A Búvópatak februári számának tartalmából


 

 

A Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap februári számában elsősorban a kommunizmus áldozataira emlékezünk, de több irodalmi mű jelenik meg olyan kiváló szerzőktől, akik maguk is a kommunizmus áldozatai lettek.

A tisztítótűz tetején álltunk címmel Szűk Balázs készített interjút Jelenczki István képzőművésszel, filmrendezővel, akivel elsősorban a Tóth Ilona perét és tragikus sorsát megidéző filmről beszélgetnek.

A füveskerti költőkmegszenvedték a kommunizmus éveit. Hosszú éveket töltöttek különböző börtönökben, de szabadulásuk után is megbélyegzettek, kiközösítettek maradtak. Béri Géza 49 éves koráig bírta a megaláztatásokat, ekkor vetett véget életének. Kárpáti Kamil legnagyobb hőstette, hogy ma is él és alkot. Most megjelent számunkban Béri Géza A sárkányölő című novelláját és Kárpáti Kamil Az örökség című versét közöljük, amelyet Gérecz Attilának ajánl, annak a füveskertinek, aki 1956-ban hősi halált halt:

 

[…]

Téged a sortűz ősze tejesbá-

rány fiatalság zöld tavaszán ért.

Mellkason ón vert; vérre eső; no-

vemberi orkán tett csatakossá

szép tetemű halott.

 

Végakarat? Pénz? költeni tudtál

bocskorosan „csak”, Tankleterítő!

Kétszeres átkú lett a halálod

szolgaszemekben: vers lobogódon,

s zsarnokölésedért!”

[…]

 

A füveskerti költőkre való emlékezést erősíti, hogy Béri Géza novellája után fiának különös atmoszférájú visszaemlékezése is olvasható Vakmerőn és hívatlanul címmel.

Vasvári Zoltán a Bagolyirtás, Mátra - Rónay György tájai című kisesszéjében „szelídebb vizekre evez”, de ez az írás is szorongatóan felidézi a Kádár-korszak hazugságokkal terhes, lélekölő légkörét, amelyből a költő – amikor csak tehette – a természetbe menekült, téli hónapokban leginkább a Mátrába, Bagolyirtásra. „Két nappal ezelőtt, szombaton töltöttem be negyvennyolcadik évemet és léptem át a negyvenkilencedik küszöbét. Minden ünnepélyesség és megindultság nélkül történt. (…) Szép napsütés volt, egész délelőtt a ház előtt feküdtem. Negyvenkilenc év. Mások sokan, ilyenkor saját családi házuk küszöbén lélegzenek egyet, vagy saját jó pozíciójukból pillantnak a világba. Én meg, negyvennyolc évvel, majdnem »kezdhetem elölről«. Pozícióm nincs, állásom is alig; magamra vagyok utalva és a munkámra. Negyvenkilenc évvel nem a legmegnyugtatóbb, ha rossz hangulatban van az ember.” – idézi naplójegyzetét.

Rónay György fia, a nemrégiben Príma-díjjal kitüntetett Rónay László irodalomtörténész az Elárvult panoptikum című rovatában ezúttal az egyik legkülönösebb sorsú írót kelti életre karcolatában Márai Sándor nem érti címmel. Az 1948-ban hazáját elhagyni kényszerülő író – aki 1989. február 21-én hunyt el San Diegoban - megfogadta, hogy amíg a megszálló szovjet csapatok Magyarországon tartózkodnak, semmilyen művének kiadásához és előadásához nem járul hozzá.

Czigány György két prózakölteményében (Két homília) a szellem és lélek megváltó és megtartó erejéről ír, Szent Mihály segítségét is kérve.

Tusnády László Triptichon Kodály Zoltánnak című versét is közöljük a zeneköltő halálának közelgő ötvenedik évfordulója alkalmából.

Februárban ünnepli 75-ödik születésnapját Péntek Imre költő, a Kilencek költőcsoport tagja. Ebből az alkalomból rendhagyó „szöveggel” köszönti őt lapunk főszerkesztője, Csernák Árpád, ahol montázs-technikával illeszti össze a felköszöntött és a felköszöntő műveinek egyes részleteit.

Megsebzett író – megsebzett irodalom címmel Lukáts János ír elmélyült, elemző dolgozatot (recenziót) a kommunizmus sötét éveit ugyancsak megszenvedő, de végigélő Albert Gábor legújabb kötetéről. „Az irodalom – ahogy Németh László megfogalmazta – vállalkozás. S némelykor bizony kudarcos vállalkozás, mind az íróra és az olvasóra, mind pedig a megírás tárgyára-személyére nézve. A kudarc néha orvosolható, néha kijózanító, sőt, a továbblépést is szolgálhatja erővel, daccal, józan megfontolással. A kudarcot azonban növelheti a meg-nem-értés, az irigység, a hatalom arroganciája, és ki tudja hány alakja és formája van még az irodalom sebző eszközzé tételének, és az irodalmat művelők megcsonkításának, máglyára hurcolásának. Ne feledjük (vagy inkább reménykedjünk benne), hogy a művek nem a sebek okozására, feltépésére jönnek létre, hanem példázat mutatása, új remény keltése céljából.”

Bene Zoltán Tévedés című, parapszichológiai elemeket tartalmazó novellája egy, „a semmiben elvesző” mai fiatalemberről szól.

Németh István viszont egy nagy példát idéz meg a magyar költészet kezdeti korszakából Kistükör Faludi Ferenc egéről és földjéről című esszéjében. A jezsuita szerzetest, írót, költőt, műfordítót Rónay György a tizennyolcadik századi magyar keresztény humanizmus egyik legjelentősebb képviselőjének tartotta.

Egyéb, az olvasók érdeklődésére számot tartó írások olvashatók a lapban, melyet Ország László fotói és Kirják Miklós grafikája illusztrálnak.

 

*

A Búvópatak már az egész országban - Budapest több pontján és minden megyeszékhelyen - kapható az újságárusoknál!

A lap ára 560,- Ft.

Az éves előfizetési díja azonban nem változik, továbbra is 5000,- Ft postaköltséggel együtt. A befizetéshez kérésre csekket küldünk, átutalással a 10918001-00000012-93920004 számlaszámra kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet, hogy kinek és azt is, hogy milyen címre küldhetjük a lapot!

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich Pál u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656 – 06 30 449 94 92

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

Share

Kiegészítő információk