A Búvópatak februári számának tartalmából


 

 

A Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap februári számának „karakterét” ezúttal érdemes a borítófotók alapján meghatározni. A címlapon Horkay István groteszk robotfigurája látható, homlokán a béke jelével, felszerelve a „legrafináltabb” védelmi eszközökkel, mellette a földön időzített bomba. A hátsó borítón rendkívül egyszerű, megrendítően szép, mély hitről tanúskodó imádkozó szent látható Ország László fotóján. Az egész szám „anyaga” e két végső pólus között feszül. 

[…] 

„Tudod-e, hogy a patakok is oly szépek itt, hogy

párjukat keresni kellene akárhol, s hangjuk

milyen erdei vad szimfóniát játszik?

Tudod-e, hogy itt a virágok tarkábbak, mint

máshol a lélek, a földnek, fának, bogárnak is

szava van és beszél és sír és kacag, ám de hogyan

hallanák hangját, ha innen a segélykiáltás sem

hallatszik messze?

Tudod-e, hogy itt is emberek élnek, 

kik annyit dolgoznak, hogy a lelkük szakad meg belé, 

életük örökös kínlódás, s fájdalmak sortüze

oltja ki mécsük? Tudod-e, hogy tehozzád fordulnak, 

tőled várják sorsuk jobbra fordulását?

Jó Teremtőm, tudsz-e valamit róluk?” - Külön kis világ? címmel P. Buzogány Árpád Bözödi Györgynek a kisebbségi létbe szorítottság megaláztatásait elviselő földijeiért íródott versét (Otthon így szoktam szólni) elemzi. „Mit tehet egy alkotó, a szavak embere (nevezzük most különlegesen így a költőt, ugyanis a történész, a szociográfus Bözödi éppen a tények embere volt – élete végéig érezte ennek hátrányait a hatalom részéről) népéért, amikor fegyvert fogni, az igazat bátran kimondani már nem lehet, nem engedik? A minden embereken felüli hatalomhoz, a Teremtőhöz apellál székelyeiért.”

     Kiss Lajos István ötvenhatos regényéből a börtönlét újabb részletével ismerkedhetnek meg a lap olvasói Hornblóer címmel. „Az idő is hidegebbre fordult; valahol úgy döntöttek, hogy csökkenteni kell az adagokat, kisebb legyen a kenyér és vékonyabb a szombati szalonna, mert a mozgásszegény életmódnak megfelelően csökkentett kalória is elegendő. Az őrség teljesen leszokott a sétáról, nekik nem hiányzott, meg amúgy is folyton esik az eső. Maradjon mindenki a seggén nyugodtan.”

„A szél itt forgandó.
Lobbal jár, sebbel ver.
Lúdbőr vénkisasszony
uszályát felveszi
minden fű, fa, ember.

 

Didereg az ég is,
nem kel ki kalácsa,
nem is hold süt éjjel,
csak egy marhahólyag
libeg a halálba.

 

Lehetne Középkor
jelének vélni tán,
szinte bolyhas pányván,
függ az ordas semmin,
pislog a kés után.” – Kárpáti Kamil Márianosztra című versét is közli a lap a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából.

Varga Domokos György Az emberi test, lélek, szellem teremtése című írása a most készülő kettőskönyvéből (Isten logikája – Az Élet logikája) ad ízelítőt. „Tudósok megalapozott becslése szerint az ember hétezer kvadrillió atomból áll. Minden egyes atom 99,999999999 százaléka űr. Az emberi testnek tehát legkevesebb 99,999999999 százaléka űr. Anyagtalan üresség. Fogadjuk el, hogy lehet benne helye, erő- és mozgástere az önmagában láthatatlan s megfoghatatlan lelki s szellemi valónknak.”

A bozótos kert című regényrészletében Illés Eszter rendkívüli érzékenységgel és láttató erővel ír az elmúlásról. Fura nép vagyunk. Eladtuk az ünnepeinket, nincs békességünk, megvakult a szemünk, nem vagyunk képesek se meglátni, se megérezni az igazságot, megkövesedett a szívünk, tele van haszontalanságokkal, vásáros lim-lommal, az erdők, az óceánok szeméttelepekké lesznek, ölre megyünk a koncért, megszaporodtak bennünk a romló gondolatok, mint Júdás koponyájában, ahogy ezt mondani szokás, és mindig vannak olyanok, akik felmarkolják a harminc ezüstöt, hirtelen, bátran és gátlástalanul. Én reggel azzal kezdem a napot: »Köszönöm, Uram, hogy fölébredtem!«”

     Debreczeni Tibor Radnóti-díjas előadóművész, a Károli Egyetem nyugdíjas főiskolai tanára naplójába enged bepillantást. „Ahogy vége lett a könyves munkának, megkísértett a depresszióba hajló szorongás: elmúltam kilencven, a feleségemnek, aki eddig maga volt a munkamániás egészség, mindenféle bajai lettek, s én aggódó természet lévén, csak az ő gondjára tudtam koncentrálni. Majd magam is kínlódni kezdtem ezzel-azzal, testi bajokkal, meg magával az öregedéssel, hogy kezdek feleslegessé válni, kizuhanok az időből. 

Ekkor, mintegy védekezésül, határoztam el, hogy újra megpróbálkozom a naplóírással. Hátha segítek magamon, ha kibeszélem a vénülésemet. 

No de kilencven után! Tapasztaltam ugyanis, hogy igencsak meg kellett dolgoznom a jó mondatokért. Meg aztán könnyebben felejt az ember, körülményesebb előkotorászni az élményt, s ellenőrzés alá vetni, hogy úgy igaz-e minden, ahogy az emlék állítja.”

     Sarusi Mihály írása (A tanító, aki beadja az oltást) a balatonhenyei tanítóról szól, aki az Úr 1960-70-es éveiben a legszükségesebb egészségvédelmi teendőket is ellátta a faluban, ahol nem volt orvos.  

     Doktor Keserű széttépi Lenin-Lennont című novellájában Ványai Fehér József a rá jellemző kegyetlen realizmussal és iróniával ír a kommunizmus hazai végnapjairól. „Mindenesetre éreztem, hogy egyre közeledik a végső leszámolás napja. Nyugtalanul aludtam, és tudván tudtam, hogy a docens nem viseli el, ha a párttól mossák meg a fejét, azonnal bűnbakot keres és legújabb áldozatán vezeti le a feszültséget. Reméltem, hogy nem én leszek a következő, de tévedtem. Világnézetünk alapjaiból beadandó feladatot készítettünk, a választható témákat előre megjelölték. Rossz idők jártak belpolitikában és nemzetközi téren egyaránt, a lengyeleknél a Szolidaritás kezdett mozgolódni, ezért az ideológusok és a végrehajtók a legkisebb elhajlást sem engedték meg a központi iránytól. Sarkosan fogalmaztunk, kimásoltuk a marxizmus-leninizmus fő-fő iránymutatóinak legfontosabb tételeit, gondolván, hogy abból nem lehet baj.”

     „Ideje szólnom, 

      a káliumból argon lesz, 

      az uránból ólom,

      totemmé válik a kerecsensólyom,

      majd karpereccé a csuklókon,

      a szeretet felezési ideje 

      felszárad egy csókon.” – olvashatjuk Jóna Dávid Változás című versében.

    Pályafutásom története címmel a Kilencek költőcsoport tagja, Péntek Imre emlékezik a kezdetekre. „1966. június eleje volt. (Legalábbis úgy emlékszem.) A régi bölcsészkar Pesti Barnabás utcai épületében, az Egyetemi Színpadon, egy műsor keretében műveikkel bemutatkoztak az alkotókör, jórészt végzős tagjai. Beadtuk a verset, prózát – amit akkoriban elkövettünk, s jónak gondoltunk –Török Endrének, tanárunknak, aki akkoriban foglalkozott velünk és a műsort megszerkesztette. S vártuk az eredményt. Ahogy én is. Titokban, a hátsó sorban, végighallgattam – a  talán épp Ruszt József rendezte előadást – s lehangoltan vettem tudomásul: kimaradtam. Sem a versem, sem prózám nem került a „kiválasztottak” közé... Akkor hát eldőlt a dolog. Nem maradok Pesten. Megyek vidékre, Lentibe, szülővároskámba, a határszélre tanítani.”

     Az OLVASÓLÁMPA rovat ezúttal két külföldi regényt ajánl az olvasók figyelmébe. Lukáts János Várnak ránk az üvegvárosok… címmel a 20. század elején alkotott lengyel írófejedelem, Stefan Żeromski egyik legnépszerűbb regényét (Koratavasz) mutatja be, amely most jelent meg először magyar nyelven. Ifj. Béri Géza a Búvópatak főszerkesztőjének inspirálására fordította le a regényt, melynek első részletei is csak a lapban láttak napvilágot. „A lengyel néphagyomány (sőt, talán már a mitológia is) hat évszakot ismer, ezek egyike (talán éppen a legelső) a koratavasz. A tél még közel van és fenyeget, a tavasz még odébb, de már közelít, a megmaradás öröme és a tennivalók elkerülhetetlen végiggondolása jellemzi – nemcsak évenként és személyenként, de országonként és nemzetenként is. Ha napjaink szóhasználatával akarunk élni, akkor sorozatos rendszerváltozást is mondhatunk, amely földrajzi, nemzeti, nyelvi, főhatalmi téren egyaránt értelmezhető, leginkább azonban társadalmi-történelmi téren sürget (követel!) gyors előrelépést, átstrukturálódást.”

     A halál, mint megszokott szenzáció címmel Alföldy Jenő Laurent Obertone regényét (Guerilla) mutatja be. „Obertone regénye a végletesen izgalmas thrillerek közé tartozik, de túlzásai csöppet sem légből kapottak. Figyelmeztetés ez a mű a franciáknak és Európának: ha tovább mész azon az úton, amelyen évek óta tévelyegsz, akkor számolnod kell a regényben megírt veszéllyel. Gondold végig az elmúlt évek terrorista merényleteit, a tüntetők véres akcióit. A hatásvadász filmek, még a sci-fi és horrorfilmek rémálmai is eltörpülnek e látomás mellett.”

     Jus murmurandi című induló rovatában Murányi László a minket körülvevő kisebb-nagyobb visszásságokról, bosszantó, sokszor létünket alapjaiban érintő kérésekről ír. „A fejvesztett világrohanásban elfogyunk: mi, Ti, Ők, eggyé folynak az üres esztendők.

Istenünk, nagy irgalmú Urunk! Szólj ránk!

Torpants meg minket!

(Hír: évente egy kisvárosnyi lélekkel kevesebben vagyunk e megcsonkított hazában.)”

     „Áldott legyél, Uram, hogy lassítottad

      a léptem a völgyi pataknál, s hogy

      fickándos halaidon feltündökölt

      a szivárvány. Tégedet illet e hálaének,

      mivel kristálytiszta vizedből oltottad imént

      szarvasok szomjával együtt az enyémet.“ – Németh István Péter Dörögd című verse kezdődik így, melyet az itt látható romtemplom ihletett.

     A megidézett, és más prózai műveken kívül rendkívül gazdag „versanyag” teszi teljessé, széppé, érdekessé a februári számot. Olvashatjuk: P. Buzogány Árpád verseit (Megválaszolatlan üzenet után; Kínlódás, miután messzi mentél), Ország László haikuit, Kárpáti Kamil versét (A kaposvári Róma-hegy hóban), Aknay Tibor versét (Akkor hová…?), Lukáts János műfordítását (Szép szavakkal Afrikából), Bérczy József versét (A talentumokról), Bozók Ferenc versét (Katonatemető) és Ványai Fehér József versét (Nem talál a végítélet).

 

***

 

A Búvópatakot keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok: 

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004 

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB. 

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

Kiegészítő információk