Gí levele

2010. január 20.


 

Kedves Árpád!
Együtt köszönöm meg Önnek és Farkas Juditnak is könyvét.

Farkas Juditnak külön is köszönöm a dedikációt. Könyvét olvasva melegség járja át az ember szívét. Tanítani kellene, ahogy az élethez (minden kis, apró dologhoz), az emberhez viszonyul.
Már 20 éves koromban is mélyen megrendített, amikor Kamil börtönbeli szenvedéseiről először hallottam, s láttam azt a fényképet, amit kiszabadulása után készítettek róla. Iszonyú lehetett az a 7 és fél év!
De amikor még csak remény sincs nagyon, amikor csak a "kiszabott" kín a biztos, így élni felemelt fejjel. S ennek ellenére hinni az emberekben! A szépségben! A költészetben!
Az ember meghatottan áll a "nagyság" előtt, ahogy a novellában a festő a mozdulatlan fényben ragyogó gyönyörű nő előtt!
Köszönöm, hogy elküldték a két könyvecskét, tanulságos volt.
Szeretettel köszöntöm mindkettőjüket, Gí
(Kamil betegeskedik, de hamarosan ő is jelentkezik. Megkaptuk a Búvópatakot, örültem a fotónak, Kamil versének - is - , és további sikereket kívánok áldozatos szerkesztői munkájához.)
2010. január 20.


Kiegészítő információk