Hegyi Béla levele
2011. augusztus 11.
Kedves Árpád!
Papp Árpád tavalyi halála megrendített, az idei reá emlékezés ismét szívfájdítóan felidézte alakját. Zseniális szerénysége és szerény zsenialitása nemzedékek példája lehet(ne). Szellemisége a legnagyobbak közé emelte már életében is. Mégis: társtalansága csöndes kiáltás volt, noha sokan ajánlkoztak társául, s õ sokak társának is tûnt, de legbelül a magány védtelenségét élte, s a végtelen közösséget teremtette maga körül virágaival, fáival, gyümölcseivel. Maga volt a szüntelen kínálkozó kapcsolat. Mindannyian kevesebbet kértünk tõle, mint amit adni akart volna, és többet vártunk tõle, aminek viszont kivitelezésében gátlásosan meg-megakadt. Jó tudni, hogy ezentúl díj s emlékplaket hirdeti a nevét, bár egész lénye eddig is hirdetni való volt.
Barátsággal ölel: Hegyi Béla
