A Búvópatak májusi számának tartalmából


 

 

Virágoznak a gyümölcsfák, hazánkban kiváló, reményekre feljogosító választási eredmény született, de mi mindezt az élet természetes rendjének tekintjük. Az viszont rányomja a bélyegét kedélyállapotunkra, és így a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap májusi számának alaphangjára is, hogy a közelünkben továbbra is háború zajlik. A most megjelent szám borítója (Ország László elektrografikái), és a lapban szereplő néhány írás ennek a drámai helyzetnek a leképezése, de természetesen nem ezzel foglalkozik a teljes összeállítás. Próbálunk hitet és erőt meríteni múltunkból, szerzőink tudásából és tehetségéből.

    „Háborús viszonyok. Végső stádium. Amikor már az őrök is áldozatok, a verőlegények is vertek, amikor már nem számít, hogy a rohadó, sáros, véres rongyokon hány érdemrend fityeg. Bevagonírozott emberek. Összepréselt hús és csontok. Hirtelen felfoghatatlan robaj, hatalmas csattanás, meggörbülő vasak, puhafaként szilánkokra pördülő vagonfalak, kisikló szerelvény, bezúduló fagyos levegő, pillanatnyi megváltásként, két keréken guruló kettétört vagon zúdul le a sziklás völgybe, szélben örjöngő gazcsomók között, aztán a szakadék alján megáll. Egymáshoz préselődő testek, hús, vér, csontok. Egy meglepően épen maradt férfi magával ragad egy meglepően épen maradt fiatal lányt, a rongyok, vér és sár közül elővillan hófehér combja, a férfi viszi, cibálja, húzza fölfelé a sziklákon, a testeken át, megmagyarázhatatlan ösztönnel úgy érzi: csak fölfelé lehet a „szabadulás”.” – olvashatjuk Csernák Árpád drámai erejű novellájában (Isten szakadékos terein).

     Radnai István legújabb versét (déjà vu) az ukrajnai háború ihlette:


leszakadt rám az éjszaka
vihar lebeg a csillagok előtt
fülemben dobol a zaja
villám suhan a félelem felől

már két háborút romokat
megéltem e békés szelíd tájon
háttérben futott a vonat
nem lánctalp vér sem ered rémálom

elfelejtettem imámat
leszakadt rám a rémes éjszaka
kezem remeg láz is támad
hangszórón árad félelem szava

álmomban is feltérdelek
amíg robajba fullad a gép is
ablak törik baljós jelek
elkerül a vész megmentesz mégis

a falban pihen az akna
nem robban fel alszik még az éjjel
süket a csend elhallgat ma
hajnalig nem téphet semmit széjjel

 

     „Az anyag vallása vagy az új pogányság azt hirdeti, hogy mi vagyunk az anyagba zárt kis isten, rajtunk kívül nincs semmi és senki, illetve csak az, amit két kezünkkel megfoghatunk, és két szemünkkel megláthatunk. Mi vagyunk a világ közepe és cseréljük le Teremtőnket magunkkal. Mi vagyunk a lineáris kezdet és a vég. Mivel az egyetemes énünk fölött az individuális énünk hatalmaskodik, elszakadtunk a tökéletes igazságot, a rendet és a szabadságot „megtestesítő” Egytől. Amennyiben a valláshoz kell a doktrína, az erkölcs és a kultusz (rituálé), akkor az anyagba süllyedt tömegember vallási doktrínája a fogyassz mértéktelenül, mert minden érted van, erkölcse a fizess meg minden fogyasztást, rituáléja pedig, higgy a láthatatlan kéz hatalmának, a politikának, a marketingnek, a médiumoknak, a hitelező bankoknak, a diktatórikus demokráciának, a hatalmi ellenőrzésnek. Ne gondolkodj teremtettséged törvényei szerint élni, mert az élet után nincs tovább.” – írja Hajdu Zoltán Az anyag vallása című dolgozatában. 

     Juhász Zsuzsanna Kölyökmakula című kisprózájában a legújabbkori tizenévesek bizonyos köreiben eluralkodó hangnemről ír keserű iróniával. „De mondom, alaposak voltak, előttük semmi se volt szent, gátlástalanságuk előtt nem volt semmilyen kultúrgát, korlát, ilyesmi. Hát fikáztak mindent kegyetlenül, a másik anyját, apját, barátnőjét, húgát és bátyját, az ügyességét a sportban, a tudását órán, vagy csak az érdeklődését valami iránt. Mert az érdeklődést magát úgy ahogy volt, lenézték, de a nyitottságot is, a másik felé, a másik ember felé fordulást, s ezáltal a múlt felé fordulást is, és a környezet felé fordulást is, natürlich. Viszont a pénz, talán a pénz felkeltette az érdeklődésüket. De nem az a pénz, amit kaptak, nem a zsebpénznek kapott pénz, ami kicsi volt, kevés volt. És nem a szüleik munkáért kapott pénze, mert az is kevés és kicsi volt a szemükben. Hanem a szerzett pénz, az ingyenpénz volt érték a szemükben, a kicsalt pénz, az átvágásból származó pénz, amikor a gagyiért, értéktelenért fizetett nekik valaki.”

     Purgatóriumi levélféle lakitelki barátaimnak címmel Csordás Endre, az MDF egyik alapítója visszaemlékezését olvashatjuk. „1988-89-ben tele voltunk tenni akarással, hittel, úgy éreztük, történelmet csinálunk, és csináltunk is. Elég sokan voltunk, hogy elzavarjuk az MSZMP magyarnyomorító kormányát, csak nem elég sokan ahhoz, hogy megtartsuk, megőrizzük a társadalmi, kormányzati pozícióinkat. Akkor persze még azt hittük, hogy mellénk áll a nemzet. Csak azt nem tudtuk, hogy már csak egy ország maradt, a Nemzetet rég a Gulágra, Recskre, a Hortobágyra száműzték, és akik maradtunk, bizony sokunkban megfogyott a hit. ’90-ben egy negyvenöt éves rémálomból ébredtünk. Azt hittük, hogy rendszert váltottunk, de pár év múlva kiderült, már kevesen vagyunk ahhoz, hogy kívánt szabadságunkat, értékeinket megtarthassuk. 

Eufórikus hangulatban teltek napjaink. Tárgyaltunk, naponta üléseztünk, röplapokat gyártottunk. Szegény nyomdász Gyuri (fiatalon meghalt) az egyetem nyomdájában sokszor éjszaka, egy-egy üveg borért vállalta a sokszorosításokat, szidva engem, a Fórumot, mert az állásával játszott – de a szíve mélyén velünk volt.”

     

„A részletes vita közben
elföldelt versek
dúdolnak bennem.
Dúdolnak bennem


kertünkbe sátrat,
pad alá gyűröm
a balladákat.
Pad alá gyűröm,


hogy viruljon végül,
mikor a sok lélek
összebékül
Akkor lesz igaz,


amit most mondunk:
kevesen voltunk,
de sokan maradtunk.” – Azonnali versek órája címmel Lezsák Sándor versét is közli a lap.

     Obrusánszky Borbála orientalista, néprajzkutató ezúttal a különleges képességű hősökkel foglalkozik A mitikus íjász lövése című tanulmányában. „Róluk és különleges tetteikről történetek és mondák születtek, melynek összefoglalóit a régi krónikák őriztek meg. Az egyik különleges eset, a sok Napot legyőző és a perzselő hőségtől az emberiséget megszabadító hős mondája volt, amely csak néhány helyen maradt fenn az eurázsiai sztyeppei övezet népei között. Ebben a történetekben hol hét, hol tíz Nap jelent meg az égen, sugarai perzselték a földet és félő volt, hogy kipusztul az élet a földön. Az emberiséget végül egy íjász mentette meg, aki nyílvesszőivel a sok Napot lelőtte az égből. Ez a motívum egyes helyeken a korai történelmi forrásokban van jelen, de a sok Napra utaló szólások bizonyos helyeken, így a magyar néphagyományban mai napig megtalálhatók.”

 

„Békességre, összefogásra, együtt munkálkodásra

Közös örömre, segítségadásra, szeretetre, bizalomra

Taroljam az értelmembe keveredett konkolyt

Törjem össze, mindazt, ami árt, ölő tőrömmel töröljem

 A kísértést, a háborgást, a gonosz szavakat, a könnyű prédát

De Annak Anyjához vezető utat, égi törvényt soha ne feledjem

Térgyelő alázattal megköszönjem körkörös Kapukban a Tisztulást!”

  • Valek Tünde Turulének címmel írt verset a májusi számba.

 

     Az OLVASÓLÁMPA rovatban Orvosság feledés ellen címmel Fülöp Zsuzsanna egy négykötetes komoly kézikönyvet ajánl az Olvasó figyelmébe. „A helyszín Erdély tündérlakta vidéke, legalábbis úgy tudtuk, hogy ott a tündérek csak úgy járnak-kelnek, hiszen a költők és a múlt idők kíváncsi búvárjai lépten-nyomon hírt adtak erről. Ezek a búvárok a néprajz szerelmesei, akik a népi gondolatvilág megőrzésén fáradoztak/fáradoznak – több kevesebb sikerrel. Az utóbbi negyedszázad fáradhatatlan kutatója, e négykötetes regiszter szerzője, Magyar Zoltán, sikerrel járt, mert nem késlekedett. Megalkotta az Erdélyi magyar hiedelemmonda-katalógust. Alcíme: Típus- és motívumindex. Vagyis tudományos regiszterről van szó, nyilván nem magánkönyvtárak fogják őrizni, de lapozgatása révén megismerjük annak az „édes Erdélynek” – Nemeskürty István nevezte így egykor – régi-új arcát, amely Magyarországtól többször elkülönülve élte az életét, még a XX. században is, jórészt elzárva tőlünk.”

     Szűkülő terek szimfóniája címmel Bakonyi István Pozsgai Györgyi új verskötetét mutatja be.

      Pósa Zoltán válogatott verskötettel jelentkezett, amit Jászolbölcsőd trónusánál címmel Kelemen Erzsébet méltat. „A posztmodern irodalom egyik meghatározó képviselője azt állította (amit többen a kommunista diktatúra összeomlása utáni két évtized tételmondataként is aposztrofáltak), hogy „az irodalomnak nincs oka, célja”. Pedig tudjuk, hogy van. Ahogy ezt Babitscsal együtt L. Simon László is vallja: az európai vagy világirodalmi erejű és értékű művek megalkotása mellett a nemzeti karakter megőrzése.  Valamint a hit, a keresztény értékek megtartása. A liberális, utilitarista és piacvezérelt kulturális közegünkben lassan elvesznek ezek az igazi értékek. Pósa Zoltán életművében viszont meghatározó jegyként jelen vannak. A harminc önálló kötettel és a több mint négyezer tanulmánnyal, kritikával rendelkező író műveinek tematikus szervezőeleme ugyanis a hit és a magyarság sorskérdései. De ott vannak írásaiban a társadalmi-politikai kérdések is, a szenvedés motívumával az elmúlás, a halál, s feladatának érzi, hogy meghatározza létünket és helyünket a világban, s nem szűnik meg kutatni a választ az emberiség kezdete óta jelenlévő ontológiai kérdésre, hogy „mi végre vagyunk e világon élet és halál pólusai közé szorítva.”

     Egy kislemez csillanása címmel Németh István Péter Görgey Gábor és Illés Lajos emlékének szánta kisprózáját. „Az Egy fiú és a tündér című darabot bemutatták az Operettszínházban és 1975 nyarán Szegeden, a szabadtéri játékokon is. Utóbbi helyszínen a díszleteket Gera Katalin tervezte. Így írt róla a Tiszatáj hasábjain Nikolényi István: „Henry Moore időtlen türelmű, termetes szobrait idézi meg Gera Katalin: a figurák közt lepedős nemtők, ördögfiókák suhannak, a képzelet szárnyaival átugrálva-átrepülve a távolságot, amit Görgey Gábor Cső utcától Tündérországig feszít ki.” Sándor János rendezte a darabot. A betétdalokból többet fölénekeltek a stúdióban Illésék – ezek közül négy meg is jelent kislemezen. Egy ötödik már nem jutott el a nagyközönségig. Ne hallgassuk el, miről üzent? Dimitri nem azt tudja, hogy színház az egész világ, hanem egyenesen azt, hogy a világ maga kocsma. Nyilvánvalóan egy züllött és józan eszét veszített, szeretethiányos létezés metaforája ez a világ-kocsma, amelyben ő, Dimitri, a kocsmáros.” 

     P. Buzogány Árpád Az idő lehelete pillangó szárnyán, kígyóbőrön című lírai kisesszéjében szimbolikus eszközökkel ír az életünkben mindörökké jelen való jó és rossz erőkről.  „Mint hatalmas kígyó, kúszik az idő, el mellettünk. Farkával odacsap, ha nem vesszük komolyan. Mire belátjuk, hogy nem szabad túlnézni rajta, kinevetni, vagy megfeledkezni róla, kékre ver, néha csontunkat töri. 

Ezért jobban szeretnénk játékos, könnyű pillangónak látni. Aki erre-arra libben, néha közel jár hozzánk, máskor meg eltűnik szemünk elől. Pontosabban tudatunkból. Hajlamosak lennénk megfeledkezni róla sokszor. Van rá próbálkozás, bőségesen. Elég lenne, ha fejünk fölött röpködne, hogy színes szárnyai villanásán ámuldozzunk. De ne próbáljuk kezünkbe fogni, hímporát letörülni! Nem lehet dobozkába zárni, másoknak mutogatni, mint sajátunkat. Mindannyiunk pillangója ő.”

     A megidézett, és más prózai műveken kívül további versek teszik teljessé, széppé, érdekessé a májusi számot: Balajthy Ferenc (Májusban májusfán, (H)onnan jöttem…, Az idő mirtuszágán, Világul, magyarul…), Szente B. Levente (Álomidő), Csontos Márta (Jézus elmarasztalja Tamást, Feedback az Édenből), Kelemen Erzsébet (Múlt és jövő metszéspontján), Pósa Zoltán (Tézis), Radnai István (kínzó hosszú böjt), Czipott György (Cotillon, Pantha rhei), Debreczeny György (aki eltolta) és Lencsés Károly (Lehet nem kéne’).

     

 

*

 

A Búvópatak életben tartása érdekében köszönjük, ha pénzbeli adományával segíti munkánkat!

Búvópatak Alapítvány számlaszáma: 10918001-00000012-93920004

 

Külföldi befizetéshez szükséges adatok: 

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004 

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB. 

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: 30 449 94 92

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

Kiegészítő információk