Kuti József versei
Vajon az ártatlanság kora
Vajon az ártatlanság kora
létezik, ha ennyi időt leéltem
vajon a kezembe rakott szív, ami
értem dobban létezik
vajon az árnyak a falon
mint a múlt jelölése létezik
vajon az út
amin nincs akadály és
fény van a fényben
mely vezet létezik
vajon az ölelés mely
semmit nem akar és
minden bánatot betakar létezik
vajon a születés
tisztalappal átok nélkül létezik
vajon a jelen jelölése
érzelmek hálójával
gúzsba kötve létezik
vajon a beszéd tisztasága
vitában hol a parázs is
égeti a szavakat létezik
vajon létezik e a nyugalom
szaladva ölelve mikor a
kar semmit nem takar
vajon létezik e az ágy mely
megpihen a
megszokott szobában és
enged néha engem is pihenni
vajon létezik e a halál
jegyben járva az új élettel
vajon létezik e a
tűz mely mindent ölel
és a születés illatát hozza
a szél mindent megadva
betakarva pihenve nevetni
vajon létezik e
a cél és
vajon merre van
Türelemmel harcolni
türelemmel harcolni szeretni
mindenhez már
hűtlenek a szavak
szörnyű szavak
eleven állatként pusztítottak
múltat és jelent
mindent elvadítottak és
a gondolat vajon
lehetek e saját halálomban
mások vigasza
az összes szó
érként táplálja a
folyót mely
átszakította a létezés és
nem létezés gátját
azt kívánom a
szívünk legyen foglalt a
kezünk azt a papírt gyűrje
életünk végén
melyre nem kerül semmi se
még a csend is halott
abban a pillanatban csak
az álmok csörömpölnek
abban a szobában szüntelen
senki nem kérdez
mert nincs kit a
túlsó part fénye világít
már nem lehet
semmit jóvá tenni
követelni csak
úszni úszni úszni
