Levelek, vélemények

Pósa Zoltán – Magyar Nemzet

2010. január 29.


 

 

Csete György

2009. január. 21.


 

Csernák Bálint úr

Kedves Bálint!

Rég megtehettem volna, most bepótolom: szívből gratulálok Neked, – artisztikus, sokunkat megörvendeztető fényképeidért, melyeket – most téli címlapként –, láthatunk a Búvópatak oldalain betűtenger közben megnyugtató szigetként, bár éles szirtekre is éhezünk, amely halálos sebet ejtene a gyűlöleteseken, akik szívós kitartással életünkre törnek és tovább kutakodnak zsebeinkben és még a sztrájk után is találnak ott valamit; most, hogy a derék sereg feladta a mi reményünket, visszatérünk az egyre szürkébb napok örlő malmába, amiből kirántott egy pillanatra a behavazott tájban álló Árpádkori templom szirtje, amely fényt sugároz, tehát reményünk él mindennek ellenére. Baráti üdvözlettel, Árpádot öleléssel köszönti: Csete György építész, 2010. 01. 19.

 

Gí levele

2010. január 20.


 

Kedves Árpád!
Együtt köszönöm meg Önnek és Farkas Juditnak is könyvét.

Farkas Juditnak külön is köszönöm a dedikációt. Könyvét olvasva melegség járja át az ember szívét. Tanítani kellene, ahogy az élethez (minden kis, apró dologhoz), az emberhez viszonyul.
Már 20 éves koromban is mélyen megrendített, amikor Kamil börtönbeli szenvedéseiről először hallottam, s láttam azt a fényképet, amit kiszabadulása után készítettek róla. Iszonyú lehetett az a 7 és fél év!
De amikor még csak remény sincs nagyon, amikor csak a "kiszabott" kín a biztos, így élni felemelt fejjel. S ennek ellenére hinni az emberekben! A szépségben! A költészetben!
Az ember meghatottan áll a "nagyság" előtt, ahogy a novellában a festő a mozdulatlan fényben ragyogó gyönyörű nő előtt!
Köszönöm, hogy elküldték a két könyvecskét, tanulságos volt.
Szeretettel köszöntöm mindkettőjüket, Gí
(Kamil betegeskedik, de hamarosan ő is jelentkezik. Megkaptuk a Búvópatakot, örültem a fotónak, Kamil versének - is - , és további sikereket kívánok áldozatos szerkesztői munkájához.)
2010. január 20.


Kiegészítő információk