A Búvópatak májusi számának tartalmából

 


 

„Csillagon lépsz mindörökre,

álmomban más lesz a világ,

hajad az arcomon érzem:

lélegzel megint, mint a fák.” – olvashatjuk Tönköl József Anyák napja idején című versét a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap májusi számában, melyben az anyaság mellett szó esik a mesék birodalmáról és az irodalmi alkotásokon keresztül embermeséket is megismerhetünk.

„[…]

hát ezért a mese, mely szerinted

segít, hogy baj nélkül átjuss

abba a másik világba,

ahol a lovaknak hat a lába

és szárnyuk is van s leheletük tüzes,

ahol az erszény sohasem üres,

ahol a legkisebb a legmesszebbre jut,

ahol minden bajból adódik kiút,

és mindenkinek letörlődik könnye,

s bánatod is megszűnik örökre,

mégis, hozzá kezdek, ne nevess ki Te se,

mert igazából nekem kell a mese.” (Aknay Tibor: Mesevers)

     Lukáts János meserománca (Szitakötő és Tiszavirág) a két rovar rövid életű, de annál szebb barátságáról szól.

Az ő tiszavirágja még ott lebegett, közel a nádbugához.

– Ne sajnálj, most fordulj kettőt, aztán megint visszanézhetsz. Meg fogod találni a te tiszavirágodat, ott leszek a többiek között, szitakötő. És, tudod, jövőre is lesz tiszavirág, és lesz tiszavirágzás – elreppent fáradt szárnyakon, kék virágruhája beleolvadt a többi száz tiszavirág közé. Mire a szitakötő kettőt fordult a nádbuga körül, nem táncolt és nem libegett senki a Tisza fölött, a víz azonban zaklatott volt és zavaros.”

     A Frankfurtban élő Cserna Csaba interjút készített ifj. Bibó Istvánnal, aki nemcsak édesapjáról, a negyven évvel ezelőtt elhunyt államminiszterről, a kiváló gondolkodóról mesél, de az is szóba kerül, hogy lehet-e Magyarországon a szeretet, az egymásnak megbocsátás és a dolgok tisztázása jegyében a szekértáborok közötti állóháborúban tabula rasa-t csinálni, vagy hogy jól sáfárkodunk-e a Bibó-i örökséggel?

     Krúdy kalandok címmel Százdi Antal a magyar próza kiemelkedő alakját hozza közelebb az olvasókhoz. „Híres afférja volt 1911-ben – amikor az első Szindbád könyve megjelent, s reklámként is előnyére vált az eset – Sztojanovits Viktor huszárkapitánnyal, a későbbi németbarát miniszterelnök, Sztójai Döme öccsével. Egy kávéházi társaságban voltak, s a kapitány többször belekötött Krúdyba, aki nem vette szívére dolgot. A búcsúzásnál azonban nem fogott kezet Krúdyval, aki kérdőre vonta, mire az a kardjához kapott. Krúdy torkon ragadta és nekivágta egy asztalnak, majd kicsavarta a kezéből a kardot. A kapitány pisztolyt rántott, erre Krúdy a kardmarkolattal fejbe vágta. A kapitány arcát elöntötte a vér, kitámolygott a konyhába, megmosakodott és szó nélkül távozott. Párbaj lett a vége, nehéz lovassági karddal, bandázs nélkül, harcképtelenségig. Sztojanovits ismét kapott a homlokára egy suhintást, amitől újból elöntötte a vér, és a segédek beszüntették a párbajt.”

     Farkas Judit Begipszelve című tárcanovellája az anyai szeretet mindenhatóságát hirdeti.

     Szentjánosi Csaba Ül az ágyon című verse ugyancsak egy nehéz élethelyzetet örökít meg:

Ül az ágyon, fehér a haja,

gondolatainak a távolság a tükör,

benne nézi életét,

két kereket forgat kezeivel,

mint óriás malom-kerekeket,

aztán viszi vállán az órák zsákjait,

kölcsönösen tanulnak testének részei

egymástól,

most elválik, hogy mi tartja össze

    Varga Rudolf készülő regényének részletében (Három farkas) gyerekkori emlékeket idéz. „A rizs. Csak azt felejthettem volna. Az lehetett a legóccsóbb élelmiszer, mert édesanyám hetente legalább háromszor azt főzött. Igyekezett variálni a recepteket, de a rizs, az mindig ott volt az asztalon. Olyannyira ott volt, hogy már ótvaros lettem tőle. Megfogadtam, ha nagy leszek, soha többé nem eszek rizst. Persze, mint sok minden mást, azt a fogadalmamat sem tudtam betartani.”

     Török versek az Ómagyar Mária siralom idejéből címmel Tusnády László egy XIII. században született török költőre hívja fel a figyelmünket. „Minden idők egyik legnagyobb török költője, Yunus (Junusz) Emre már a nevében hordozza a szeretetet, ugyanis az „Emre” név az „amramak” ősi török főnévi igenévből származik, s ez azt jelenti, hogy „szeretni”. Mintha évezredek párbeszédét hallanánk, mintha a török költő Antigonéval együtt mondaná: „Gyűlölni nem, szeretni jöttem én”. Még a név kapcsán érdemes megemlítenem, hogy ennek „Imre” változata is van a régi törökben.

Valami szép és felemelő van abban, hogy a török költők közül Európa éppen őt ismerte meg legelőször. Ez összefügg a magyar földön folytatott harcokkal: Sebes környékén egy erdélyi katona 1438-ban török fogságba esett. Húsz évet töltött rabságban. Megfigyeléseit latin nyelven írta le. Ebből a munkából ismerhette meg először Európa Yunus Emrét, a nagy török költő Luther Mártonnak és Erazmusnak az érdeklődését is felkeltette.”

     Csontos Márta dolgozatában azt elemzi, hogy miként jelenik meg Reményik Sándor költészetében a templom motívum. „A templom, mint szent épület, a költészetben is közvetítő a transzcendens és az evilági között, szakrális központ, a mikrokozmoszban tükröződő makrokozmosz, imago mundi, a mindenség képe. Vertikalitásánál fogva világtengely, axis mundi, s ilyen módon összekapcsolódik a hegy szimbolikájával, s minden olyan motívummal, (kő, szikla, lépcső, csillag, oszlop, torony) mely a végtelenséget, a transzcendenciát, az égbe emelkedését szimbolizálja. „Mindenség modellje,…[…] … a templom”.

    A templom-motívum a hegyhez hasonlóan pozitív jelentéstartalommal telített, hiszen vertikális, felfelé törekvő pozíciójában a legfőbb jó, a transzcendens valóság felé halad. Northrop Fry a felemelkedés gyakori képei között említi a hegyet, a tornyot, a létrát és a fát. A templom, mint szent hegy, mint az isteni kinyilatkoztatás jelképe, ugyanezt a tartalmat hordozza.”

     Egy balatonfüredi óravázlat 1985-ből címmel Németh István Péter Szőcs Géza és Farkas Árpád költészetéről ír egy régi feljegyzés alapján. „1985-ben kezdő tanár, könyvtáros voltam a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban. Fakultációs magyar irodalmat taníthattam, szabadon írhattam tanmenetemet. Még az első félévben tananyag lett óráimon Farkas Árpád és Szőcs Géza addig ismert költészete. Óravázlatot soha nem írtam, ám Szőcs Géza versének lapkivágata velem maradt.”

    Bakonyi István Gerlice címmel Iancu Laura legújabb kötetéről írt kritikát, mely kisprózákat tartalmaz: „Vallomásokat, elmélkedéseket, írók és költők miniportréit. A magyar esszé legjobb hagyományait követve, s persze – lévén a szerző elsősorban költő – tele lírai elemekkel, költői szépséggel. Úton-útfélen olvashatunk a csángó gyökerekről, az ottani élet, kultúra és irodalom hatásairól. Ám abból a nézőpontból, mi szerint jó két évtizede az anyaországban, jelenleg éppen Velencén élő és a fővárosban dolgozó szerző meg-megszűri hajdani emlékeit és élményeit. Akkor is hűséggel teszi ezt, ha közöttünk él és alkot. Ugyanakkor tudatában van annak, hogy kötelességei közé tartozik a kibocsátó, új útra vezető szülőföld megörökítése az egyetemes magyar irodalom keretei között.”

     Ahogy a régi nagymesterek címmel Szente B. Levente földijét, a székelyudvarhelyi P. Buzogány Árpád költőt mutatja be. P. Buzogány Árpád nem okítani akar, hanem roppant szerénységében, szelíden tetteivel tanít, ahogyan él és dolgozik, ahogyan a régi nagy mesterek tették, vagy teszik neves kutatók ma is. Munkáiban egyetlen arc köszön vissza ránk, de a számtalan kérges tenyér és a sokat tapasztalt emberek szép arcán végig futó ráncok most a tanú rá, hogy ez a becsületes helytállás, a józan gondolkodás tisztánlátására, méltóságteljes tiszteletre és nagy tudásra vall.

Ősapáink arcának tükrében a népművelést, a művelődéstörténetet éli és élteti. Egyszerre láttatja kultúránkat a népi ismeretek rajzolatában, egyszerre az irodalmi kánonok berkeiben.”

     Ádám Tamás Keresni a művirág illatát című lírai kisprózájában arra hívja fel a figyelmünket, hogy életünk során fájdalmaink közepette is észre kell vennünk a szépet, és legelkeseredettebb pillanatainkban is törekednünk kell a jóra, és meg kell őrizni hitünket. „Egy kereszt áll az út szélén, talapzata kék, mint tiszta időben az ég. Lecsukló fej, rozsdát imitáló szögek. Rossz helyen, nem a tenyér, az átütött csukló dívott akkoriban. A töviskoszú már nem karcol, a kar már nem mozog, a szív már nem dobban. Vagy mégis? Mégsem ér véget a szenvedés. Pipacsok mindenütt, véres pipacsok. Enyhítendő a látvány fájdalmát, szépséges szarkalábak, búzavirágok csillognak. Szedek egy csokorra valót, Krisztus lábához teszem.”

     A felsoroltakon és egyéb érdekes írásokon kívül Csontos Márta verse (Innen és túl), Kárpáti Kamil versei (Korai emlék, Találkozás 1949-ben), Szentjánosi Csaba verse (Apuka), Tusnády László Yunus Emre műfordításai (Utam járom egyre égve…, Felajánlás szeretetre), Simek Valéria verse (A csendhez hajol), Jóna Dávid verse (Két pillanat), Farkas Gábor verse (Nyílnak a titkok), Szente B. Levente verse (Felemelkedettek) és Szűk Balázs verse (Hazajövök, temetőbe) is olvasható a májusi Búvópatakban.

A címlapon Ország László fotója látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

Kiegészítő információk