A Búvópatak februári számának tartalmából


 

 

A Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap most megjelent februári számának központi témája az ember és a kor, az alkotó ember, a műve, a kor és ezek egymáshoz való viszonya Tisza Istvántól kezdve, ahol egy nagyformátumú politikus és műve szembesül tragikusan a történelmi helyzettel, egészen a Beregszászon született Lengyel Jánosig, aki saját alkotásával, Mitracsek úrral kerül konfliktusba, főhőse pedig a korral, az abszurditásig fokozva, a hódmezővásárhelyi baka pedig a kornak, a történelmi helyzetnek, a háborúnak a kiszolgáltatottja.

Száz évvel ezelőtt a Nagy Háború véget ért, de az Apokalipszis lovasai folytatták átkos munkájukat: Olyan »béke« született, amelyben a halál magvait vetették el. 1918. november 11-én, 11 órakor a fegyverek a hivatalos döntés szerint elhallgattak. Ady és Csontváry akkor még élt. 1919 a haláluk éve. Testi valójukban a végső katasztrófa előtt távoztak el, mintha nem akarták volna megvárni azt a szörnyűséget, amely a Nagy Háború után ránk várt.” – írja Tusnády László Pálma a Hortobágyon című tanulmányában, melyben Ady Endre és Csontváry Kosztka Tivadar néhány alkotásáról ír úgy, hogy közben a társadalmi helyzet, földrajzi körülmények lehetőségeit is mérlegeli. „Rendkeresésünk szempontjából fontos zarándoklatot tennünk az időben. Ekkor értjük meg azt, hogy a műalkotásokban oly nagy erő lakozik, amellyel minden meghasonlást legyőzhetünk. A szeretet agóniájának, a lelki sivatagosodásnak a korában egyre nehezebb nagyjainkról beszélni, mert az az ember érzése, hogy hűtlenek lesznek hozzá a szavak. Ezért jó a tanítás nagymesteréhez, Comeniushoz folyamodni. Küldetésének a mélyén a hit és a tudás oly elemi erővel volt jelen, hogy az utána következő nemzedékek tudtak tiszta forrásából meríteni, pedig a hit és tudás között egyre nagyobb ellentmondás keletkezett. Épp ezért a küldetéstudatú emberek előtt egyre meredekebbé vált a kaptató. Egyre képtelenebbé vált az, hogy érdemes-e áldozatot hozni, akár a legnagyobbat is.”

A tölgyember címmel Százdi Antal Gróf Tisza Istvánra, a kivételes képességű, erős magyarságtudatú politikusra emlékezik, felvázolva életútját és felsorakoztatva korabeli dokumentumokat annak tisztázása érdekében, hogy mi igaz abból, miszerint a háború kirobbantásáért ő volt a felelős. Krúdy ezt írta róla: "Történelmi ember volt, megjelenésében, magaviseletében, minden gesztusában, a múlt időbe ágazó gyökereivel és korának hanyatló, vérvörös naplementében is... Néha olyan magányosan állott, mint egy pusztai tölgyfa, amelyet elhagytak erdőbe csoportosult társai. De fejét égnek szegezte akkor is, midőn a szelek szárnyán hívek és barátok hadserege szegődött melléje.”

Vasvári Zoltán Tábori levelezőlapok című dolgozatában a háború végjátékának epizódját egy fiatal, 29 éves baka, Héjja Imre levelein keresztül mutatja be, hogy „a száz évvel későbbi emberiség megérthesse mindazt, amit ezek a névtelen áldozatok kénytelenek voltak átélni és megszenvedni”.

Németh István Péter Az Iskola a határon margóira címmel az olvasónaplójából kihullt lapokon írókon, költőkön és műveiken keresztül idézi fel a XX. század első évtizedeit Rainer Maria Rilketől Adyn és Borisz Paszternakon át Ottlik Gézáig.

A lapban A bírósági per címmel részletet olvashatunk a Kárpátalján született Lengyel János hamarosan megjelenő regényéből (Mitracsek visszatér). „Több hónapig húzódott a per, sokszor kellett berekeszteni az ülést különböző botrányos események miatt. Eközben a tárgyalótermen kívül is folyt a csatározás. A kishaza két érdekvédelmi tömörülése is beszállt az ügybe. Egyikük az írót támogatva, kiemelte annak haza, nemzet és sörszeretetét, Mitracseket baloldali érzelemmel vádolta, sőt, lekommunistázta, aki még arra sem képes, hogy egy ültében megigyon hat korsó, habzó életkedvet. Különben is liberális – kiabálta, ujjával rámutatva, Fekete Dávid történész. A másik szervezet Mitracsek mellett állt ki, oda, ahol az éppen tartózkodott, az elnyomott kisembert, a meggyőződéses lokálpatriótát láttatva benne, az írót pedig reakciósnak, klerikálisnak, irredentának, nacionalistának, később már egyenesen népnyúzó fradistának, akarom mondani, fasisztának nevezte. Egyre több irodalmár szólalt meg, és nem minden esetben az író mellett, holott a szakmai érdek valahol ezt diktálta volna, ám ebben az esetben alább való volt a mundér becsülete. Ten Gő Dő, ismeretlenül ismerős észak-koreai író, aki mostanában csak azért nem ír, mert nincs hozzá sem papírja, sem tintája, a Nemzetközi Írószövetségben felvetette, hogy zárják ki soraikból a szerzőt, és határolódjanak el tőle, kiáltványban ítéljék el, és zárják átnevelő táborba.”

Alámerülök… Kell a tapasztalat.

A mélység nem csak sötétség –

nem öli meg az álmokat.

Ha engeded lelkedig elérni karmait,

beszippant, lehúz,

de megtanít remélni, vágyni:

Megtanít várni… és… magasba szállni.”

[…] – írja Zuhanórepülés című versében a Kistárkányban alkotó Bodnár Éva két másik verse (Kor-rom, Megalkuvás nélkül) társaságában.

Pósa Zoltán ….innen, van-e hova tovább címmel az elsőkötetes Nagy Leát mutatja be, aki tizennyolcéves kora ellenére már egy „érett alkotó irodalmi arzenáljának teljes fegyvertárával fölszerelve” lép az olvasó elé.

Petőcz András legszebb versei címmel Bakonyi István a hamarosan megjelenő monográfiából ad ízelítőt a Búvópatak olvasóinak.

Az OLVASÓLÁMPA rovatban Jahoda Sándor Füstmentes, egészséges regény címmel Szabó Balázs Ákos regényét (Vágytól girhes) mutatja be, amelynek főhőse egy igazi mesefigura, egy szurikáta. „…Szabó Balázs Ákos egy igazi próféta. El kell ismernünk: rengeteg mindenben igaza van. Ez a világ nem szép, nem jó. (Mármint a valóságos.) Teremteni kellett hát egy jobbat, szebbet. Ő ezt meg is tette. Ráadásul a regényéhez egy tökéletes mottót talált. Csehovtól: Nem olyannak kell ábrázolni az életet, amilyen, nem is olyannak, amilyennek lennie kellene, hanem olyannak, ahogy álmainkban megjelenik.”

[…]

Vagy százötven éve

huszár táncol rajtad,

jó lovát vezetve

könnyet bévül hullat.

 

Pohár, te Egyetlen,

aki megmaradtál,

segíts, ne időzzek

keserű kortyoknál,

hozd vissza egy percre

gyöngyös nevetésem,

félelmeim élét tompítsd,

kérve kérem.” – írja Ükapám pohara című versében Petrőczi Éva.

Az említetteken kívül egyéb érdekes írások olvashatók a lapban.

A Búvópatak februári számának címlapján Ország László fotográfiája látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

Kiegészítő információk