Németh István Péter
2013. március 15.
Drága Judit, Kedves Árpád!
Két postát is meg kell köszönnöm
e kis levélben, hiszen megkaptam
a márciusi - szép - számokat,
s meg az utalást is a tapolcai számlámra.
A lapokat azért, mert mint eddig,
igyekszem 2 példányt jóemberek kezébe adni,
hátha valamelyik alkalommal
valaki jóemberségével szinkronban
belegondol abba is, hogy akik
ezt csinálják, ugyanúgy esznek és
ki kell pihenniök fáradalmait, mint
azoknak, akiknek jólesik a szó és kép,
amiket adni tudunk.
Azt hiszem, nem fogunk látni
egyhamar ily' racionális embert.
Szerintem tényleg azt gondolják,
hogy mi mannán élünk, s nem úgy
vesszük a krumplit a boltban.
De hát megvoltunk eddig. Majd csak
megleszünk ezután is.
Gyanítom, hogy csak az ad pénzt
a másiknak, akinek nincs.
Mint Ti - nekem.
Két hete édesanyám mellé jöttem haza,
fél esztendei fizetés nélküli szabadságot kértem és kaptam.
Egyből nem vagyok olyan nagy legény :-)
Örültem a cifra papírnak. Köszönöm Néktek.
Édesanyám nyugodtabb, megdicsérte az orvos is.
Elnapolta az infúziókat. Egyelőre.
Vigyázunk egymásra, ahogy lehet,
a nap legnagyobb részét már a Ley utca 10-ben töltöm.
Csak postára s boltba megyek biciklivel,
s az ebédért.
Szeretettel gondolok Rátok
március idusán
ragaszkodással:
barátotok és munkatársatok - Pista
