Bérczy József

2013. október 28.


 

Zúg az erdőn,vagy a Hálón, és E, az asszonyom, ideterelte. A Balaton mellé. Hozzám, a Hegy szoknyájához. ( Most fut át agyamon: ha szoknyája van, akkor a mi hegyünk is női lény, mint itt mind a tájék! A hasonlatot, hogy mire is hasonlít Szent György-hegy, fel kell majd újra hozni. De nő, az, az a lény is! Akkor is nő. )

Szóval a Ti Patakotok. S úgy igaz: nemes és szép. S hogy az én lelkemből is visz valamit, az öröm is, és szorongás is. Mert mikor dobja ki a partra, mint száraz ágat? Nem: Tranströmer már koszorúzott! Friss babér. S valami miatt, és tudásom szerint, ez a jobb kísérlet itt, az enyém, és E-jé, most a Búvópatakban, a svéd költő géniuszát tükröztetni.

A Gyászgondola. Tudod, Árpád, hogy közelről nézem, élőben látom azon három embert a velencei palotában. Negyediknek, hozzájuk, a poéta Tranströmert.

Mennem is kell, a Zenét  újra hallgatni...

De még valami: Tóth Árpádtól azok a könnyből, vagy könnybe öntött szavak! Emlékszel? A viaszos vászonnal borított asztal fölött. Kívülről tudjuk valahányan. Hogy az eszembe bejön, s éppen most, mert idézve nincs, neki köszönöm,egyenest neki, a Tóth Árpádot felelevenítő, Tapolcán élő poétának. Ő is a Patakban. Finom ecset a kezében...És a fordítása benne: harmatos patakpartlíra.

Nem, nem mehetek bele részletekbe. Olvasok, gondolkodom, és mélázok.

S Ár köszöni, mint én is, a novemberi Búvópatakot!

Ősz van. A szőlőhegyen nagyon is ősz. A bíbor thyrzuszok gerezd nélkül, ahogyan Berzsenyi írja, gyönyörűn. Azaz, még van, a szomszédságban is, hogy vesszőkön van a fekete  Hogy sajnálom, hogy nincs vesszőn a mienké is! Akkor már jövőre ihatnánk az istenekkel!

Szeretettel: Bérczy József

Share

Kiegészítő információk