Sarusi Mihály: Hun fohász

 

Istenem, Istenünk, Örök-Egy-Isten, Egy-Öregh-Isten,
Magyarok Istene, Úr, Urak Ura, Egek, Mindenek Ura, Fű,
Fa, Föld, Nap, Hold, Csillag, Víz, Kő, Hegy, Sík, Szél,
Tűz, Folyó, Tenger, Mindenek Istene, Boldogasszony
Anyánk, Asszonyunk Szűz Máriánk, Szűzanyánk,
segíts; segéld meg néped! Segítsd meg híved!
Magyar s nem magyar nemzeted, ha nem is legfőképpen,
de legalább annyira, mint a többieket, minket
hunn-ivadékokat, ősmagyarból, avarból, ótörökből,
ugorból, tótból és oláhból, tokosból és bunyevácból,
rácból meg ruténból, horvátból, vendből, miegyébből
kikevert, egyetlen Kárpát-karéj lakta népünket.
Sem tíz,
Sem kilenc,
Sem nyolc,
Sem hét,
Sem hat,
Sem öt,
Sem négy,
Sem három,
Sem kettő,
Sem egy
elnyomót ne engedj a nyakunkba telepedni!
Egy szem
árulót ne engedj közénk férkőzni!
Egyetlen
ördögfia se adhassa ki magát
– hamisságával becsapva bennünket –
a legkülönb hazánkfiának!
Isten! Segítsd e népet, e szanaszét vert, szanaszét szórt,
szanaszét irdalt nemzetet, Bendegúz, Atilla, Csaba királyfi
népét, Álmos, Árpád népét, Szent István és Szent László
népét, Hunyadi János és Mátyás király népét, Bocskai,
Bethlen, Rákóczi népét, Kossuth népét, Ötvenhat népét,
Mindszenty és Márton Áron népét, a megszületése óta
örökös harcra kényszerített, elkeseredett ellenállásba
kergetett, ha kell, Érted, a Szent Igazságért, Szent-
-Magyarországért, a Szabad Magyarországért, Világ-
-Szabadságért, mindenért, mi szent, szent, szent vagy
Uram, ma is csatába szállni képes nemzeted!
Segítsd meg, ó Uram, e kicsi, hatalmas, gyönge, erős,
letiportan is fejét emelgető, megtaposva is előbb-utóbb
bátorságra kapó, magát sárba verten sem megadó, megalázottságában
elkövetett átkozódásából kitisztulva újra
hittel hívő szegény, gazdag édes-keserű,
bitang drága Tizenötmilliónk!
Isten, Istenünk, Mi Urunk!
Hittel Hozzád fordulunk.
Szerető szívünk Utánad eped,
Vágyakozó karunk Feléd tárul,
Reménykedve Rád tekint
Kicsi Magyarhon, Magyarföld, Mindahány-Magyarország,
Hunnia, Hungária, Szittyaföld, Mária Országa, Pannónia!
Tizenöt
Tizennégy
Tizenhárommillió –
Ne tovább! Ne engedj tovább süllyedni, fogyni és apadni,
romolni, elillanni, fölszívódni, eltűnni, a múlt ködébe,
más népbe veszni, ne, ne.
Könyörgünk, segíts azzal, hogy erőt adsz az erőtlennek a
jövőt vállalni, hitvest szeretni, családot, gyermeket,
gyermekeket ápolni, vállalni a közösséget, szülőfalut-
-szülőhazát, borzasztó-szép, átkozottan gyönyörű
Magyarországunkat, melynek határát ne engedd, hogy az
Alvilág Ura szabja meg.
Isten, Ott Fönn A Mennyben,
Bárhol vagy,
Tudjuk, mindenütt vagy,
Bennünk s rajtunk kívül,
Nyújtsd karod,
Hogy tovább szolgálhasson e nép.
Patkányunk van egy,
Hazánk is csak egy,
Patkányunk van kettő,
Hazánk van, egy,
Patkányunk van három,
Hazánk csak egy,
Patkányunk van négy,
Hazánk, van hazánk,
Patkányunk van öt,
Hazánk, hazánk,
Patkányunk van hat,
Hazánk, mindenünk,
Patkányunk van hét,
Haza, haza,
Patkányunk van ezerhét,
Hazánk meg csak egy.
Kánisz, patkánisz, takarodjatok el!
Hazánk ez az egy.
Istenem, Atyám.
Atya, Fiú, Szentlélek
Úristen.
Boldog Isten, Nagy Isten!
Isten-Anyám.
Engedjétek, hogy így legyen.
Az Örök Istennek
Ammen.


Almádi-Lokhegy, Kr. u. 2003. Böjtelő hava 15.

Share

Kiegészítő információk