A Búvópatak decemberi számának tartalmából

 

 


 

 

[…] a fenyőfa, talpig arany angyalhajban,

az út karácsonyi gyémánt-völgybe visszavisz,

jászol mellé, omlott fényszalma csomójához,

fölébredek és töprengek, mint a gyermek,

bárány fut, gyapjúra a lámpahab rácsorog,

ott fekszenek a pásztorok konyhánk földjén,

Jézus kicsi királyról énekeket mondanak,

kifordított bundákban, láncos, nagy botokkal.” – Tönköl József Jézus kicsi királyról című verse is olvasható a Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilap decemberi számában, amely hagyományosan az advent légkörében szerkesztődött, a hangsúlyt - irodalmi és képzőművészeti alkotásokon keresztül - a karácsonyi ünnepek méltó lelki és szellemi előkészítésére helyezve.

Elisabeth Bérczy Bernström Nemes Nagy Ágnes verse (A lovak és az angyalok) alapján, a lakásában látható, acéllemezből készült műtárgyakat szemlélve a négy arkangyalról, Mihályról, Árielről, Rafaelről és Gábrielről ír Arkangyalok című lírai jegyzetében. „Gábor – Gabriel, ő, ki Máriánál járt, tudtára adni a Titkot. Ki megjelent a pásztoroknak, feltárni a Csodát. S látatlanul ott van, a Getszemáni kertben, Krisztus, az emberre lett Isten magánya éjszakáján. Akkor, amikor mindenki alszik… Gábor – Gabriel arkangyal: a Fény! Ki téríti el, ha nem ő, a mennykő pályáját?… S az érő gyümölcsre, ki vigyáz? Meg az én szívem alatt érlelődött gyümölcsökre is jutott a gondjából…”

Bilhebolha karácsonya címmel Varga Domokos György mesefűzéréből közöl egy részletet a lap. A takaró közepén egy tuskó állt, rajta egy kövér váza. Kisember beleillesztette a fenyőgallyat. Irén gyorsan rákötött két szaloncukrot, egy pirosat és egy kéket.

Nincs több? – kérdezte Kisember.

De van. Egy egész Mikulás-zacskóval találtunk.

Akkor tegyél föl még egyet.

Holnap este még odaállítunk egy Jézus-képet meg egy gyertyát, és kész is a karácsonyfánk”, dörmögte Kisember a bajusza alatt.”

Győri Andor novellájának (Az énekes) főhőse egy hajléktalan. „Most felkapja a fejét, és hosszan néz rám. Azt a gospelt éneklem, amit az a kövér fekete énekesnő szokott. Egy darabig figyel, aztán lassan feláll, bizonytalanul odajön hozzám, és egy kis csomagot tesz mellém a padra.

  • Hozzon az advent magának is áldást! – mondja, és megszorítja a karom.”

Kisslaki László Karácsonyi szőlőfürtök című elbeszélésében gyermekkora karácsonyaira emlékezik. „Már csak pár eltévedt hópehely kereste a helyét, de azért tisztára söpörtem a ház előtt az utat, hogy el ne essenek a betlehemesek, ha becsörtetnek este az örvendező barmokkal. Aztán visszavittem a ciroksöprűt az istállóba, és boldog karácsonyt kívántam az állatoknak.”

Viczián Miklós Az Ige testté lett, és lakozék mi közöttünk című dolgozatában a szó eredetét vizsgálja, elemzi az isteni kijelentést. „Amikor az angyal azt mondja Józsefnek a születendő gyermekről, hogy nevezze el »Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből«, akkor a szabadítja meg helyén az a görög kifejezés áll (sozo), ami egyaránt jelent szabadítást, megtartást, illetve a keresztyén terminológiában üdvösséget. A Jézusra alkalmazott Szotér szó is ebből a tőből származik. Amikor az angyali kar megjelenti a pásztoroknak az Úr Jézus születését, ezt mondták (a Magyar Biblia Tanács fordítása szerint): »Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában« (Lk 2,11). Ugyanezt Károli úgy fordította, hogy született néktek ma a Megtartó.”

[…] Erős advent jön, bólogató, kontyos

varjakkal, hófödte barázdákkal.

Jászol nélkül, omló sírgödörrel.” – Ádám Tamás, a balassagyarmati születésű költő Így mélyül című költeménye abból a most megjelent kötetből való, amelybe 65 anyasirató versét szerkesztette. Németh István Péter Fekete-sárga rekviem címmel írt kritikát a jelentős lírai életmű újabb darabjáról. „A 21. században Ádám Tamásnak azt a szülői szeretetet, amit anyja a lyukas zsebébe dugott, már kuporgatnia, őriznie, tovább mentenie kell. […] A szeretetnek persze nincsen mértéke, arról azt tudjuk, hogy élettel élő. A gyermekkor lyukas zsebei ott kísértenek a felnőtt ruházatában is, mintha legbensőbb lelki bugyrok maradtak volna, amelyben a fölnőtt indulat megjuhászodik. Az anyai szeretet létezése nélkül ez márpedig aligha lenne lehetséges: »Érzem a Palócföldet, / elhagyott szövetkabát zsebében öklöm / dióvá zsugorodik.«”

Varga Rudolf Három farkas című regényrészletében nagyszülei, szülei sorsába avatja be az Olvasót, gyerekkori falusi emlékeit eleveníti fel. „Amikor nagyapám nőül vette Varga Veront, kettőjüknek ugyanannyi volt a vagyonuk, mint korábban külön-külön. Merthogy a semmi az semmi, akárhogy forgatjuk. Úgy kezdték a közös életet, ahogyan sokmillió sorstársuk. A kincsük a hit, a remény és a szeretet volt. Hittel pedig semmi sem lehetetlen. Hittel hegyeket lehet mozgatni. Őstenben hinni annyi, mint hinni önmagunkban.”

Az OLVASÓLÁMPA rovatban Mert süt a nap címmel Alföldy Jenő a nyolcvanéves Tandori Dezsőt köszönti: „Tandori nagy részben játékos költő, de kicsivel még inkább létfilozófus, rész és egész egyetemes összefüggéseinek faggatója. Költői rangját nemcsak létfilozófiai avatottságáért tartjuk nagyra. Inkább mert a játék, az elvont és a konkrét imádata illesztve, egymásban tükröztetve jelenik meg munkáiban.” Jahoda Sándor Győri Andor idén megjelent második kötetét ajánlja az Olvasó figyelmébe Merj írni címmel. Jóvátételek könyve címmel Petrőczi Éva egy olyan hiánypótló könyv megjelenését üdvözli, amely Szendrey Júliát, a költőt, az írót és műfordítót mutatja be – Ratzky Rita kutatásai alapján -, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár gazdag tárgyi- írásos dokumentum és kéziratanyagára támaszkodva.

Berg Éva Mária Szárszó 1943, 1993 címmel írt megkésett köszöntést a kettős évforduló alkalmából. „Mélységes tiszteletet érzek a két szárszói konferencia áldozatos megszervezője, a Püski-házaspár iránt csakúgy, mint minden előadó és hozzászóló iránt. Nélkülük ma nem tartanánk itt. Köszönhetjük nekik a szigorú valóságfeltárást, nézeteik bátor képviseletét, szigorúan tiszta nyelven, egyértelműen kifejtett véleményüket s azt, hogy ezzel személyes életükre veszélyt vállaltak. Sajnálatos, hogy ma elég nehéz már ezekhez az eredeti anyagokhoz hozzájutni, mert gyermekeink és unokáink – megfelelő időben olvasva - új erőre kaphatnának belőle. Németh László szavaival: mert szép »teremni, mint egy diófa, miközben csemetéből egy egész, susogó világ lesz«.

Szutrély Péter Parancsolatok című jegyzetében felhívja a figyelmet arra, hogy a tízparancsolaton kívül a társadalmi együttélésben még számos további írott vagy/és íratlan szabályt be kellene tartani. „6. Becsüld meg azt, aki ezt önzetlenül teszi, vagy azt, aki ezt életcéljának tekinti.

Egyre homályosabb az önzetlenség fogalmi tartalma. Az önzetlenség mindaddig meghatározhatatlan, míg a leghalványabb „miért” (pénzért, kitüntetésért, hírnévért,) gyanúja fennáll mögötte. Nem így azoknál, kik a segítést életcéljuknak tekintik. Az életcél nem önzetlenség. Az semmi más, mint egy emberi élet kiteljesítésének vágya úgy, hogy eközben az egyed saját életét fenn is tartja. Sok lehetőség erre nincs. De sokaknak tűnik tetszetős életfilozófiának, követnék ifjúságuktól halálukig készséggel.”

Csillagpor című irodalmi feljegyzéseiben Baán Tibor a tőle megszokott érzékenységgel és sokszínűséggel ír a világ, és ehhez kapcsolódóan az irodalom legkülönbözőbb jelenségeiről. „Ne áltassuk a bennünk lévő Szellemet, ne alázzuk meg. Pontosan tudja ugyanis, hogy valóságunk a szellem temetője. Mindenütt betanított emberek. Ez szakács, az ács, az gépkezelő, ezer és ezer módja a létezésnek, örömnek és bánatnak, a fontosság átélésének egy íróasztal mellett… Tudom, mindez fontos, mint a méhkaptárban a zsongás, de azt is tudom, hogy mindennek akkor van értelme, ha mindezt áthatja az öröm. A nagy és egyetemes Öröm árnyéka.”

Az említetteken kívül Tönköl József verse (Végighűl bennem a vér), Bérczy József verse (Hó, asszony, fárosz), Valek Tünde verse (Hol lakik a szeretet?), Czigány György verse (Sötétedik), Csontos Márta verse (Árnyékok lázadása), Bodnár Éva verse (Csendedre vágyom), Balajthy Ferenc verse (Nem mindennapi imádság), Szentjánosi Csaba verse (Édesapámnak), Benke László verse (A példaadók), Szűcs-Gáspár Borbála verse (Már hazajöttem) és egyéb értékes írások olvashatók a lapban.

A Búvópatak decemberi számának címlapján Gera Katalin A Napbaöltözött című domborműve látható.

 

*

 

A Búvópatakot 2018-ban ismét keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiegészítő információk