Szutrély Péter „Fapofa 74” című kötetéről

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Búvópatrak Könyvek, Kaposvár, 2023)

 

A mindennapi hangyaharcban alig veszi észre az ember az apró szépségeket. De tegnap ünnep volt, amikor mélyebb visszhangot vert bennem az élet vonzása!

 

Számomra az jelentette az ünnepet, hogy Szutrély Péter kötetét   hozta el a postás. „Letettem a cisztoszkópot, otthagytam az ultrahangot, nem tapint az ujjam többet, befedem a mikroszkópot.” („Az urológus búcsúja”) A katéterrel számtalanszor vizeletet fakasztó, immár nyugdíjas orvosdoktor búcsúzik a gyakorlati teendőitől. Orvosi hivatását vállalja eredendő szójátékossággal.

 

Ám azonnal megkacsásodik a „Téli kacsa dala” című versben. Fázva táncol a jégen, és fabrikál egy csodálatos „kacsaéneket”.

 

A kötet címe tudatosan megtévesztő. A fapofa valójában egy sokféle virágzó bokrot és élő fát eltakaró, aztán maga mögött az olvasójának megmutató liget, amelyben („Lengő-zsongó”) a magyar nyelv szép virágos eperágként lengedezik, netán tevehát, melyen hazautazik a magyar.  

 

A költő Beának,  hitvesének ajánlja verseit. („Tik-tak”, „Lelombozás”,  „Variációk”.) Csupa visszatekintés közös életük vérvörös alkonyára, netán az egykori napsütéses nyarakra.

 

 Szimbólum értékűek e versekben az őselemek, a föld, a víz, a tűz és a levegő, amelyek a legtöbbször a békés közönyt, az egyéniség alámerülésének közegét jelentik, máskor a kicsinyességekben aprózódó világ ellentétét, a végtelen nyugalmat. Megint máskor a sivárság képzetével társulnak, és az elvegyülés, megsemmisülés, eltávozás, visszatérés, védtelenség, élet, halál képzeteit idézik elénk.

 

A víz az élet és a véges emberi sors jelképe, metaforája a hullámait görgető tenger. Ez a motívum is hozzájárul ahhoz, hogy kozmikusnak érezzük ezt a világot, és úgy észleljük, hogy a versek az időnek és a térnek végtelenségébe avatnak be bennünket.

 

Pilinszky János számára, a legtöbb jelentésváltozást a teremtőt jelentő víz hordozza. Lám, itt is: „Fenn víz, lenn víz, levegő”, („Egyenletes úszás”) melyben ring, mint egy csecsemő. De még a szél is vízszagú. („Ősz”)

 

Ám van itt humor is! Az „Empty” című versben megjelenő szmájlik, az Alpokon átkelő és  „ante portas”, azaz Róma kapuja előtt álló Hannibál, mert „az Alpok az nem Annabál”, („Ókori story”) A humor még az olyan tragikusan komoly, mélyebb értelmű, filozofikus mondanivalójú verseket is átragyogja, mint a „Sakk”, amelyben  „a fekete üt fehér parasztot, a királynőt elvitte a bástya”. Avagy „Karinthyval röviden” – „nem írhatom le senkinek… hát leírom ide  mindenkinek..”

 

Maga a kötet csipkebokor. (Mely ugyan nem ég.) De szép! Mintha Pán, a természet istene jelenne meg, s adna magából egy parányi istenséget.  

 

Ezek a versek  „dalban, rímben, versben, szóban” („Szaporító”) foglalt apró szívdobogás-harangkongások.  Meg a hűség jelei is. A hitvesi szereteté. A „Te írtad…” című az egymás nélküli vacogást, az összefonódó négy kéz és két érzést szimbolizálja. A költő fényt küld szerelmére, kavarja körülötte a lombokat, és betakarja puha hótakaróval, amely alatt földszagú csókkal szereti. Ugyanez az ölelkezés jelenik meg a „Tangó” – ban is.

 

            Kölcsey Himnusza után szabadon. Így zárul a kötet:  – „Isten áldd meg a magyart…Szólj hozzá jó szót, igaz igéket, adj hiteddel békességet…” – („Új fohász”) 

  

 Szutrély Péter szavainak képisége nem egyetlen sajátossága. Mindegyiknek megvan a maga „mikroritmusa”, a szöveg hangszerelését erősítő zenei oldala is.

 

Az ember szíve megrebben, mint mindig, ha olyan igaz, tiszta és szép hangot hall, mint a „Fapofa 74” alkotójának hangja.

 

Nem feledkezhetünk meg a hangulatában rémesen odaillő Tettamanti grafikákról sem, hiszen megtudjuk, hogy élethosszan tartó rokoni együttműködés volt közöttük.  A nagyon gondos, érezhetően felelősségteljes szerkesztés Csernák Árpád munkája, melyet már nem kell dicsérni, hiszen tőle csak ilyen magas szintet várhatunk el. Ugyanez vonatkozik Csernák Bálint értő tipográfiájára és tördelési munkájára is.

 

„Költő: élőbb életet élünk általa” - írja Adyról Móricz. Köszönöm az alkotóknak, hogy élőbb életet élhettem általuk.

 

Szeretettel ajánlom hát e kötetet mindenkinek a figyelmébe.

 

Szilvási Csaba

 

(Tatabánya, 2023. október végén)

 

 

Ádám Tamás versei

 

A Császár borozója

 

Három művészi csel lazán, szerényen,

a kapus nyálkás pocsolyába huppan,

Albert áll csípőhöz ragasztott kézzel,

borozója felmosott kövén csusszan.

 

Ital kérdése, a lépcsőn lemenni

vagy feljönni könnyebb. Poharakat mos

a Császár, gólját nem tudják feledni,

néhány részeg szurkoló indulatos.

 

Aki lajbiban jött, eleve gyanús,

pislog a százwattos halogén égő,

homlokról csöpög az olvadó faggyú.

 

A mélabút kihasználom, üdítő

helyett fröccsöt iszom, picinykét sűrű

a buborék, arcom mégsem keserű.

 

 

Sportkocsma

  

Fecskék csüngtek a barna lambérián,

csak akkor nyílott később a csapdosó

szárnyú ajtó, ha égetett a hiány,

a huzat rágott poszterbe harapott.

 

A sarokban Kálmán halványrészegen,

bástyát áldozott, a csel igen gyanús.

Bús kártyalapokról az Ősz méreget,

rablóulti, gyors redurchmars zárásul.

 

Lila fű nőtt, azon táncolt Törőcsik,

meg az asztalon, szorongtak a társak,

betörte fejét, mennyben erősödik.


Ritka csapatkép takarta a falat,

kimaradt mindegyik másodhegedűs,

válogatott halottak, rém keserű.

 

 

Sztrapacska Gemerrel

  

Pár könnyed lépés csak a szlovák határ,

az Ipolyban a sást márnák fektetik,

fűzfát hasít a csukák fűrészfoga,

honvágyam már a hídon erősödik.

 

Majd átjutok az ellenőrzi ponton,

kopottas étkezde ajtaja nyílik,

a konyha séfjének köténye foltos,

ízes palóc szavaktól májam hízik.

 

Nyárfatányéron sztrapacska gőzölög,

a tetejére juhtúrót hintenek,

ettől még szakállad lehet tejfölös.

 

Fölöslegessé válnak a rejtjelek,

intünk hát, habzó, hűvös Gemert iszunk,

korsónk egyre nehezebb, alig bírjuk.

 

 

Merlot

  

Éppen a sikolytól hangos várbörtönt

nézegeted, borsódzik görnyedt hátad,

háborogva félreteszed a közönyt,

Siklóst elhagyod, eljutsz borhazába.

 

A Merlotról eszedbe jut a gyönyör,

aki összecsuklik, az is feltámad,

Villányban vörösbortól sosincs csömör,

 esküszóval tanúsíthatjuk páran.

 

Pap eres kezében sormintás kehely,

Krisztus vérét egyhuzomban lenyeli,

gigájukat fogják a ministránsok.

 

Bogrács alá gyújt paprikás kedvesem,

a babgulyást önfeledten keveri,

meleg lébe fulladnak a szúnyogok.

 

 

Radnai István versei

 

 

patkolt egek alatt

 

jó volt magyarnak lenni
mielőtt elemészt tűzében
büszke daccal örök nyelvében
élni amely a lelket tartja

jó volt magyarnak lenni
az örök fénybe vinni
a rokontalanságot

a barna rögökön megcsodálni

mely mindenkivel rokon mégis
akit befogad s aki befogadja
jó szóval takarja a fagy nádi farkas

sívó homokon szelet kavarnak

e huzatos földön vezet minden ösvény
borostyánt gyémántot selymet
hordtak cseréltek pattintott kőszerszámot
az utak itt metszették egymást és minket

jó volt magyarnak lenni
és egyenlő részekre
osztani a világot
s őrizni mennyei hegykoszorúban

mielőtt a tűz eléget
a mennybe vitetni koronánkat
hallom az angyalok szárnysuhogását
kék ruhában vár az ég királynője

akinek jó magyarnak lenni
fogadni büszke daccal érkezőket
akiknek dereka nem hajlik földi 

hatalomnak de odafönt letérdel

 

 


dante olvasása közben

                                             ki itt belépsz NE hagyj fel minden reménnyel


a történelem percek alatt
évszázadokat ugrik
boldog idők amikor
teréz anya volt leghíresebb albán

puskás őrnagy nem a rakéták
indító gombját nyomta gólt lőtt
hunor és magor nem gyűlölték
egymást követték a csodaszarvast

átszakadnak a háború gátjai
élvezettől robban a gázvezeték
polgárra népre szakad az emelet
láttam budapestet romokban kétszer

mitológiák és a védelmi ipar
urai láthatatlan karmesterek
kezükből üt és oszt a pálca
a zenekar végzi a piszkos munkát

a piramisokat és a kultúrát
a feje tetejére borítják

 

 

 

Kiegészítő információk