A Búvópatak novemberi számának tartalmából


 

 

[…] Sötétedett már,

nem láttuk a vért,

csak a gyertyák

lobogtak a holtakért.

 

S nem tudtuk, hogy

ki ölt és ki a holt?

Hullt az eső,

halottak napja volt.” – Tamási Lajos 1956-ban írt Halottak napja című verse is olvasható a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap novemberi számában, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt tiszteleg több írásával, aztán a közelmúltból a távolabbi múltba, a tatárjárás idejére vezeti az Olvasót, hogy megérkezzen napjaink irodalmi életébe, és kitekintsen a jövőbe is.

A november 4-i orosz tanktámadás sunyi stratégiája is onnan ered, hogy a frissen behozott orosz csapatok puskásainak a felkelők ellen irányítása helyett az alvó Budapest utcai épületeit lőtték halomra, lezárt tankokból órák alatt őrült ámokfutóként, legyilkolva sokezer embert, még mielőtt ezek a csapatok is rájönnek arra, hogy munkások ellen használják fegyvereiket. Ez a támadás nem a fegyveres szabadságharcosokat érte, hanem közvetlenül az ártalmatlan alvó lakosságot, de céljaként a kormányt pusztította el…” – írja Csapó Endre A munkástanácsok című publicisztikájában.

1956 nemzeti, történelmi és kulturális jelképei címmel Szűk Balázs a forradalom és szabadságharc szimbólumait veszi sorra, azokat, amelyek a nemzeti függetlenség őrzőjeként, a köztársasági érzület hordozójaként gyökeresedtek meg 1848 óta, és amelyek 62 évvel ezelőtt újraéledtek. Emellett kifejezésre juttatja azt is, miszerint: „Az ’56-os korabeli fotók és dokumentumfilmek arról tanúskodnak, hogy a forradalom áldozatainak tisztelete összefonódott a Halottak napjával és a Mindenszentek ünnepével is (gyertyák, mécsesek, őszirózsa, újságpapírral-zászlóval letakart testek, alkalmi koporsók, sírhalmok és ravatalok az utcán, a parkokban, tereken, játszótereken, fák alatt, a december 4-i női felvonuláson).

Votin József emlékiratait közli a novemberi szám Akkor ősszel címmel. „A Vas utca torkolatánál csikorogva fékez, megáll. Nyekkengetve forgolódik. Betolat az utcába. Egy T34-es. Nagy fehér szám az oldalán. És a vörös csillag. A lövegtorony zárva. Áll a monstrum az utca torkolatában, behúzódva a két házsor fedezékébe. Ágyúcsöve a Nagykörút felé néz. Jobbra. Vár. Halkan mormol a motorja. Lesben áll. Mire vár? A magyaroknak nincsenek tankjai. Már semmijük sincs. Szabadságunk sem. Csak néhány napig volt.”

Se táska, se hátizsák, csak ami rajta van gúnya

  • a félcipőben feltört sarokkal –

mert Győrtől gyalog, a Rába mentén, a Hanságon át,

pusztán egy a kétszázezerből: egy suhanc.”

[…]

olvashatjuk Bérczy József Exodus című versében.

Elbeszélésében (Intermezzo és éjjeli közjáték) Kiss Lajos István már a megtorlás rémképeivel szembesít bennünket: „A mosdó felől jönnek a hangok, a folyosó végéről. Nyári énekel – amikor éppen levegőhöz jut. Szaggatottan teszi, ahogy az ütések érik meg-megszakad a hangja. A kényszerzubbonyban is mindig énekel. Ez a mániája. Ha énekel, akkor biztos, hogy bevágják a sötétbe, szépen beöltözve. De ez most más. Amúgy kedélyes éjszakai pancsolásnak tűnhetne, de a kiáltások, puffogások, nyögések, s közben ahogy meg-megszakítva énekel – s a fojtott dühödt káromkodások, ajtócsapkodás. A mosdóvályúkat nyilván teleeresztették, mert időnként az éneklés bugyborékolásba vált és elhalkul. Pandúr más, nagyon erős, nem létezik, hogy megadja magát, nincs mit vesztenie. És tart ez a tombolás hosszú perceken át a fülledt éjszakában – végül csend. Hosszú süket csend. Majd újabb, már szinte eseménytelen semleges zörejek. A felébresztett házimunkásoktól származnak. Ők tüntetik el a fölösleges nyomokat. Víz zuhog visszhangos vödrökbe – nedves rongycafatok csapódnak lucskos kövezetre…”

Csiba Zsolt vallástörténész dolgozatában (Háború és béke Magyarföldön) a turáni-szkíta-hun-magyar származásbeli folytonosságot vizsgálva visszautazik az időben a tatárjárás korába is. „…Magyarország a legnagyobb erejű, leggazdagabb európai hatalmak közé számít. Mindazonáltal IV. Béla, előre látó módon, többször próbálkozik a nyugati tényezőknél, a védekezéshez való hozzájárulás érdekében, de a szokásos üres szóvirágoknál és hatalmi ármánykodásnál egyebet nem kap. Holott a félig német származású magyar uralkodó nyilvánvalóan komolyan veszi a római kereszténység védelmező pajzsának szerepét.”

[…]

mert amikor rád tör a mérhetetlen idő,

a pillanat örök lesz,

jön a semmi, a halál, a félelem.

régi titkos vágyak nincsenek már, nincs

mi pótolhatná a csodát –

[…] – írja a székelykeresztúri Szente B. Levente a Morzsák a terítetlen asztalon című versében.

A szellemi örökös hagyatéka – In memoriam Rónay László címmel – a Búvópatak szerkesztősége nevében - a tanítvány, Németh István Péter költő búcsúzik tanárától, a szeptember 17-én elhunyt József Attila-díjas írótól, irodalomtörténésztől, szerkesztőtől, kritikustól.

Forgácsok címmel közli a lap Rónay László irodalmi jegyzeteit, melyet a Búvópatakra bízott. „Annak idején Kardos Klára gondozásában jelent meg az »Öregszünk, de győzzük!« című könyv (bécsi kiadás volt). Ami azt illeti, elég nehezen győzöm. Kibírhatóvá teszi a szeretet, amelyet napról-napra megtapasztalok, s ami valóban erőt ad.”

Az OLVASÓLÁMPA című rovatban Bakonyi István Vándorok, vérebek, angyalok címmel Kaiser László válogatott verskötetét ajánlja az Olvasó figyelmébe.

A létnek értelmet adó igék címmel Kányádi Sándor temetése után ült le beszélgetni Szíki Károly Székelyföldön Farkas Árpád költővel.

Lengyel János Hol is vagy te, Kárpátalja? címmel azt panaszolja el, hogy milyen mértékű megaláztatást kell elviselniük a határon túl élő honfitársainknak, azoknak, akiktől mindent elvettek, csak a magyarságuk maradt meg, amihez foggal körömmel ragaszkodnak. „A Szamos-szakértőn is túltett az egyik kocsmáros, aki szerint Beregszász Somogy megyében, valahol Kaposvár környékén van. Így lettem egy csapásra somogyi bicskás gyerek…”

Aknay Tibor – fában, szóban címmel Lukáts János beszédét közli a lap, amelyet Aknay Tibor fényképkiállításának és irodalmi estjének bemutatásán mondott el. „Van itt még egy kép élet határairól. Gyimesfelsőlokról az egyik: csizmába bújt, szerény öltözékében a kisfiú és a pici lány. Szemükben bizalom, óvatos érdeklődés. Csángó gyerekek ők, akik a magyar Távol-Keleten élnek. Előttük az élet, övék a jövő! Övék a jövő?”

Végezetül Eurázsia hajnala címmel a lap Bruno Macaes, a washingtoni Hudson Intézet vezető kutatójának könyvét ajánlja az Olvasó figyelmébe, amely a Pallas Athéné Kiadó gondozásában most jelent meg. A szerző alapállítása, hogy ez az évtized nem Ázsia évtizede lesz, nem is Európáé, de még csak nem is Amerikáé, hanem Eurázsiáé.

Az említetteken kívül Szent B. Levente versei (lehetne a költő, 1985), Benke László verse (Tamási Lajos fejfájára), Tusnády László verse (A szabadság angyala), Béri Géza verse (Hiába), Csontos Márta verse (Dekompozíció), Kaiser László verse (Nem várom), Bodnár Éva verse (Lélekmentőöv), Katzler Hilda verse (Kevés), Aknay Tibor verse (Búcsú) olvasható a lapban.

A Búvópatak novemberi számának címlapján Horkay István grafikája, a hátsó borítóján Ország László fotója látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2018-ban ismét keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

Kiegészítő információk