Kerék Imre verse
Valek Tünde: Stáció töredékek
A festményeket készítették a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola tanulói
Felkészítő tanár: V. Péter Mária
Valami gondolkodóba ejtett.
Felismerem-e, ami rejtett?
Egyetlen szó, vagy egy gondolat
Még a felismerését várja!
Lehet szavakkal festeni
Ecsettel színesen mesélni
Megérinteni szóval, szemmel,
Egy pillanatra őrizni jó szívvel
Megfogni a megfoghatatlant
Szelek szárnyán szárnyaljanak,
Szép gyógyító szavak
Sebzett szívekre találjanak!
És a csodálatos képek
Múlják felül a képzeletet!
Amire illő szavak nincsenek
Csak leírhatatlan érzések, már kétezer éve…
IV.
Jézus találkozik Édesanyjával
Békét sugárzó tekintettel, ránézett
A vásári hangulat elcsendesedett
Jézus a Fiú, Mária az Anya
Egy néma percig a Földön, ketten voltak
Jézus szeméből a gyötrelem elillant
Bízzál, Isten nem hagy el, mindig velünk van!
Szelíden megérintette anyja vállát
Kék ruhája szorosan feszült Márián
Magába fojtotta a féltő zokogást
Áhítattal nézte Őt, egyszülött fiát.
Festette: Papp Angéla 6/B
IX.
Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt
Jézus az átok súlya alatt leroskadt
A gyűlölet okozott neki fájdalmat
Körülötte néhányan aggódtak, sírtak
Ostorütés elől segítették talpra
Kéz kapva kap, karmosan megkapaszkodik
Ökölbe szorítva, némán lázadozik
Tenger kínszenvedés láttán nem marad más
Mint a szüntelen Istenhez fohászkodás
Tehetetlen rettenet ült arcokra ki
Isten Fia, vállalt sorsát teljesíti!
Milyen volt a világ, tették áldozattá
Nem ismerték fel a jót, Isten Bárányát!
Festette: Gömöry Zorka 6/A
X.
Jézust megfosztják ruháitól
Kék ármány csöppen, irigységtől acsargó
Katona dolga: teljesítsen parancsot
Vérvörös kezek húzzák Jézus köntösét
Kinek kedvez a reá dobott sorsvetés?
Siserahad, mint éhes, vad varjúcsapat
Összevész a kevés rongyon, ami maradt
Jézus mégse meztelen, tűr türelmesen
Hite aranyló, fényruhát von köréje
Kincsétől nem foszthatja földi hatalom
Mert szilárd hite ruhája, nem látható
Készítette: Biku Borbála 5/B
XI.
Jézust keresztre feszítik
Sokan az embergyűrűben szorgoskodnak
Levegő sincs már, annyira iparkodnak
Szegezés, szegezés, reccsenő csont hallik
És vér kicsordul, elevenen patakzik
„Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet" (Lukács 23:46).
Jézus tűr, elvisel, hisz igazult embert
Emberfák készülnek a Koponya hegyén
Feszülő kínvitorlákat borzol a szél
Gyorsan húzzák az ítéltet keresztre fel
Nem ismerik az irgalmat, szent kegyelmet
Elfogult gyilkosok hallják a biztatást
Elvakult hóhér nem érez, nem hall, nem lát
Már készíti dárdáját biztos római
Longinusz, megállni, arra még kell várni!
Készítette: Gergely Viktória Réka 7/A
XII.
Jézus meghal a kereszten
Jézust elhagyta a rátestált szenvedés
Bevégeztetett! Ima esd a bűnösért
Lehajtotta fejét aranyló testére
Kérte Istent, a tudatlant emelje fel!
Ó, ember, emberiség haladj meg rosszat!
Ismerd fel szívvel, ésszel a jót magadban!
Az önzést, kényelmet, acsargást, félelmet – hagyd el!
Szeretet útján jobb lesz a világnak, és neked
Bosszúvágy helyett irgalom, világosság
Áradjon emberek szívében békevágy!
Fekete szemek elsírták könnyeiket
Tehetetlen, fosztott, csúfolt érzéseiket
Az elszánt szív legyőzi a veszteséget
Bízni kell a hit megtartó erejében
Szüntelen törekvés a jó megértésre
Igazi gazdagság az adás öröme
Készítette: Nagy Anna 5/B
XIV.
Jézust a sírba teszik
Hárman jönnek szürkület leple alatt
Jézus teste húsvét előtt leljen nyugalmat
Közeli kertben sebtében vett üres sír
Keresztről levett halott padmalyán fekszik
Arimátiai József lámpása ég
Sírboltban sebtében nagy a készülődés
Lemossák róla a sok rákerült szennyet
Olajat, illatos balzsamot rákennek
Forrasztó füvekkel látják el sebeit
Méltóképp tudjon Isten elé járulni
Kék kontúros száját a halál lezárta
Arca hideg, teste holt-fehér, sápadt
Jézust végül burkolják fehér gyolcslepelbe
A termet átjárja parázsló tömjén füstje
Kik Jézust a végső útra készítették
Búcsúznak Tőle, de menniük, oly nehéz!
Jézus mély álmát őrizze e sírbolt!
Nehéz követ görgetnek a sír szájához
Megtörve válnak el a kedves halottól
Nem is sejtik, mi történik harmadnapon…
Festette: Ciceu Sára 7/B
János evangélium 6. fejezet: 47.vers
„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.”
2023. 03. 07-10.
A verseket írta: Valek Tünde
Balajthy Ferenc: (Űr)palack(posta)
Virágok kelyhébe bújok, ha jönnek
Az idegenek, – és elrabolnának?!
Elvinnék mind a földhözragadt fákat,
Jók lehetnek, fénylő üstökösöknek!
Mint a keselyűk fölöttünk köröznek,
Vérengző farkasok két lábra állnak.
Mintha bármi volna, de nem vadállat,
Hol élnek a rémek, hová költöznek?
Vándorbolygó hollandi egy űrpiszok,
Fekete lyuk, akár a légyfogó gyilok,
Idegenek hol, kint, netán bent ölnek?
Hegyek tűzkelyhébe bújok, ha jönnek,
Legyek bár, a legutolsó palackposta, –
Hátha lesz majd, aki felszínre hozza!
