A Búvópatak szeptemberi számának tartalmából


 

 

A TERMÉSZET ÁTÖLELŐ HANGULATA. És ereje. »Búvópatak« a globalizmusban. Nézem a lapszámokat, egyenként, mind különböző, de mégis Egy. Műdarab, illik ide a Fűzfa Balázs által behozott, annak idején sokakat meghökkentő fogalom. Mert művészi darabról van szó, ilyeneket tartunk kezünkben havonta. Látvány, képzőművészet, fotók, tipográfia, kompozícióba rendezve. És mindebben a szöveg, próza, líra, emberről szól embernek – védett emberek.” – írja Sz. Tóth Gyula Bátorító jelek a rengetegben címmel a tizenhatodik születésnapját ünneplő Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi havilapot köszöntve a lap szeptemberi számában.

Debreczeni Tibor laudációját is közli a most megjelent lapszám, amely az augusztusi Búvópatak-esten hangzott el, amikor a 2018-as Papp Árpád Búvópatak-díjat Cserna Csaba mérnök, előadóművész vehette át. „Embertársainkat dicsérni, dicsérettel biztatni, dicsérettel jutalmazni, bennük jóérzéseket kelteni, kis és nagy közösségekben, családban, iskolában, műhelyekben, munkahelyeken, szakmai közösségekben, mi sem volna ennél természetesebb, magától értetődőbb. […] Életünket, ezt a néhány évtizedre szabottat, nemde a szeretet gerjesztette miliőben kellene megélnünk, leélnünk, kevesebb ártó stresszel, anélkül, hogy utálnunk kellene a másikat, irigyen, féltékenyen pislogva egyik-másik szerencsésebbre, kebelbarátra, tűz körül levőre.”

A díjazott elbeszélése (A kuruzsló) is olvasható a lapban, amelyhez Cserna Csaba egy Gorkijtól származó idézetet választott mottóul: „Csak az méltó a szabadságra, aki minden nap harcba száll érte. Így van ez a gyógyulással is.”

A badacsonyi hegy, a szüret, Kisfaludy Sándor, a szerelem, a költő által meg is énekelt kesergő majd boldog szerelem egymástól szétválaszthatatlanul alkot egy képzetet számunkra, ami rögzült a kultúránkba. Nem bazaltmód kövült meg, hanem a mai napig alakult s alakul, fortyog lávamód, nem törődik semmilyen kordivattal, akár a geomorfológia, fél évszázadra, ha kiiktatják a tananyagból, mintha fittyet hányna ránk, akár a Badacsony tektonikája. Él. Hat.” – írja Németh István Péter az Egy kérlelés mai parancsolata című írásában.

Péntek Imre Visszapillantó címmel újabb csokrot nyújt át az Olvasónak mindabból, ami foglalkoztatja, legyen szó Utassyról, a badacsonyi szoborpark kapcsán Béres János szobrászról, a görög és kaliforniai erdőtűzről, közép-európaiságunkról vagy éppen az internetről. „A mecénás szó szinte kikopott a köznyelvből. Pedig az új kor hajnalán Festetics György komoly összeget adott az irodalomra, tudományra, a helikon ünnepségekre. De még a harmincas években is akadtak támogatók, a legkülönbözőbb művészeti ágakban. […] A szoborparkot sok ember látja majd. Köszönhetően egy újkori mecénásnak. S a szobrok látványa felidézi az elfeledett múltat, őseinket, akik életük jó részét a közjavára áldozták. A badacsonyi mementó erre is figyelmeztet.”

Az igazságossá lett király címmel Százdi Antal az 560 évvel ezelőtt királlyá koronázott Hunyadi Mátyás életét, uralkodásának főbb momentumait és halálának különös körülményeit mutatja be.

Vasvári Zoltán A magyar vallás című tanulmányában a protestáns egyházak magyarországi történetébe enged bepillantást.

Regény Kálvin Jánosról címmel Szakonyi Károly Tóth-Máthé Miklós József Attila díjas író könyvét (Számadással Istennek tartozom) ajánlja a figyelmünkbe. „Kegyelmi állapotban írta, megadatott neki, hogy ne csak visszatekintsen az ezerötszázas évekre, de ott is legyen, mintha Théodore de Béze képében maga léphetett volna be Kálvin otthonába, kérve, hogy írja meg élete történetét. És ki se ment onnan, míg a nagy ember bele nem fogott gyerekkorának, ifjúságának, eszmélésének, megpróbáltatásainak elbeszélésébe. Azért olyan meghitt, bensőséges és izgalmas könyv ez, mert érződik belőle a személyesség.”

A lapban részletet közöl a reformáció egyik legnagyobb vezéralakjáról szóló első magyar regényből.

Sándor János Szenttornya, jöjjön el a te világod című színháztörténeti tanulmányának második része is olvasható a szeptemberi számban Justh Zsigmond parasztszínházáról. „Ehhez egyik üvegházát ideiglenes színházzá alakíttatta. A falakat tulipánokkal pingáltatta ki és függönnyel ellátott színpadot állíttatott föl benne. A falusiak emlékezete szerint az előadásokon Pestről hozatott és házilag előállított kulisszákat egyaránt használtak, ám ezek inkább dekorációk, mint díszletek voltak. A paraszti darabokat saját, ünnepi ruhájukban, másokat az intelligencia kölcsön ruháiban játszották a szereplők. A klasszikus darabok jelmezeihez színházaktól kértek segítséget. Az üvegházi játékszínbe a közönség maga vitte a padokat, székeket és más ülőalkalmatosságokat.”

Toldi Éva Fától fáig az Örök Hazába címmel Kányádi Sándorról írt emléksorokat. Újságíróként sokszor találkozott a költővel, és faggatta közös magyar ügyeinkről, költészetről, politikáról, hitről, hazaszeretetről, ezek közül elevenít fel néhányat.

A lapban először jelenik meg Csáji László Koppány írása, A keresztapa című novellájában izgalmasan és megrendítően ír arról, hogy nem mindig az az aljas ember, aki annak látszik, és a legtöbb esetben nem az a becsületes, jó ember, aki annak mondja magát.

Lukáts János Évek tornya című írásában egy vicinálison megtett utazás alkalmából átélt somogyi élményeit rögzítette papírra. „Derék vonat ez, gömborrú, piros mozdony vonszolja óvatosan, hogy ne keltsen feltűnést erdők, csordák és patakok között. Somogy – gyomos. – dohogja aztán fülembe a gúnymondókát. Én visszadohogok: - Somogy az erdők királya, fái góliátok, bokrai embernek pihenők, állatnak rejtekhelyek. A csend kézen fogva jár az árnyékkal. Az árnyék húzódik a fény elől, de követi, a csend helyben marad. A fák élőtársaink, jobbára túlélnek, vajon eltöprengenek-e az ember múlásán?”

Az említetteken kívül Saitos László prózakölteménye (Anyám imája a háborúban), Almássy Katinka verse (Összetartozunk), Debreczeny György verse (tolatás közben) és Tönköl József verse (Élesen halljuk a rigókat) is olvasható a lapban.

A Búvópatak szeptemberi számát Ország László fotói illusztrálják, és gazdag képösszeállítás látható a Búvópatak-estről.

 

*

 

A Búvópatakot 2018-ban ismét keressék az újságárusoknál!

Aki pedig szeretne a lapra előfizetni, kérésre csekket küldünk. Az éves előfizetési díj nem változott, postaköltséggel együtt belföldön 5000 Ft, külföldre 5000 Ft + postaköltség. Átutalással a Búvópatak Alapítvány 10918001-00000012-93920004 számlaszámára kérjük teljesíteni az előfizetést, megjelölve a pontos nevet és lakcímet is, ahová postázni tudjuk a folyóiratot!

Lehetőség van arra is, hogy - a készlet erejéig - egy-egy példányt vásároljanak meg, a lap ára 560 Ft + postaköltség.

Azoknak a külföldi olvasóinknak, akik a magas postaköltség miatt nem tudják megrendelni a Búvópatakot nyomtatott formában, 5000 Ft befizetése ellenében villámpostán megküldjük az aktuális lapszám elektronikus változatát. Az előfizetési díj befizetéséhez szükséges adatok:

Búvópatak Alapítvány

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004

BIC (SWIFT kód): BACXHUHB.

Ebben az esetben kérjük a név megjelölése mellett megadni az e-mail címet is, ahová várják a Búvópatakot!

 

Elérhetőségeinek:

Postacím: 7400 Kaposvár, Somssich P. u. 11-13. I/12.

Telefon: (82) 310 656

HONLAP: www.buvopatak.hu

Villámlevél: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 Szeretettel a Búvópatak szerkesztősége

 

 

 

 

 

Share

Kiegészítő információk