A Búvópatak szeptemberi számának tartalmából

 



A fák se maradnak egyhelyben mindig,

Éjszakánként mind a Mennyben járnak.

Vad szelekkel táncolnak, mint a villik,

S magot szórnak szét gonosz halálnak. -

                         

És ne hidd, a fák csak egyhelyben állnak,

Kérgük megfeszül, hisz Krisztuskereszt!

Meg nem hajlanak kénköves villámnak,

S mindig lesz egy, - ki gyökeret ereszt!

 

Fa vagyok én is, nyugalom rajtam sincs,

Mozdulni látszom, ám tart ezer bilincs, -

S éjszakánként már nem a Földön járok!

 

Gyökér, mi egyszerre mélybe s égre tör,

Nincs sorsmalomkő, mi minket összetör,

Mert, mindig lesznek Fák, - igaz barátok! – Balajthy Ferenc ezzel a szonettel (Igaz barátok) a tizenhét éves Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilapot köszönti a lap szeptemberi számában, melyben a Búvópatak-est egy-egy nagyszerű pillanatát is felvillantjuk az ott elhangzott ünnepi köszöntők, versek közlésével és gazdag képanyaggal (Csernák Máté és Csernák Bálint fotói).

„…megformáztam magamnak a csörgedező, serény vízfolyást, amely el-eltűnik, aztán váratlanul ismét a felszínre bukkan. És a föld alatt, a rejtélyes barlangokban kincset keres, ásványokat old ki, drágaköveket görget magával, és amikor felszínre szökken, mindezt az érdeklődő patakbarát elé tárja. És már meg is barátkoztam a búvópatakkal, úgy éreztem, nagyon is alkalmas név egy folyóiratnak. Attól kezdve a Búvópatakra már úgy gondoltam, mint szép szavakat és súlyos mondatokat görgető, a múltra emlékező és a jövőbe rohanó, havonta megújuló, életvidám és életképes intézményre. Vagyis: Búvópatakra, így: nagybetűvel. – olvashatjuk Lukáts János ünnepi köszöntőjében.

        A Búvópatak-esten átadásra került a Papp Árpád Búvópatak-díj, melyet 2019-ben Ország László képzőművésznek ítélt oda a lapot kiadó Búvópatak Alapítvány kuratóriuma. Gera Katalin laudációjából idézünk: „Ország László fotóival, finom rajzolatú grafikáival úgy tartja elénk a bennünket körülvevő látható világot, hogy bepillantást nyerünk a mindennapi valóság mögötti rejtett titkokba, őt idézve: „avaló felfogható rendjébe”. Igen, ezeken a műveken keresztül rácsodálkozunk a létező rendre, Isten rendjére, és a csöndre, Isten csöndjére.”

      „amikor a rózsák álomba merülnek

       és mint a tejfehér köd

       lassan kavarogva búcsút intenek

       belepik a vérző leveleket”     

       […] – Szente B. Levente Bolyongások című verse is olvasható a legújabb számban, a székelykeresztúri költő legújabb verskötetét mutatta be a Búvópatak-esten.

     A Beregszászon született Lengyel János író az irodalmi esten a könyvhétre megjelent regényét ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, a lapban pedig határon túl élő nemzettestvéreink sorsába enged bepillantani Fokozódik a helyzet Kárpátalján címmel. „Porosenko nem tudott belenyugodni a vereségébe, mielőtt az új elnököt beiktatták volna, gyorsan áttolta a parlamenten a nyelvtörvényt, ami kimondja, hogy az ország egyetlen állami és egyetlen hivatalos nyelve az ukrán, kötelezővé teszi használatát az állami szervekben, valamint nyilvános társadalmi rendezvényeken. Csupán a magánszférában és a vallási szertartásokban nem szabályozza a nyelvhasználatot, tehát otthon, családi környezetben még lehet magyarul beszélni. Az ukrán nyelv nyilvános megsértése, illetve elhanyagolása jogi felelősséggel jár, különböző fokú büntetéseket von maga után. A törvény az élet szinte minden területére kitér, a nyomtatott sajtóterméknél engedélyezi az idegen nyelven való megjelenést, viszont kötelezi, hogy az adott lapot ukrán nyelven is kinyomtassák. Fokozottan fennáll annak veszélye, hogy Ukrajnában teljesen eltörölhetik a kisebbségi nyelvek használatát.”  

Elfeledve hosszú évek során,

Küzdve a létért magányos egyedül.

Hisszük, nem lehet itt semmi baj,

Míg a láng ki nem alszik legbelül.

 

Ma már egyre több a hitetlen, kit

Gyökerét vesztve elsodor a szél,

Áll még a nemzetiszínű zászló,

Míg Kárpátalján egy magyar is él.

 

Ahol nagy nemzeteknek

Dicső fáklyája lobog,

A mienk csak gyönge gyertyaláng.

Milyen furcsa helyzet ez,

Középen határ,

És itt is, ott is – Hazánk! – írja Lengyel János a Gyönge porszemek című versében.

     Újabb részletet olvashatunk Varga Domokos György Isten logikája – Az Élet logikája című készülő kettőskönyvéből.

     Cserna Csaba A föníciaiak átka című novellájában arról ír, hogy minél nagyobb tudású egy ember, annál inkább ráébred arra, hogy a díjak, a hírnév, a dicsőség, a pénz nem tartoznak a fontos dolgok közé. „Az emberiségnek fogalma sincs arról, hogy milyen bolygóra született.  Él egy hatalmas tűzgolyó kihűlt felületén, amely óránként 108 ezer kilométeres sebességgel kering a Nap körül. Közben 1667 km/óra sebességgel forog-billeg a tengelye körül, mint egy búgócsiga. Mindezek tetejébe Naprendszerünk a Tejútrendszer többi bolygójával együtt másodpercenként körülbelül 20 kilométeres sebességgel haladó mozgást is végez a Herkules csillagkép irányába. A végtelenbe. Tiszta őrület.”

      Rabszolgalázadás Szabadiban címmel Lukáts János egy fagylaltozó idillinek látszó nyárvégi történetében rávilágít arra, hogy a könnyed szórakozás hátterében milyen kemény munka folyik, milyen feszültségek, kisebb-nagyobb emberi drámák zajlanak. „Szeptember elején az iskolások iskolába mentek. A Borhét vendégei elkerülték a fagylalt szalont. A délről jött külföldiek hazamenekültek, csak a norvégok és a japánok maradtak, de ők inkább a Hét Feles nevű pálinkamérést látogatták. Az Ice Lady tekintete némelykor elmerengett, és visszavette a Katalin nevet.”

      Az OLVASÓLÁMPA rovatban Bakonyi István Írott szóval címmel a muravidéken élő Bence Lajos esszéket, tanulmányokat tartalmazó legújabb kötetét ajánlja az Olvasónak, amely a szlovéniai magyarság irodalmának és kultúrájának összképét adja.  „A sajtóval foglalkozó tanulmányban a trianoni diktátumtól az ezredfordulóig tartó időszakot tekinti át és elemzi Bence Lajos. Itt látszik leginkább a szépíró és költő másik arca: a tudománnyal is foglalkozó írástudóé. Ugyanakkor a kisebbségi sors talán itt mutatható fel a legérzékenyebben, hiszen a sajtó- és szólásszabadság problematikája többeket érint, mint az irodalmi élet sok sajátossága. Egyik alapvetése: »…Az éppen kibontakozó gyors ipari és kereskedelmi fejlődésnek vetett véget a trianoni diktátummal szentesített elcsatolás…«”

      Csontos Márta tanulmányában (Lepkemotívum) ezúttal azt elemzi, hogy ez az ősi szimbólum hogyan jelenik meg Reményik Sándor költészetében. „A pillangó a szépség és az átváltozás jelképe, fény felé vonzódása egyidejűleg az önpusztítás veszélyét is rejtegeti. Bibliai vonatkozásban a szárny szóval analóg, hiszen a lélek is szárnyakon, madár vagy lepkeszárnyakon jut a túlvilágra. Mindemellett a lélek szimbóluma is, a görög ’pszükhe’ szóból származtatott. A pillangó a testi lét mozdulatlanságából, bábmerevségéből kitörő lélek. A lepke a múlékony szépség alakjában a rövid emberi élet megtestesítője is.”

      Székely írónő az Alföldön címmel Sarusi Mihály a Sepsiszentgyörgyön 1978-ban születetett első kötetes Vajda Noémit mutatja be. Ezekkel a szavakkal kezdi kritikáját: „Vajda Noémi, Iratos székely nőírója… Székely író(nő) Kisiratoson. Az Alföldön. Még pontosabban a Trianonban Erdélyhez – mi több, ezzel Romániához ‒ igazított Nagy Magyar Alföldön. (…Az Alföld egykor Részeknek – a műveltebbek nyelvén Partiumnak ‒ is nevezett peremén.)”

      A költő meditációja a zalai körárkokról című esszéjében Németh István Péter egyik alapvető geometriai formánkat, a kört veszi górcső alá. József Attila Eszmélet című versében a bizonyosság a kocka formájú testnél is foghatóbb valami. S tegyük hozzá, a gömb is ilyen. Két dimenzióban a négyzet, a kör. S máris 3D-s világunk jelenéből átléptünk az ősképek időtlenségébe. Jelképtárakat ha föllapozunk, már az azokban szereplő archetípusok között ott van a kör. Ott van, mint az alapvető geometrikus szimbólumok egyike. (A másikak: középpont, négyzettel és kereszt.) A kör önmagába visszatérülő Egy-ség, abszolútum, tökéletesség. Sőt: teljesség. Ezt mind-mind jelképezi a kör. De még többet is. Nem csupán teret, időt is érzékeltet. Abból szintén a végtelent.”

Péntek Imre Visszapillantó című irodalmi jegyzetében közelmúltunk emlékeit eleveníti fel. „1989 a remény, megújulás, az új kezdemények éve volt. Egy nagyon szerethető év. Éreztük a történelem szelét, ki-ki a maga helyén átélhette a kibontakozást a régi világból. Persze, voltak lefelé haladó sorsok is. A kormány és a népszavazás a munkásőrség megszűnése mellett döntött. Egyik unokatestvérem járási parancsnok volt. Jóba voltunk, de mindig vitatkoztunk. Ő is tudta, hogy az ellenzékhez tartozom, én pedig tudomásul vettem, hogy a másik oldal oszlopos tagja. (Tanultuk a demokráciát.) Azonban a többség úgy viselkedett, a régi életforma darabjaival, mint aki ballaszttól szabadul meg. Avitt koloncoktól, amit a kert aljába, a kacatok közé ajánlatos dobni.”

 A legnagyobb vállalásról címmel Szekeres-Marno Alán Kaposvár polgármesterével, Szita Károllyal készített interjút a lapba.

     Az Erdélyben élő P. Buzogány Árpád Ingyensör című részletgazdag novellájában az emberi kapcsolatok bonyolultságáról, nehézségeiről ír, minek következtében annak sem lehet egyértelműen örülni, ha meghívnak valakit egy pofa sörre. „Kihozták a sört, vastag habbal. Jó hideg – kortyolt bele. Eltette a telefont, a cigarettás dobozt apró hengerré gyűrte, aztán előkereste az újabb csomagot. Aprókat kortyolt, közben az elmaradt ebédre gondolt. Estebéd lesz belőle, zöldségleves és murokfőzelék tükörtojással. Előhúzta a cetlit és legalul felírta: olaj, tojás. Hátrafordult, hogy szétnézzen. Gyerekek kockáztak a járdán, egy kopasz, pocakos férfi kutyát sétáltatott. Az utcáról behallatszott a teherautók dübörgése. Két farmeres lány állt egy fa alatt, tovább bő nadrágos, vastag derekú nő figyelte a halászokat. Mazsola zsebébe nyúlt, maréknyi aprópénzt húzott elő, az asztal szélére terítette. Megszámolta, aztán markába söpörte és farzsebébe csúsztatta.”

     Egyéb érdekes írásokon kívül Lukáts János (Tenyérmorzsák), Németh István Péter verse (Nélküled-utakból), Turbók Attila versei (Csak azt tudom, hogy újra ősz jön és Eső után), Péntek Imre szonettje (Átvonulás), Csontos Márta verse (Fényérzékeny), Szente B. Levente versei (A mindenség dadogása, Erdőország közepén) és Baán Tibor verse (Ostrom) is olvashatók az augusztusi Búvópatakban.

     A címlapon a Gera Katalin szobrászművész tervei alapján Balatonfenyvesen augusztus 20-án felavatott lármafa látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

Kiegészítő információk