A Búvópatak novemberi számának tartalmából

 


 

Hagyományainkhoz híven, a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap novemberi száma szervesen kapcsolódik az októberihez, hiszen nekünk, magyaroknak ez a két hónap az 1956-os forradalomra és szabadságharcra való emlékezés időszaka, minden lelkesültségével és fájdalmával együtt.

Újabb részletet közlünk Balogh Elemér Brusznyai Árpádra emlékező regényéből A menekülés címmel. „Az oroszok általános támadását követő negyedik nap délelőttjén valósággal fülsiketítő volt a csend az egész városban. Halotti csend. Kísértetiesen és rémisztően borult a tanácstalan és végképp magukra hagyott pestiekre. Azt kellett érezniök, hogy mindennek vége. Jó ideig egyetlen ágyúdörrenés, egyetlen aknabecsapódás, egyetlen puskalövés nem hallatszott. A tankok lánctalpai sem csikorogtak a kövezeten. Valami fenyegető, ám egyáltalán nem hallható, kísérteties nesz mégis, mint valami lesben álló vadállat lihegése, csak az ösztönökkel érzékelhetően ott lengett a szűk sikátorok közé szorított levegő lőporfüstös bokraiban.”

…. és már zajlottak a kivégzések. Kiss Lajos István regényrészletében (Hajnali monológ) arról olvashatunk, hogy a hóhér természetesnek tekinti munkakörét, és ő is emberi életre vágyik. „Kezdhetnék már végre. Rajtam nem múlik semmi. A gerendákat rendesen kiékeltem, a főnök is rendben találta, megveregette a vállam. Jól esett. Nem szeretem ezt a hajnali fagyos szelet. Jeges eső is esik, ráfagy síkos csillogással mindenre, de kesztyűt nem lehet használni. Ide biztos kéz kell. Úgy érzem befogadtak. Nem az a zöldfülű vagyok már, mint nyáron, amikor idevezényeltek. Eleinte tartottam egy kicsit az itteni szolgálattól, más ez, mint ami volt a korábbi helyemen, zárt közösség, nagyon egymásra vagyunk utalva, mindennek előírásszerűen kell történnie. Nagyszerű kollektíva - így mondják.”

Ványai Fehér József A borjúkötél című novellájában arról ír, hitelesen, hogy egy kis faluban, hogyan rendezik az „erőviszonyokat” a forradalmi események.Megmondja János tsz-elnök saját bőrén érezte, hogy új szelek fújdogálnak a községi tanács amúgy is huzatos épülete körül. A csetei főelvtársak egy régi kulákházat vettek el és alakították át tanácsházává, a homlokzatra vörös csillag került, de az úri világ stílusára emlékeztető, kisebb-nagyobb beugrókkal és sarokszobákkal megépített épület burzsoá jellegével nem tudtak mit kezdeni, ki-be járt rajta a szél és a nagyon is anyagi természetű szellemek. Már arra sem számított senki, hogy a vérbeli és rámenős vb-elnököt (végrehajtó bizottság) egyáltalán leválthatják, mégis megtörtént. A 120 kilós, potrohos Szlukovényi helyére a keszegsovány, ragyaverte arcú Korsós Pista került.”

Petrozsényi Nagy Pál pedig kamaszkorát idézi föl Savanyú a szőlő című elbeszélésében. Az erdélyi faluban élő gyereket a forradalomról szóló, Magyarországról érkező hírek érlelik felnőtté. „Hogy hogy kerültem haza, már nem is emlékszem. Otthon kábultan nyúltam el a kanapén. A szomszéd szobában nagyanyám ócska rádiója recsegett-ropogott. Itt a Szabad Európa Rádiója, a Szabad Magyarország Hangja a 19, 25, 34, 41, 49 méteres rövidhullámon, valamint a 417 méteres középhullámon. Nagy Imre újabb nyilatkozatot tett a Kossuth Rádióban. Kijelentette, hogy a mind szélesebben kibontakozó forradalom és a demokratikus erők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította az országot. Azt mondotta, hogy az egypártrendszer megszüntetésével a kormányzást az 1945-ben életre hívott koalíciós pártok együttműködésének alapjaira helyezi. Becsuktam az ajtót, és visszafeküdtem a kanapéra. Azelőtt szívszorongva figyeltem az 56-os eseményeket, melyekről csak annyit tudtam, amennyit a rádióban hallhattam. Az emberek zöme általában hallgatott. Aki beszélt vagy tett is ennek érdekében valamit, az végig a kulisszák mögött zajlott le, amiről egy gyerek, mint amilyen én voltam, vajmi keveset érzékelhetett.”

Csiba Zsolt rendkívül izgalmas, elmélyült dolgozatával (Dózsa György, Bakócz Tamás és a Fuggerek) szélesedik „a történelmi freskó”. Dózsa György és Bakócz Tamás korát és viszonyát elemzi, a legújabbkori történelmi-politikai események fényében. „Máig ívelő benyomásként úgy tűnik, hogy az olyan hamis-realistákat, mint Bakócz Tamás illetve túlfűtött-lényeglátókat, mint Dózsa György, imádja megvezetni és kihasználni a „nem létező” háttérhatalom. Bizonyos vélekedések szerint, eme, Bogár László által nemes egyszerűséggel „pusztító világerőnek” nevezett jelenségnek az uralma jelképesen - a középkori pénzügyeket ellenőrző, ám a kamatszedést elutasító, sőt üldöző templomos lovagok vezetőjének - Jacques de Molay nagymesternek koncepciós perre hajazó máglyára küldésével indul Párizsban, 1314 március 18-án.”

Három könyvismertetőt is olvashatunk a novemberi számban. Varga Domokos György Kiss Lajos István: Állj, ki az? Tovább! című regényéről ír elragadtatással. „Ne kívánják tőlem, hogy olyankor is körülményeskedjek, amikor minden egyértelmű és világos. Mérhetetlenül büszke vagyok egyik-másik saját alkotásomra (pl. kisregényemre és nagyregényemre) – Istentől nyert legszebb ajándékaim közé sorolom őket! S most mégis kénytelen vagyok világgá kürtölni: van náluk nagyobb könyv! Van nálam nagyobb, tehetségesebb magyar szépíró! Nem, nem érzek keserűséget! Kiss Lajos István önéletrajzi ihletésű regényét elolvasni: életem egyik legnagyszerűbb szellemi–érzelmi élménye.”

Berg Éva Mária Szolzsenyicin Rákosztály című regényét elemzi.„A Rákosztály című regény előbb készült, mint két világhíres leleplező műve a gyilkos szovjet büntetőtáborokról, az Ivan Gyenyiszovics egy napja és A Gulag-szigetcsoport. A Rákosztályt 1957 és 59 között írta Rjazanyban. A regény címe egyrészt természeti, objektív, egy konkrét helyet jelez, amely az író életének is állomása, és sokféle, a regényben megírt tapasztalatának forrása volt, másrészt azonban szimbolikus névként is értelmezhető, talán a Szovjetuniót is jelzi, melyet alattomos kór pusztít, a kommunista diktatúra, s ezért fiai mind szenvednek a kórtól, melynek kimenetele felől nincs sok remény.”

Alföldy Jenő Pintér Lajos legújabb verseskötetét mutatja be Gyolcs a világ sebére címmel. „Pintér Lajos láttató, plasztikus és színekben gazdag költői nyelve eredetileg a természet szemlélésével és az emberi karakterek megismerésével formálódott. A virágok, gyümölcsök, a Tisza-parti világ az évente megismétlődő, varázslatos tiszavirág-rajzással, a táj évszakról évszakra változó színeivel és az égbolt fényeivel, árnyalataival bárkinek alapélményei lehetnek. A festészet és a különböző színű anyagokból öntött, gyúrt, faragott, égetett plasztika (a kerámiát beleértve) tudatossá teszi a szemlélődésre, megfigyelésre kellőképp érzékennyé vált szemet, s a gondolattársítások sokaságával látomássá bővíti a látványt. A műtárgy több mint önmaga, mert miközben az érzékelésnek az anyagi világ tüneményét mutatja, a szívnek és az észnek valami egyebet, érzelmet és gondolatot ad, s lelkünket szólítja meg.”

Németh István Péter Papp Árpád Kazantzakisz sírjánál című versét elemzi. „Papp Árpád e verse, akár a Még egyszer a költészetről című kisszerkezete is, fontos vers, nagy vers. Megkockáztatom: kulcsvers az életművéhez. Minden szavára figyelni kell, mivel nem csupán a rövid költeményen belül van jelentésük és jelentőségük, hanem belefonódtak azok már a műfordítói életműbe is, sőt – így – Kazantzakisz versei, regényei és életrajza révén az egész világirodalomba, a világ létezesének mikéntjére választ adni szándékozó filozófiákba, mítoszokba is.”

A megidézett, és más prózai műveken kívül rendkívül gazdag „versanyag” teszi teljessé, széppé, érdekessé a novemberi számot. Olvashatjuk: Bozók Ferenc (Mindenszentekre hazamegyek), Lukáts János (November), Tamási Lajos (Egy körúti sírkeresztre), Németh István Péter (Őszirózsa), Szente B. Levente (Nagyapám kétszer is…), Radnai István (Ténykép 1956), Saitos Lajos (Ötvenhat koporsói), Tönköl József (Gyöngyeim fehér krizantémok) verseit.

A címoldalon és a hátsó borítón ismét Ország László egy-egy különleges atmoszférájú fényképe látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2019-ben is keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

Kiegészítő információk