Sz. Tóth Gyula
2018. augusztus 13.
Kedves Árpád,
sértetlenül megkaptam a Búvópatak augusztusi két tiszteletpéldányát, gyönyörű, elragadó, az elmélyedés ezután jön. Ez ötlött fel bennem:
„ez a sok szépség mind mire való?”
Adódik egy helyi egyszerű válasz, kis történet, elmesélem. Megmutattam a lapot 80 éves szomszédasszonyunknak, 30 éve ismerem, 8 általánosa van, régóta egyedül él. Kertje igen szép, szorgalmasan gondozza, télen a hajnali hólapátolásban mindig megelőzött, kivéve az utóbbi évet. Tudja, hogy írok, a noteszkönyvet meg szoktam neki mutatni, ránézve értékeli. Max. a Nők Lapját olvassa, Blikk, meg ilyenek, a Magyar Időket naponta átadjuk neki, érdekli, a sokéves Népszabadsági időszak után, ráhangolódott.
Átvittem a lapot, csöndes áhítattal megforgatta, sokáig nézegette, elől, hátul, kicsit belepörgetett, maga elé tette, hát, ez gyönyörű, mondta. Hogy tudnak ilyet csinálni? – tűnődött. És maga ilyenbe ír? Láttam, ettől fogva nagyot emelkedett az ázsióm: mert, ki a híres? Hát, a színes bulvárlapok „hősei”. De hogy még azoknál is van szebb újság, és a szomszédja benne szerepel, ott a neve…
Árpád, itt a válasz a fenti kérdésre. Az egyik, és nem kevés.
További „ilyen” munkákat, nagy köszönettel és barátsággal,
Gyula
