Ádám Tamás versei
A Császár borozója
Három művészi csel lazán, szerényen,
a kapus nyálkás pocsolyába huppan,
Albert áll csípőhöz ragasztott kézzel,
borozója felmosott kövén csusszan.
Ital kérdése, a lépcsőn lemenni
vagy feljönni könnyebb. Poharakat mos
a Császár, gólját nem tudják feledni,
néhány részeg szurkoló indulatos.
Aki lajbiban jött, eleve gyanús,
pislog a százwattos halogén égő,
homlokról csöpög az olvadó faggyú.
A mélabút kihasználom, üdítő
helyett fröccsöt iszom, picinykét sűrű
a buborék, arcom mégsem keserű.
Sportkocsma
Fecskék csüngtek a barna lambérián,
csak akkor nyílott később a csapdosó
szárnyú ajtó, ha égetett a hiány,
a huzat rágott poszterbe harapott.
A sarokban Kálmán halványrészegen,
bástyát áldozott, a csel igen gyanús.
Bús kártyalapokról az Ősz méreget,
rablóulti, gyors redurchmars zárásul.
Lila fű nőtt, azon táncolt Törőcsik,
meg az asztalon, szorongtak a társak,
betörte fejét, mennyben erősödik.
Ritka csapatkép takarta a falat,
kimaradt mindegyik másodhegedűs,
válogatott halottak, rém keserű.
Sztrapacska Gemerrel
Pár könnyed lépés csak a szlovák határ,
az Ipolyban a sást márnák fektetik,
fűzfát hasít a csukák fűrészfoga,
honvágyam már a hídon erősödik.
Majd átjutok az ellenőrzi ponton,
kopottas étkezde ajtaja nyílik,
a konyha séfjének köténye foltos,
ízes palóc szavaktól májam hízik.
Nyárfatányéron sztrapacska gőzölög,
a tetejére juhtúrót hintenek,
ettől még szakállad lehet tejfölös.
Fölöslegessé válnak a rejtjelek,
intünk hát, habzó, hűvös Gemert iszunk,
korsónk egyre nehezebb, alig bírjuk.
Merlot
Éppen a sikolytól hangos várbörtönt
nézegeted, borsódzik görnyedt hátad,
háborogva félreteszed a közönyt,
Siklóst elhagyod, eljutsz borhazába.
A Merlotról eszedbe jut a gyönyör,
aki összecsuklik, az is feltámad,
Villányban vörösbortól sosincs csömör,
esküszóval tanúsíthatjuk páran.
Pap eres kezében sormintás kehely,
Krisztus vérét egyhuzomban lenyeli,
gigájukat fogják a ministránsok.
Bogrács alá gyújt paprikás kedvesem,
a babgulyást önfeledten keveri,
meleg lébe fulladnak a szúnyogok.
