Befejezetlen lettem – szóbeszéd
Szente B. Levente verse
(ha a földi pokol befejeződik, bűnhődni a menybe megyünk, vagy fordítva – elölről mindet)
valamiféle legfelsőbb
tudás nélkül
saját hiányérzetem írom körül ahogy látom érzem legbelül miként
minek miért kéne álomigék által halni meg
egyre azt kérdezem amikor az eltűnés veszélye fenyeget
szerelmet formálj nekem az idő porát csókold s jó utat másmilyent adj égi-földi terített asztalt ágyat vetettet én gyarló
nyelvem alá szépigaz disztichont
ah – nézd csak
virág világ fűszál-lépteink alatt
szőlőlugas nőtt körénk napfényes meztelen csillagtestünk izzadságán gyöngyházfényű lepkék
köd-sziták leple szememre hull pókháló közé kerültünk édesem elmecsapda kiszámított geometria azt mondtad
tam-taram-tam-tam-tam-tam
ragyogsz az éjben ébenfekete éden esténként hallani véled másik én-önmagad
mitől szabadulnál mond
kitervelt kopott kőkockáknak születtünk – idegvégződéseink
műgyökér angyali hajszálér árnyék odvas dóm-gótika a lélek-mennyeknek őrzői vigyáznak ránk sasszemű szolgák s jó urak
alkonyodik e napokban
látlak – ölelő karjaidban szembe jön mind aminek értelme van vagy nincs
beszédem elfelejtheted tán te is tudod
egy számodra ismeretlen nyelven jó ideig hallgatni fogok Istennel ha ellenkezel alázattal tisztelettel tedd
égő csipkebokor és fa leszünk újra évgyűrű-könyv majd koronás földgöröngy-krisztustövis ezüst-aranyért nem eladók újra és újra megismétlődik az ismerős az ismeretlen
rovátkák tüzes agancs-testén lüktető vad dallamként
szűntelen szeretlek döntésedtől függetlenül kívánlak te édes kín befejezetlen világ jön egyre jön felénk szállunk lebegünk szóbeszéd sárkányszívem szerelemkönnye oldja fel
vagy az se azt suttogják a kövekre írt betűk
valamiféle legfelsőbb
tudás nélkül
hadd elmélkedjenek rajtunk bolondok bölcsek mandarinok
