Cyprian Norwid: Gyászrapszódia Bem emlékének
…Iusiurandum patri datum usque ad hanc diem ita servavi…
HANNIBÁL
I.
Árnyék, mért távolodsz, kezed páncélba törve.
Térded szikrajáték, vonul a fáklya körbe.
Babérkardmarkolat, gyertyák gyászoló lánca.
Égre száll a sólyom, s lovad dobajgó tánca.
Zászlók hullámzanak, holdat csattogó selymek,
Halkul a zokogás, hívja kürtszó a csendet.
Fönn a hadak útján lebegő csillagsátrak,
Közöttük ott a jel, az árván lengő szárnyak,
Madár, szalamandra, karddal átütött sárkány…
Eszmék koponyája díszeleg ott a lándzsán.
II.
Gyászoló asszonyok mennek,
Vállukon illatos kéve:
Fészke a karvaly-szeleknek,
Kagylókba gyűjtik a könnyet
Régismert ösvényt keresnek,
Korsajuk sziklához vágják…
Törik szívük szomorúságát.
III.
Jönnek a férfiak, égszínű szekercéjük
Vörösen villogó harci pajzsokhoz csapják.
Hatalmas lobogó csattog a szürke füstben,
Alant lándzsaerdők, szinte az eget tartják…
IV.
Föléjük nő a hegy…, lépnek a holdvilágba,
Sötétlő árnyakat mintáz a fény-fuvallat,
S ragyogást hevít a lándzsa csillagába,
Hullámzó kórusok, a dal mindent kivallat…
V.
Tovább tovább – ha a síron átkelhetnénk,
Elvérzik az Ember, a világ kettéhasad,
És föltűnik az út, mögötte ködös mélység,
Lássuk hát lándzsaként a régi sarkantyúkat…
VI.
Ájult városfalak köré gyűrűző körtánc,
Kapun csattanó urnák, csorbul a fejszék éle,
Jerikó falai ledőlnek, mint a tölgyfák,
S a fény nem penészlik meg a nemzetek szemében
Tovább – tovább –
Kovács István fordítása
Rainer Maria Rilke: Ádvent
Téli erd?n hópihe-nyáját
tereli pásztorként a szél.
Egy-egy feny?t sejtelem jár át:
nemsokára szelíd fénykörbe tér;
s kifelé hallgat. A fehérl?
út fölé nyújtja száz gallyát –
várja készen, míg ég fele n?
az egyetlen, szent éjszakát.
(Kerék Imre fordítása)
A téli erd?n szél-pásztor jár
Hópihe-csordát terelve.
Egy fát, hogy kiválasztatott, már
Nem rettenti a szekerce,
Sejti a fényt. Az út fuvatát
Érinti örökzöldje, n?
Csak egyre vihart hajlongva át,
S várja a szent éjt a feny?.
(Németh István Péter fordítása)
Béri Géza: Zsoltár
Ments meg uram, adj már nyugodalmat,
szerezz keserű szívemnek békét,
lehessek az, aki éjjel alhat,
ne ébren lássam meg napod fényét,
dörömbölök, nyíljék kapu rajtam,
bentrekedt sikoltozásom szálljon
színed elé, ne hagyj el a bajban,
segíts túl a végső akadályon,
hadd haljak meg szelíd, ép elmével,
siettesd, de őrizd szép halálom,
szégyen nélkül búcsúzhassak még el,
hogy ne kelljen magam megutálnom,
ments meg uram, békét, nyugvást adjál,
s legyen kéz, ki kegyesen elhantol,
ne kényszeríts több lennem magadnál,
ments meg immár engem önmagamtól.
