Nemes Nagy Ágnes: Madár

 


Egy madár ül a vállamon

ki együtt született velem.

Már oly nagy, már olyan nehéz,

hogy minden léptem gyötrelem.

 

Súly, súly, súly rajtam, bénaság,

ellökném, rámakaszkodik,

mint egy tölgyfa a gyökerét,

vállamba vájja karmait.

 

Hallom, fülemnél ott dobog

irtózatos madár-szíve.

Ha elröpülne egy napon,

mostmár eldőlnék nélküle.

 

 

Kiegészítő információk