A Búvópatak márciusi számának tartalmából


 

 

Nincsen idő most a kis irodalmi játékainkra,

nincsen idő a mi tudathasadásainkra, képzelt betegségeinkre

nincsen idő most a gyűlölködésre, megvetésre,

csakis a fényre és szeretetre.” –Lawrence Ferlingetti Populista Kiáltvány című versét idézi Németh István Péter abban a dolgozatában (Beszéljetek érthető költői nyelven…), amelyben szavaink devalválódását elemzi a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap márciusi számában, abban a reményben, hogy - Illyés szavaival - „a betű visszaállítható becsületében”. A műfordító, Papp Árpád – aki egyebek mellett Nikosz Kazantzakiszt is fordította - március 19-én lenne 82 éves. A himnikus versben megfogalmazott Fény és Szeretet jegyében emlékezik a lap az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseire is.

Egy mára elfeledett író, Rákosi Viktor Hős fiúk című, a szabadságharcban odaadással helytálló fiatalokról szóló, a 48-as forradalom ötvenedik évfordulójára megjelent ifjúsági regény részletével köszönti március idusát: „Komor, esős, havas időre virradt március 15-dike. A budai hegyek tetejére felhők ereszkedtek, a Duna fölött vastag köd lebegett. Szerdai nap volt. Máskor ilyenkor már érezni lehetett a tavasz első meleg lehelletét. Most minden hideg és barátságtalan volt még. A tavasz is, a szabadság is még aludtak. De a szabadság már ébredezett. Forró volt az emberek lelke. Hevesen dolgozott az ifjúság szíve.”

Körmendi Lajosnak egy 2004-ben írott jegyzetével (Az ünnep fénye a munkálkodóké is)arra az eseményre emlékeztetünk, amikor Izsó Miklós felújított Petőfi-szobrát avatták Rimaszombaton. Ezzel az írással arra is szeretné a lap felhívni a figyelmet, hogy mi, magyarok – ahogy ezt Körmendi is írta – azt a szellemiséget szerettük volna és szeretnénk bevinni az Európai Unióba, amit ez a szobor kifejez. „…a világirodalmi rangú poéta, Petőfi Sándor édesanyjának szlovák származása miatt jelkép-erejűvé vált ez a szobor, melyben egy lehet magyarság és szlovákság, éppen akkor, amikor kontinensünk nyugati feléről bizalmatlanul pislognak felénk, hogy ugyan mit viszünk az Európai Unióba?.”

Helyünk Európában – Nemzeti önazanosságunk kérdései címmel Péntek Imre saját irodalmi identitáskeresésének állomásait veszi sorra az indulástól napjainkig, nem tagadva, hogy bizonytalanságaiban mindig Petőfihez fordult és tőle kapott választ. „Utassy barátom nagy Petőfi rajongó volt. A Zúg március már a hatvanas évek végén létrejött. Megjelent a Szép Versekben. De nekem hiányérzetem volt vele kapcsolatban. Ezért kezdtem el olvasni a róla szóló írásokat, a naplóit, a leveleit, a cikkeit. Ki volt ez a fiatal ember? Elolvastam a Hatvany Így élt Petőfi két kötetét. Megbizonyosodtam (elsősorban magamban), ez a fickó zseni volt. Egy megszállt országban élt. Épp úgy küzdött a maga cenzoraival, ahogy mi a mieinkkel. Persze, ez a cenzúra enyhébb és hazafiasabb volt, mint a miénk.”

Az OLVASÓLÁMPA rovatban Alföldy Jenő A politikai kultúra érzelmi fedezete címmel az olvasók figyelmébe a Kilencek költőcsoport egy másik tagjának legújabb, Shakespeare a Corvin közben című verseskönyvét ajánlja. „Kovács István mindig szónokiasság és didaxis nélkül, teljes őszinteséggel és hiú illúziók nélkül ír érzéseiről, amelyek hazájához kötik. Ugyanezt gondolom a határainkon kívül élő magyarokat testvérien magához ölelő verseiről, ugyancsak a lengyel-magyar kapcsolatok mai és régebbi elemzéseiből fakadó, tudományosan alig leírható, versben viszont annál jobban kifejezhető baráti érzelmeiről. Olvasmányai, levéltári vizsgálódásai, személyes ismeretségei révén rendre ihlető gondolatok, benyomások érték és érik magyar-magyar kapcsolatainak ápolása, majd magyar-lengyel követségi szolgálata közben. A vers érzelmi plusz, amely ösztönzi a vállalások, kötelező elvégezni valók teljesítésekor, nehéz helyzetekben sugallatot küld az agynak a reményhez, s erőt merít az emlékezetből.”

Sarusi Mihály Justh, Tornya és a paraszt Shakespeare című jegyzetében azt írja, hogy a 19. században élt tragikus sorsú, nemesi származású író, Justh Zsigmond nemcsak a békési birtokukon, Szenttornyán játszatott szeretett parasztjaival színdarabokat, hanem az akkor csanádi, ma aradi Tornyára is álmodott olvasókört és paraszt-színházat.

És nekem mi közöm ehhez? címmel Berg Éva Mária gróf Batthyány Lajos egyik kései utódjának kétes értékű könyve alapján egy nemkívánatos jelenségre szeretné felhívni a figyelmet.

Szutrély Péter A szimbólum szindróma, azaz a szoborzavar címmel a tőle megszokott iróniával és derűvel ír a szobrok sorsáról. „Oda mutat, lovon ül vagy büszkén áll, arra tekint. (Komoran). Helyes. Netán nem helyes. Kossuth mutat, Wesselényi birkózik az árral, Festetics elgondolkodva ül, Gattamelata zsoldosvezér lovagol. (Fején általában ül egy galamb, frizurája e madár kiválasztásaitól gazdag.) István király méltóságos. De lám! Hol lovagol Hunyadi János Buda várában? Sehol. Pedig megilletné őt egy ló ott is, nem csak Pécsett. Álldogál a Halászbástya alatt, és néz határozottan, azt is csak úgy száz éve.”

Unalom, undor, muzsika címmel Kelemen Lajos három fiatal költő verseskötetéről ír kritikát. „Újak! S azután az ember még önmagának is kínos-keservesen bocsájtja meg, milyen sebbel-lobbal elperegnek az ifjúság esztendei. A költészetben, ahonnan hovatovább teljességgel törlődik a charité, nem mentség, s nem érv az életkor. A közreadott művek értékfokát illetően mit sem számít, hogy születésük egybeesik-e az első porondra-lépéssel, vagy javában besegített már a porondon szerzett rutin. Aki szavakkal cselekszik publikum előtt, a megtörténő életnél is kényesebb élet részese; itt kimondottan szellemi szegénység összetéveszteni az állapotot a magatartással. Újak: megállni a közelükben, már ez is mennyire izgató!”

Lukáts János A petrezselymes kertecske című tárcanovellája a szerzőre jellemző életigenlő, derűs hangnemben beavat bennünket egy író-tanár házaspár mindennapjaiba és megerősít bennünket abban a hitben, hogy sokszor a legapróbb dolgokban, eseményekben rejlenek a „nagy dolgok”.

[…]

Fűkölyök? Ez nagyon kedves,

látom máris előttem,

hűvös szélben összebújik,

lelkes, csak még erőtlen

 

melegít a nap, s a versed,

vágyak jönnek, ösztönök,

karja ölelt anyaföldben

olvadt páncélbörtönök.” – írja Jóna Dávid (Parti Nagy Lajos Március című versére).

A felsoroltakon kívül Madár János verse (Sohasem ellened), Lukáts János verse (Tenyérmorzsák), Szente B. Levente verse (Hazafelé) és Bíró József verse (Zártvers) mellett egyéb érdekes írások olvashatók a márciusi Búvópatakban, amelynek címlapján Ország László fotója látható. A lapot Budaházi Tibor festményei és Horkay István grafikái illusztrálják.

*

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

Kiegészítő információk