Cyprian Norwid: Gyászrapszódia Bem emlékének
…Iusiurandum patri datum usque ad hanc diem ita servavi…
HANNIBÁL
I.
Árnyék, mért távolodsz, kezed páncélba törve.
Térded szikrajáték, vonul a fáklya körbe.
Babérkardmarkolat, gyertyák gyászoló lánca.
Égre száll a sólyom, s lovad dobajgó tánca.
Zászlók hullámzanak, holdat csattogó selymek,
Halkul a zokogás, hívja kürtszó a csendet.
Fönn a hadak útján lebegő csillagsátrak,
Közöttük ott a jel, az árván lengő szárnyak,
Madár, szalamandra, karddal átütött sárkány…
Eszmék koponyája díszeleg ott a lándzsán.
II.
Gyászoló asszonyok mennek,
Vállukon illatos kéve:
Fészke a karvaly-szeleknek,
Kagylókba gyűjtik a könnyet
Régismert ösvényt keresnek,
Korsajuk sziklához vágják…
Törik szívük szomorúságát.
III.
Jönnek a férfiak, égszínű szekercéjük
Vörösen villogó harci pajzsokhoz csapják.
Hatalmas lobogó csattog a szürke füstben,
Alant lándzsaerdők, szinte az eget tartják…
IV.
Föléjük nő a hegy…, lépnek a holdvilágba,
Sötétlő árnyakat mintáz a fény-fuvallat,
S ragyogást hevít a lándzsa csillagába,
Hullámzó kórusok, a dal mindent kivallat…
V.
Tovább tovább – ha a síron átkelhetnénk,
Elvérzik az Ember, a világ kettéhasad,
És föltűnik az út, mögötte ködös mélység,
Lássuk hát lándzsaként a régi sarkantyúkat…
VI.
Ájult városfalak köré gyűrűző körtánc,
Kapun csattanó urnák, csorbul a fejszék éle,
Jerikó falai ledőlnek, mint a tölgyfák,
S a fény nem penészlik meg a nemzetek szemében
Tovább – tovább –
Kovács István fordítása
