A táltos tanácsai
Mögöttünk van megint egy év... Mögöttünk van megint négy év... Tele volt keserűséggel, fájdalommal, megaláztatással; de tele volt örömmel, reményt keltő mozzanatokkal is. Mert, igaz, még mindig sokan vannak a haszonlesők, a korlátoltak, az irígyek, az igénytelenek, de egyre többen vannak az értők, a megértők, a hazáért tenni akarók, a szeretetre képesek...
Ha LÁPKUMÁNJA XIII. századi táltos 1948-ban, Rába-közi táltosok által megidézett SZELLEMÉNEK jóslatában, a megtörtént eseményekről szóló részt áttekintjük, meggyőzödhetünk a szöveg igazságáról, a táltos hitelességéről.
Mit is mond a közelmúlt eseményeiről?
„A csellel hatalomra segített Paprikajancsi
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.
Nyegle és buta.”
Ugye milyen egyszerű, világos, tiszta beszéd. Nincs ember a hazában, aki ne értené. És milyen gyönyörű, költői magyar nyelven fogalmazza meg jelen helyzetünket:
„Nemes lovag-ősök fehér liliomán
tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irígylik.
Ki-ki, rántja lefelé a másikat – az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!
A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!”
Aztán beszél arról az időszakról is, ami ezután következik. És ekkor megdöbbenünk. Ráébredünk, a Paprikajancsi nem csak nevetséges, hanem halálosan veszélyes is:
„Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az Ország.
A lángot vér oltja.
Magyar magyart gyilkol
...
A nép fele elpusztul.”
De mielőtt elborzadnánk a rettenetes jövőképtől, hallgassuk meg, mit mond a helyszínen rémülten kérdezőknek:
„Megírva semmi sincsen, mert minden megváltoztatható – ha nem fordultok el ISTENETEK-től, és megszívelitek az ősök intelmeit.”
Tehát adott a gyógyír. Csak rajtunk áll, megfogadjuk-e a táltos tanácsait. Látható, érezhető a tét. Nem csak egyéni létünk forog kockán, hanem a HAZA, a NEMZET sorsa. De irígységgel, korlátoltsággal, haszonleséssel semmire sem mehetünk. Csak bátorsággal, őszinteséggel, értéssel és megértéssel.
Igazi változásokat hozó, boldog új esztendőt kívánok minden kedves olvasónknak a Búvópatak szerkesztői és munkatársai nevében,
tisztelettel és szeretettel: Csernák Árpád
