A Búvópatak januári számának tartalmából


 

„Mauna lett a világban. Csend és visszavont gondolatok. Megtorpant kezek. Félbehagyott mondatok. Várunk, várunk, mint egy türelmes állat. Sérült vad, elhagyott jószág. Nem tiltakozik. Várja, hogy véget érjen a nyomorúság: éhség, hideg, magány, fájdalom. Kiszolgáltatva az Ismeretlennek. Várunk, ahogy a kutya várja gazdája hazatértét. Várunk, ahogy a kotlós vár az élet első mozdulatára tollai alatt. Várunk, ahogy bagoly ül az ágon éjjel. Várunk türelemmel, ígéret nélkül. A kavics is kivárja, amíg homokká őrli az idő. Az ember is kivárja, amíg testetlenné válik. Lemorzsolja magáról az anyag piszkait.  Az Úr is vár minket. „Merre kószáltál?” – kérdezi majd szeretettel.

Arra várunk - a kételkedés titkos örömével -, hogy jöjjön a Feloldozás. Arra várunk, hogy érettek legyünk az elmúlásra. Arra várunk, hogy újra lelökje magáról a telet az élet és virágba boruljon a lélegzetünk.” – írja Czigány Ildikó Meddig várunk? című esszéjében a huszadik évfolyamába lépett Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap januári számában.

    „Amikor már berendeztük életünk terét,

újra sóvárogva néztük a prospektusokban

a sparhelteket. Milyen jó lenne újra

körbe állni pattogó meleget, a sütőből

kiguruló sültkrumplikat égető héjukkal

székre szedegetni. Hallgatni a félrehúzott

fazékban a víz sustorgását, s érezni a

konyhát betöltő finom falatok illatát.

Azt a központi helyet, ahol melege

köre gyűltünk mindannyian, s hálát

adtunk a miden napiért.” – Simek Valéria Központi helyen című verse is olvasható a mostani számban.

    A teremtés rendje címmel újabb részletet olvashatunk Varga Domokos György készülő kettőskönyvéből (Isten logikája – Az Élet logikája) „Vegyük észre: annak tisztázása, hogy miként történhetett a világ s benne az élet keletkezése, milyen szerepet játszhatott ebben Isten, s a Teremtő Istenen túl juthatott-e szerep benne az Élő Istennek, mindez nem kevesebbet dönthet el, mint azt, hogy MITŐL OLYAN A VILÁG, MINT AMILYEN, s hogy ISTENI VAGY EMBERI KÖZREMŰKÖDÉSSEL JOBBÁ TEHETŐ-E? Logikus érvelés útján (és meggyőző, tudományos alaposságú cáfolat híján) elfogadtuk: a világ teremtését olyasvalakinek kellett elindítania, aki az első pillanattól fogva tudta (előre számolt vele), hogy egyszer majd értelmes lény – az ő hatalmas művét értelmezni és értékelni képes ember – születik. A testi, lelki és szellemi szintek (minőségek) nyomába eredvén, meggyőző ellenérvek híján szintén elfogadtuk, hogy belső szentháromságunkkal a Teremtő arra tett képessé bennünket, mint emberi egyedet és emberiséget, hogy hozzá tudjunk járulni a világ s benne önmagunk teremtéséhez, gazdagításához, jobbításához.”

    „ Koldus az utcán, kóbor kutyával

      sorstalan rója semmis napjait,

      magával küzd s a haláltusával

      sorsa kaparja lélekmagvait.

 

 

    Torz világ csüng le rozsdamart szögön,

     túl elfajzottak már a "boldogok"

     hisz lassít, megáll, s szétnéz a közöny,

     majd menetrend szerint elrobog.” – írja a Szovátán élő Csiki Melinda Menetrend című versében.

     Az erdélyi Szentgyörgyi László Széki Réka feltámadása című novellájában egy székely lány, majd asszony drámai fordulatokkal teli életét írja meg.

     Amíg a lovak pihennek című novellájában P. Buzogány Árpád szívmelengető élet- és emberszeretettel rajzolja meg két, hazafelé tartó székely parasztember történetét.

     Ralovich Béla tanulmányában a népünk eredetével kapcsolatos ismereteinket veszi sorra a legújabbkori régészeti és genetikai vizsgálatok eredményeit felhasználva. „Külön kell foglalkoznunk a székelyekkel, akiknek az eredetét a különböző szakemberek eltérő módon képzelik el. Az egyik nézet szerint már az ötödik században elődeink között éltek, és ők is szkíta/türk eredetűek. Mások szerint ők is, velünk közösen a volgai onogur-bolgárokból származnak. Megint mások nézete alapján a székelyek a hunok leszármazottai. Vannak, akik feltételezik, hogy a hunokkal, mások szerint viszont csak az őseinkkel jöttek a Kárpát-medencébe, ahol elsősorban a határvidékeken, így Erdélyben telepedtek le. Bár a magyar nyelvet beszélik, a tájszólásuk jellegzetes, csak úgy, mint az öltözködésük, népköltészetük, fafaragásuk is.”

   „Tündér lakik ott, hol jövőnk a padlás.

    Örömmel várjuk víg dalokba fogva.

    A bölcs szem előtt bő titok-patakzás.

 

    Int a természet fő parancsra, jogra.

    A nyelv a létezésről tiszta hírt ad.

   Feltündöklik forogva, fellobogva

 

   a napsugarak, és fönt mind a csillag.” – írja A csodálatos cédrusok című versében Tusnády László. 

    „Mostanában több cikket, elemzést olvasok, hogy mennyi jó dolog származhat ebből a világjárványból. Oldalakon keresztül sorolják; pozitív életszemlélet-váltás, istenfélelem-növekedés, erkölcsi megújulás, új módszerek meghonosodása az oktatás, ipar, s a kereskedelem területén. És sehol nem olvasom, sajnálkozva; mint hullnak az öregek. S amikor közlik a halálozási híreket, óh milyen felszabadultan, s megnyugtató szándékkal közlik; csak krónikus betegséggel megvert öregek hunytak el. És semmi részvét, szegények, hogy megfulladtak, és milyen értékesek lehettek, míg nem kerültek a lélegeztetőre. Mintha csak azt lelkendeznék, semmi probléma, miként a nép egyszerű gyermeke mondja, hullik a férgese.” – Debreczeni Tibor Levél a karanténból címmel korához méltó bölcsességgel ír a helyzetéről.

    Az orvos-író Szutrély Péter Hajrá pedigmárok! címmel a tőle megszokott szaktudással és iróniával elemzi a vírushelyzet jelenlegi stádiumát. „Az élet nem tervezhető, az élők nem gépek, nem számsorok, nem algoritmusok, nem „objektivizálhatók”, mert az élők individuumok. (Egyének.) Tervezhetővé, egyszersmind uralhatóvá akkor lesznek, ha nem élnek. Egyébként sem a „tervező”, sem a „tervezett ember” nem éli túl önmagát és egymást sem.  Naponta áradó hírek, naponta mellre szívható, kétségbeesett tehetetlenség, mely szétterül a világban, mint a miazma.  „Covid-19”. Percre tudható, bár percre érdektelen, vajon mennyi mindenki fertőződött meg. Szerethető magyar nyelvi szépség ebben az áldatlan ködben, ahogyan illetékes főorvos asszony jelenti minden csatornán: „...ennyien pedig már meggyógyultak.” Örvendés! Orvosi győzelem? Nem valószínű, hiszen nem nagyon van szer, amitől pedigmárrá válhatunk. Szervezetük, erejük, szerencséjük és – kockáztassuk meg, őrangyaluk – tette őket pedigmárrá!”

    Csernák Bálint Online oktatás címmel személyes tapasztalatait osztja meg a járvány miatt bevezetett digitális oktatásról két nézőpontból, egyrészről, mint tanár, másrészről, mint szülő. „…feladatok, feladatok és számonkérés… számonkérése a nem is tudjuk miből, nem is tudjuk minek… Talán annak, hogyan tudjuk megérteni újra mi az a kovalens-kötés, mi jellemzi a pókszabásúak rendjét, milyen alakú a csiga emésztőrendszere, hány elektront vesz fel a klór atom… és elmagyarázni a gyereknek, mert jelenleg a pedagógus számonkér… ő nem magyaráz nem segít, számonkér… és értékel… vagy inkább büntet… a gyereket, a szülőket… meg önmagát…”

     Debreczeny György félreolvasások című kisgroteszkjeivel zárjuk a januári számot:

   „ a  sampont hagyd a hajón két percig

munka és kacagás

és boldogan haltak, míg még nem éltek

olyat eszek, hogy magam is megbánom

késelésekre kell számítani a vonatközlekedésben

gondatlanságból elkövetett testi sertés

életgálya-modell

te is fiam, bluetooth

jövő héten már újra lesz időjárás”

Polgári,

     A megidézett, és más prózai műveken kívül rendkívül gazdag „versanyag” teszi teljessé, széppé, érdekessé a januári számot. Olvashatjuk: Kerék Imre verseit (Virágillat, A közelítő tél, Dante találkozása Beatricével), Csiki Melinda versét (Szemet nyitva), Devecsery László verseit (Kör-vonal-zár-lat, Kősziget), Ványai Fehér József versét (Tiéd a csönd), P. Buzogány Árpád verseit (Éjfél után, Délelőttök súlya, Őszi délutánokról), Ország László haikui, Bérczy József műfordítását (Gottfried Benn: Jertek - ) és Debreczeny György versét (az úgy kezdődött).

A januári számot többek között Horkay István grafikáival illusztráltuk.

 

*

 

A Búvópatakot keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok: 

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004 

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB. 

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

  

 

Kiegészítő információk