Dsida Jenő: A sötétség verse

 

Ó, virrasztások évszaka!

Vastagon fog a tinta, zordul.

A rozsdalevű éjszaka már hatkor a kertekre csordul.

Reves fák nyirka folydogál,

s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még?

Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved.

 

Mondd, kissé mártottál-e már hófehér cukrot barna lébe,

egy feketekávés pohár keserű, nyirkos éjjelébe?

S figyelted-e: a sűrű lé mily biztosan, mily sunyi-resten

szivárog, kúszik fölfelé a kristálytiszta kockatestben?

 

Így szívódik az éjszaka beléd is, fölfelé eredve,

az éjszaka, a sír szaga minden rostodba és eredbe,

mígnem egy lucskos, barna esten az olvadásig itat át,

hogy édesítsd valamely isten sötét, keserű italát.

 

 

Share

Kiegészítő információk