Németh István Péter
2010. január 12.
Kedves Árpád!
Tegnap kaptam meg a januári szám elektronikus változatát, s nagyon örültem neki. Ne gondold, hogy önzőn csak annak, milyen jól mutatunk Imre barátommal Walter von de Vogelweide trubadur-köntösében:-), de magának a számnak, a kék égboltnak
már tavasz előtt a templomocska fölött, ahogyan a borítóra van máris
fénnyel írva.
S kérlek, add át Juditnak ezt a pár sort, nem találom az e-mail-címét, s én nem vagyok egy PC-guru...
+
Kedves Judit!
Tiszta szívből gratulálok a kitüntetéséhez, amiről a folyóiratban olvastam. Kívánok hozzá is való élményeket, értő-szerető visszajelzéseket ráadásképpen, ha lehet: folyamatosan, mert azok hitelesítik igazán az elismerést, amiket az új esztendőben szűkebb baráti és tágabb szellemi körében, hiszem, kapni fog.
Velem s közelemben szilveszteréjen, amit évek óta édesanyámmal töltök, talán éppen a Kinga nevű novellahőse volt, aki félretette a (számomra is oly kedves) könyveket... (Aztán persze az évek alatt csak aláhuzigáltam a Funtineli boszorkányból a legszebb folyóvíz leírásokat, amik a rengeteg fái alatt ezer reflexszel villództak.)
Szeretettel gratulál: István Tapolcáról
+
Kedves Árpád - folytatom, immár újra Neked, vagyis Kettőtöknek - szívbemarkoló Tibor utolsó levele. Ez volt az első karácsony vagy másfél évtizede, hogy nem kaptam az ismerős betűkből dicséretet. Tibor arányérzéke, mértéke, szorgalma, korrektsége (amit az írástudók előszeretettel hanyagoltak már a XX. században) mindigre példa marad.
Munkátokhoz sok jó erőt, derűt is kívánok a Búvópatakhoz való ragaszkodással:
Pista
