A Búvópatak áprilisi számának tartalmából

 


 

 

A költészet, valamint a húsvétra való méltó lelki és szellemi felkészülés áll a középpontban a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap áprilisi számában. A kettő együtt jelenik meg Bozók Ferenc Húsvéti versmeditációk című írásában, melyben a magyar irodalom három költőóriásának klasszikus, húsvéthoz kötődő verséhez – Dsida Jenő Nagycsütörtök, Pilinszky János Piéta és Juhász Gyula Az utolsó vacsora - fűz tíz-tíz mondatot. „A gyász és fizikai törékenység időtlen, de a feltámadás, az időtlen örökkévalóság remélt távlatában értelmezendő. Ne feledjük, a hitetlen Tamás által tapogatott, feltámadott üdvözítő tenyerében megmaradtak a szögek nyomai. A Harmadnapon és a Piéta című versek utolsó sorában szó szerint ugyanaz az „et resurrexit tertia die” – remény fogalmazódik meg.” – írja.

Százdi Antal Egy halhatatlan halott címmel idézi fel annak a költőnek az életútját és szerelmeit, akinek mindössze két évtizednyi alkotói időszak méretett, hogy elmondja véleményét a világról, önmagáról, Istenről és politikáról. „»Sokat kell azért a dicsőségért szenvedni, hogy az ember magyar!« - a kiváló újságíró, remek novellista és poétazseni, Ady Endre (1877-1919) véleménye ez, akit megkímélt a sors, hogy lássa jövendölése valósággá válását: az általa sokszor ostorozott, ám mégiscsak magáénak vallott országa szétesését, szeretett Erdélye idegen fennhatóság alá kerülését.”

A költészet ma is érték címmel Körmendi Lajos egy régi, de napjainkban is aktuális írása szól a lírának a magyar társadalom életében betöltött szerepéről. „A vers ugyanis mindig nagy becsben állt Magyarországon. Megmaradásra, magyar nyelvre, önismeretre, tartásra, kitartásra és szabadságra tanította ezt a népet. Ha ihletett költő szájából harsant fel, hogy „Talpra magyar!”, akkor talpra ugrott a magyar. A vers által jutott el a néphez egyetlen hosszú mondat a zsarnokságról, s a lapulásra, kivárásra berendezkedett magyarság ugyancsak versből szembesült azzal, hogy még dolga lenne Nagy Imrével, továbbá 1956 hőseivel és gyilkosaival.”

Németh István Péter nagyszerű tanulmányban ismerteti és elemzi Tusnády László Sorrento költője – Tasso életregénye című esszéregényét: „Tusnády László tanár úr Tasso-műfordásaival párhuzamosan tudományos igénnyel kutatta a tragikus sorsú alkotó örökbecsű szövegeit. Irodalomtörténeti és műfordítói műfajai után a befogadói és alkotói munka újabb regiszterét választotta: esszéregényt írt Tassóról, amelyben tudományos ismeretei és empatikus érzései találkozhattak. A hagyományos regényidő kezelése annyiban lineáris, hogy az egyre idősebb Tasso emlékezik, bontja jelenét múltjaira. A gyermekkort (ami álom és tragikum), a szülőföldet (ami tenger és ég), a testvéreket és a testvértelen, ellenséges külvilágot (amibe idegen erőszak tör be), az apát (aki családfő, de művész is), a korán elveszített anyát (akit meg kell újra majd valamiképpen találni) s magát a kultúrát együttesen jelenti Sorrento Tasso számára Tusnády regényében. Amire az ifjú költő Rómára és a déli bölcsőhelyhez képest szintén északi Ferrarára eszmél, már rengeteget tud az életéről s a mesterségéről. A családi gyökereket kutatva észak-itáliai tájra jut, Bergamóba. Nemcsak tér- és időbeli utazás ez, mialatt találkozik törzse múltjával. Sőt még nagyobb élmény egy-egy fölfedezés, ami önmagába és befelé bensőbb tájakra tereli.”

 

a költészet orosz rulett

míg írtak magukat irtották

méreg a vers nekem orvosság

a költészet orosz rulett”

[…] – Radnai István Megszámláltatnak című verse is a Költészet Napjához kapcsolódik. A Búvópatak most megjelent számában a megszokottnál több vers olvasható a költészetet ünnepelve; Balajthy Ferenc (Szavak szárítókötélen), Szűk Balázs (Attila) és Ádám Tamás (J. A. szerelmei) versét pedig kifejezetten József Attila ihlette.

A tavaly elhunyt Rónay László irodalomtörténész a Búvópatakra bízta Forgácsok című irodalmi feljegyzéseit, az áprilisi számban Babits Mihály költészetének utóéletéről olvashatunk tőle, arra a költőre emlékezik, aki erkölcsi mértéket adott, olyan szellemi hagyatékot teremtve, amely mit sem veszített időszerűségéből.

 

Mandulák vallották meg mégis a virágzást

és a füzek rügye mára kipattan,

nem nyesett senki se lásd,

hosszú gallyaikba arany alkonyatban,

a nádból mögülük lebontott hajjal

leskel kékszemű angyal.

Fenyők csupán itt a píneák

és minden nyárfa-sereglés egy pálma-

sor, s karcsúbb Te vagy, gondolok Reád,

a ciprusoknál, virágvasárnap.

Így ért a Balatonnál ez este,

mikor még úgy ragyogott a tó akárha

valaki fölszegezte

volna most a Napot a fákra. – írja Németh István Péter a Györki húsvét című versében.

Pósa Zoltán versciklusa Via crucis címmel a feltámadás reménységét közvetíti az olvasó felé:

[…]

egy ártatlan leány

A Szűz Veronika

Letörölte Krisztus

Agyonkínzott arcát

Fehér vállkendővel

Arca reá nyomult

A gyolcs átalakult

Evangéliummá

Jó hír hozójává

Jézus kínjaitól

Mi megigazulunk

És ha hiszünk benne

Mi is feltámadunk

Mennybe vezet utunk”

Jávorszky Béla a svéd Werner Aspenström verseit (A börtön, Beszélgetés egy öreg katonával) ültette át magyar nyelvre, az Európa cíművel pedig már közelmúltunk történelmébe érkezünk.

Votin József novellájával arra emlékeztet a lap, hogy ebben a hónapban ért véget Magyarországon a második világháború.

Csapó Endre Európát Közép-Európa mentheti meg című dolgozatában részletesen kifejti, hogy a látszat ellenére a XX. század háborúi a mai napig dúlnak, és Széchenyi híressé vált mondásának módosított változatával vallja: Közép-Európa nem volt, hanem lesz! „A két nagy háborút követően a dollár bankhálózata lett a mai világhatalmi helyzet irányítója. Elemzők véleménye szerint ez már nem tarthat fenn sokáig, más nagy gazdasági egységek emelkednek fel a dollár uralma ellenében. Az USA nagy erőfeszítést fejt ki a helyzet fenntartására, azt szolgálja az európai térségben fenntartott katonai jelenlét, a Közel-keleten folytatott állandó háborúskodás, és a Távol-keleten állomásozó flottaegységek. Ez mind nagy mértékben terheli az Egyesült Államok termelő képességét.

A közel-keleti háborúk nem hoztak döntő változást USA részére, most visszafogottan szerepelnek a térségben. Az európai politikába beavatkozás is tartózkodóbb, mint volt a Bush korszak idején. A Clinton–Trump párbaj rendkívül éles megnyilatkozásai ellenében Trump helyzetének egyre inkább megszilárdulása figyelemre méltó. És az is hogy a liberalizmus arrogáns politikai nyomása mögött már nem Amerika van, hanem Brüsszel. Ez is változás jelzése.”

Szirmai Péter: Lenn, Tűzföldön című novellájában egy hazájától távol került idős asszony utolsó napjait írja meg:

- Emlékszik még valamire az óhazából? – kérdeztem.

Megingatta a fejét.

- Kicsi gyerekként kerültem ide…

- És az édesanyja nem mesélt Magyarországról?

A szája szélén megrándult egy izom.

- Mesélte, hogy szép hely…, hogy ott nem esik mindig az eső. Nem fúj mindig a jeges szél.

Keze megmozdult a szék karfáján, hosszú hamu esett a földre, a felszálló füst meglibbent.

- De apám nem engedte, hogy erről beszéljünk – így ő. - Azt mondta, hogy mi most már spanyolok vagyunk, argentinok.

Dühösen elnyomta a csikket a hamutálban.”

Győri Andor lírai hangvételű kisprózájában az összetartozásról ír:

Növesszük a törzsünket egymás felé! – találta ki a hárs.

Könnyű azt mondani – gondolta a tölgy, de nem szólt, nem akarta megbántani amúgy is érzékeny társát, akit a kora-nyári virágzás teljesen elbódított. Mindössze annyit tehetett, hogy szorosabbra fonta karjait szeretett hársfája körül.

Hogy, hogy nem, egy idő után mégis elkezdett egymás felé hajlani a törzsük. Talán éppen az összefonódó ágaik húzták őket össze. Egy nap maguk is meglepetéssel tapasztalták, hogy a fő elágazások magasságában törzsük már összeér. Így már mindketten állandóan érezték egymást, együtt élték meg az évszakok változásait, és együtt várták a tavaszt.”

A felsoroltakon és egyéb érdekes írásokon kívül Szentjánosi Csaba verse (Valahol fönt a hegyekben), Béri Géza verse (Fohász), Turbók Attila verse (Tavasz ébred), Kerék Imre verse (Ikarus a költőhöz), Csontos Márta két verse (És jő Flóra!, Voltam …vagyok), Ványai Fehér József versei (Felfelé törj!, Ráül a lidérc), Ádám Tamás másik verse (Mi marad), Szente B. Levente verse (Fűszál-ének), Tönköl József verse (Nyithatsz rám ajtót), a március 15-én József Attila díjjal kitüntetett Bíró József verse (Megfestem verseidet - másnap) és Balajthy Ferenc másik verse (A semmi és a minden) olvasható az áprilisi Búvópatakban, amelyben a főszerkesztő Csernák Árpád hangulatos, életigenlő kisprózáját (Csendélet) is megismerhetik azok, akik fellapozzák a folyóiratot.

Az áprilisi szám címlapján Ország László Mosdósi Mária című fotója látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

Kiegészítő információk