A Búvópatak novemberi számának tartalmából


 

 

Gyermeket, kit a szabadság

úgy vonzott, mint töltött puska,

s hogy a halál ott a sarkon

éppen rá vár, nem is tudta…

Jaj annak akit legyőztek

csak egy nemzet csak egy ország –

szeméről a hályog-múltat

novemberi ködök oldják.” – írja Kapui Ágota a November 4. című versében, a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap novemberi számában, amely az októberi lapszám folytatásaként az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt tiszteleg.

Folytatódik Debreczeni Tibor szövegkönyvének közlése Tetemrehívás címmel, amely kordokumentumokkal alátámasztva vezeti végig az emlékezőt a szovjet agresszió napjától a gyalázatos 1957. május 1-jéig és a megtorlásokig. Az előadásban elhangzik egy részlet Albert Camus híres kiadványából (A magyarok vére) is: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.

A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták és soha – még közvetve sem - igazoljuk a gyilkosokat.”

Napló helyett – 1956 című visszaemlékezésében Győri Andor azt eleveníti fel, hogyan élték meg Győrben a forradalom eltiprását. „Az orosz invázió erejéről, kiterjedéséről sokáig nem tudtunk semmi pontosat, mindenesetre lesújtó volt a Szabad Európa vasárnap délelőtt tízpercenként felolvasott hírmagyarázatának címe: Hajnal óta háború van Magyarországon, majd később: Megalakult a szovjet ágyútorkok kormánya. A Kossuthon pedig egyfolytában az »ellenséges ellenforradalmi csoportokat« szólították fel megadásra. Ismét arra buzdították a budapesti lakosságot, hogy tegyék a rádiókat az ablakba. Azoknak, akik leteszik a fegyvert, büntetlenséget ígértek, akik viszont nem, azokat a szovjet rögtönítélő bírósággal fenyegették.”

Áldás, békesség címmel Cserna Csaba arról ír, miként hatottak ki egész életére az 1956-os forradalom napjai. „1956. október 23-a után, falusi kisgyermekként, társaimmal néztük az eget, vártuk az amerikai repülőket, és köveket gyűjtöttünk, ha a ruszkik érnének ide előbb, jól megdobáljuk őket. Pár nap múlva szüleim már a lakásból sem engedtek ki. A ruszkik egyelőre nem jöttek, fontosabb volt nekik a főváros, de valahogy az amerikaiak sem akartak megérkezni. A valódi fegyverek ropogása, és a verbális fegyverek csörtéje közben, a fejünk felett megkötötték aljas paktumukat. A mi generációnknak ekkor ívódott a vérébe, hogy csak magunkra számíthatunk. Valamint ekkor alakult ki bennünk a csendes, összekacsintó óvatosság. Ugyanis 1957. május 1-én, a közel félmillió felvonuló már a tribünön integető-nevetgélő hóhérait éltette…”

Tusnády László Vázlat egy vers mindenségéről című tanulmányában a 140 évvel ezelőtt, 1877. november 22-én született Ady Endrére emlékezik a hazaszeretetről szóló, mindenségigényű nagy versének (A föl-földobott kő) elemzésével, melyben „…bizony a mi magyarságunk teljessége, mindensége van jelen. A szinte megfoghatatlan, leírhatatlan magyarságunk lényege.”

Az Olvasólámpa rovatban Szíki Károly Nemzeti színmű született címmel Lezsák Sándor nemrég megjelent romantikus népszínművét (Atilla fia, Csaba királyfi) ajánlja az Olvasó figyelmébe. „A kard kiemelt helyen szerepel a műben mindvégig, markolatig beleszúrva a földbe. Nem elásva, csak úgy beleszúrva, bármikor kiemelhető formájában van jelen.”

Ádám Tamás készülő regényének (Ázott munkásképek) részletével már visszaérkezünk a mába. „Felveszem a dzsekimet, sapkámat, indulok. A tágas lépcsőházban dübörgésnek tűnnek lépteim, pedig vigyázok, nehogy hangos legyek. Kellemetlen hideg szél vág arcomba, szerencse, hogy közel van a hármas villamos megállója. […] Olvasom, milyen nagyszerű orrcseppeket, körömgomba-ölő kencselőket, vizelet-visszatartó tablettákat lehet kapni szinte ingyen, tízezer forint alatt. Ezért érdemes élni! A megállóban hárman lézengünk, fújjuk a hideg párát. Egy elhanyagolt úr, mintha kicsit részeg lenne. A villamos zsúfolt, nincs helyem, téglaként állok a tömegben. Elázott, gyűrött arcok néznek szembe velem. Keserűség minden ráncban, minden kimerevített arcvonásban, minden fáradt legyintésben. Íme, a boldognak reklámozott, elégedett emberek. Ez lenne a hajnalban kelő munkásosztály, amely nem a paradicsomba megy.”

Egyéb, az Olvasók érdeklődésére számot tartó írások olvashatók a folyóiratban, melynek első, és hátsó borítóján – hasonlóan az októberi számhoz - Ország László elektrográfiái láthatók, a belső lapokon pedig Csorba Emanuel korabeli ’56-os fotói illusztrálják a lapszámot.

 

*

 

Aki szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj belföldön 5000 Ft. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán egész évben megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

Share

Kiegészítő információk