Németh István Péter
2012. június 24.
Kedves Árpád!
Mondhatatlanul jólestek,
jólesnek ebben a nagy nyárban a
baráti szavaid. Köszönöm
a leveledet, s igyekszem
tovább tenni-venni, ahogyan lehet,
ahogyan engedik a körülmények.
Hála az égnek s a közelállóknak -
csinálhatom. Tegnap Müller Ilikééknek
azt meséltem, hogy huszonegynehány éve
a tengert megpillantva azt hittem, hogy
annál is nagyobb távlatokat kap majd id?vel
az ember - aztán hogyan örültem hamarosan,
hogy a Balaton jutott nekem, tavaly pedig
amikor már az sem, még mindig írhattam
a tapolcai Malom-tóról, s ez a forráska is
szinte kimeríthetetlennek t?nt. Most meg
a tavat is alig látom, csak akkor, ha kinyitom a múzeumi
szoba ablakát, s az Alsó-tóra kipillantok :-)
Viszont édesanyám körül ott van a kert,
dehogyis hortus, csak hortulus, mintha a kölyök Balassi
mondaná rá: beteg lelkeknek való - kicsi kert,
kertecske. Ennek a strófáit írogatom, szedegetem
össze, el?keresve azt a Ley utca 10 cím? verset is,
amit Te mondtál el. Készül bel?lük a karácsonyi
irka. Át-átgondolom, hogy milyen
csoda, hogy így is megvagyunk mamámmal.
Igyekszem a teljesen lírátlan fáradozásokból,
a mókuskerék-napokból is költészetet
préselni. Hátha nem lesznek rosszabb
szinvonalúak, mint az eddigi darabok,
amiken viszonylag sokat csiszolgathattam.
Meg ha híja lesz is, majd csak olyan
esztend? is jön, amelyben a kötelesség-teend?k
mellett majd több id? lesz a mesterségre,
de addig is úgy tartani az egyensúlyt,
hogy ne csupán szomorú és fájó éleivel
érjenek hozzám a világ dolgai, de
adjanak barackot a fejemre még
a rajtunk túln?tt er?k is, ha lehet
- Pilinszky szavaival - még a " menny állatai" is.
Jó kezetfogni az emberekkel az utcán, de
minden szorítás után érzem, sietnem kell
haza, mert ott a helyem.
A múzeumot hamarosan zárom,
az elmúlt hetekben magammal hoztam ide
édesanyámat is, most telefonon hív
otthonról, bármi van.
Szerencsére, mindkét variációt jól viseli,
s hamar elmegy ez a nyár. Szeptembert?l
meg visszazökkenünk a régebbi kerékvágásba.
Nézem a meccseket esténte, várom az
olimpiát is - van egy érzésem, hogy
legalább 6 aranyat szerzünk, de az is lehet,
hogy kicsit többet. De jó lenne...
Annakidején a szöuli játékok alatt
úgy megríkatott Egerszegi Krisztina
(szüreten hallgattam a rádióközvetítést),
hogy sohsem tudom elfelejteni...
Kedves Árpád! Katát, Juditot szeretettel
puszilom,
barátsággal gondolok Rád,
Nagyfiaidnak is minden jókat -
(örülve, hogy használni tudod
az írást, s tán Kamilék is
örülni fognak a visszaköszönésemnek)
Tapolcáról: Pista
