfeje és egyetlen agyara van. Szintén az indiai spiritualitásban négy vagy nyolc elefánt őrzi a világtájakat, ezért a nyugodt, erős és rettenthetetlen ormányosok az univerzum tartópillérei, hordozói (pillérszobrok).”

     Az OLVASÓLÁMPA rovatban ezúttal Sz. Tóth Gyula Átélt riport egy kelet-német városból címmel Lukáts Jánosnak a könyvhétre megjelent, az NDK-ban eltöltött éveire való visszaemlékezését tartalmazó kötetét (Szerelmem, Kelet-Berlin) ajánlja az olvasók figyelmébe. „Figyelmet keltő a könyv címe. Lehetett azt a várost szeretni? Milyen ember lehet az ilyen? Olyan, aki vall erről. (Mer vallani erről.) Lehet, van, aki nyomban félretolja a könyvet, más kellő kíváncsisággal veti bele magát. A műfaj is érdekes. Tűnődöm: regény? Novellák? Önvallomás? Riportok, összefűzött riportok. Kiküldött tudósító: a magyar lektor. Ő folytatja le a helyszíni szemlét. Minden adott: hely/színek szereplők, cselekvések, izgalmas akciók, a magyar olvasó számára mindenképpen érdekes történetek. Az időpont különösen izzó, politikailag-történelmileg örökérvényű, gyúló beszélgetések témái lesznek. A történések sodrában mozgó szereplők, állandók, visszatérők, újak, az írói ábrázolás következtében jellemet öltenek. És kész a… riportfüzér, a leírás, az elbeszélés, dokumentálás, tények és tanúk, igaz mesék.”

      Kavicsok, versek címmel Szentjánosi Csaba pedig Jóna Dávid új verseskötetét (Költőpénz) mutatja be.

     Németh István Péter Egy florista följegyzéseiből című irodalmi jegyzetében olyan virágokat sorol fel, amelyek irodalmi művekben lelhetők fel, a Quasimodo és Quasimodo című jegyzetében pedig azt járja körül, hogy a magyar irodalom történetében milyen nevet adtak hőseiknek az írók, és hogy is néz ki költőink tulajdonnév-regisztere. Ezzel az írással emlékezünk a kilenc éve elhunyt Papp Árpád költőre.

     Háy című lírai kisprózájában Szűcs-Gáspár Borbála egy idősödő nő életének kétségekkel teli pillanatát ragadja meg.

     Botz Domonkos Örök talány című novellája a gyermeki lét varázslatosságáról ír parabolisztikusan. „Örök talány, kiismerhetetlen, megfejthetetlen titok, olykor határozott, máskor esendő és végtelenül kiszolgáltatott. Nem tudja, mikor adja önmagát, és mikor játszik szerepet. Ízig-vérig nő! Mit nő? Született színésznő. Tökéletesen ismeri az arcizmok nyújtotta lehetőségeket, grimaszol, felhúzza a szemöldökét, tekintete kutat, matat, szinte lyukat fúr a másik emberbe. Még a mozdulatai is beszélnek, mintha csak mondandójának akarna nyomatékot adni vele.”

     „Látod, Te írod a verset, én csak tanulok Tőled,

     az ugrálással, hogy kell könnyebbé tenni a földet.

     A hajnal olyan hosszú, mint a hajad,

     a gyöngyök: a tenger gombjai, pár a kezedben marad.

     Ismeretlen dalt énekelsz Anyának, Apának,

     a negyedik emeleten, lábaid mosógéptáncot járnak.

     Ventilátor füleid pörögnek, forognak,

     ahogy szaladsz, új feltámadást hozol a pornak.” – Fannusnak 14 című, ugyancsak a gyermeki létről szóló verse mellett Szentjánosi Csaba versciklusának több darabjával is találkozhatnak az augusztusi szám olvasói.

      Csak a minőségben hiszek címmel Lengyel János a magyar-ruszin nyelvhatáron fekvő Beregújfaluban élő költővel, Bakos Kiss Károllyal beszélget. A kárpátaljai költő két verse (Útlevél, Így) is olvasható a Búvópatakban:

     „Így

      Sírva mosolygón

      Vagyok

      Egy világvégnyi bolygón

      Akár a meztelen magány

      És ruhátlanul van velem

      Meghasonlott nemzetem

      Ki gyakran foltot tett magán

      Ha világít az értelem

      Hallom a történelem

      Száz zaja közt az életem”

      […]

      Egyéb érdekes írásokon kívül Lukáts János Goethe fordítása (A kedves közelében), Ország László haikui, Dobozi Eszter verse (Bujdosó), Szente B. Levente verse (lekopogó), Baka Györgyi verse (Odaadottság és szabadság), Csontos Márta verse (Csendkirály), Balajthy Ferenc verse (Akkor is égnek emelem), Lengyel János verse (Alkony előtt) és Saitos Lajos versei (Madárhívogató, Pannonér) is olvashatók az augusztusi Búvópatakban.

     A címlapon és a hátsó borítón Ország László fotói láthatók.

 

*

 

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

Kiegészítő információk