Radnai István versei

 

 

patkolt egek alatt

 

jó volt magyarnak lenni
mielőtt elemészt tűzében
büszke daccal örök nyelvében
élni amely a lelket tartja

jó volt magyarnak lenni
az örök fénybe vinni
a rokontalanságot

a barna rögökön megcsodálni

mely mindenkivel rokon mégis
akit befogad s aki befogadja
jó szóval takarja a fagy nádi farkas

sívó homokon szelet kavarnak

e huzatos földön vezet minden ösvény
borostyánt gyémántot selymet
hordtak cseréltek pattintott kőszerszámot
az utak itt metszették egymást és minket

jó volt magyarnak lenni
és egyenlő részekre
osztani a világot
s őrizni mennyei hegykoszorúban

mielőtt a tűz eléget
a mennybe vitetni koronánkat
hallom az angyalok szárnysuhogását
kék ruhában vár az ég királynője

akinek jó magyarnak lenni
fogadni büszke daccal érkezőket
akiknek dereka nem hajlik földi 

hatalomnak de odafönt letérdel

 

 


dante olvasása közben

                                             ki itt belépsz NE hagyj fel minden reménnyel


a történelem percek alatt
évszázadokat ugrik
boldog idők amikor
teréz anya volt leghíresebb albán

puskás őrnagy nem a rakéták
indító gombját nyomta gólt lőtt
hunor és magor nem gyűlölték
egymást követték a csodaszarvast

átszakadnak a háború gátjai
élvezettől robban a gázvezeték
polgárra népre szakad az emelet
láttam budapestet romokban kétszer

mitológiák és a védelmi ipar
urai láthatatlan karmesterek
kezükből üt és oszt a pálca
a zenekar végzi a piszkos munkát

a piramisokat és a kultúrát
a feje tetejére borítják

 

 

 

Kiegészítő információk