Kaiser László: ÁLLATOK FARSANGJA
Sziesztázó lajhárok
Éldegélve, fákon lógva,
levél közel, test meg lomha,
nincs sietés, a lajhárját,
nem késte le a halálát
az se, aki nagyon rohan,
az se, aki úgy odavan,
jóllakottan, sziesztázva,
lajhár létnek álma, vágya,
lassúdadon, csüngve szépen,
lombkoronák erdejében.
Víziló-balett
Idelépünk, odalépünk,
lehet, hogy a súlyunk: vétkünk,
vízben a ló, sok víziló,
szuszogásunk nem tilinkó,
ki a partra, balettra fel,
aki biztat, az a haver!
Harcba vonuló nyulak
Igazi nyúl na hova nyúl,
fontos szempont: genetika
(mindig győz a legjobbika),
ezért van, hogy harcba indul,
féljen ellen, attól kódul,
szóval indul nyulak hada,
nem is nappal, de éjszaka,
ne higgyünk a szóbeszédnek:
nyulak lettek harci gépek!
A szöcske
Ide szökdel, oda szökdel,
nem keverni a tücsökkel!
Annyit mondok, ne vedd zokon,
bár mi vagyunk éppen rokon,
különbözök, tücsök, tőled,
nem mondom, hogy miben s főleg –
szólt a szöcske s hozzátette
(extázisban kicsiny teste),
dalban mindig egyek legyünk,
zümmögjünk és ciripeljünk.
