Interjú Harald Kujat nyugalmazott NATO tábornokkal
A svájci „Zeitgeschehen im Fokus” című folyóirat 2023. január 18-i számában Harald Kujat nyugalmazott NATO tábornokkal közölt interjút.
„Ukrajna konfliktus: most itt az ideje a megszakított tárgyalások újra indításának.”
„A fegyverszállítások csak a háború értelmetlen meghosszabbítását eredményezik.”
Zeitgeschehen im Fokus:
Hogyan értékeli a média fősodrában Ukrajnáról megjelenő híradásokat?
H. Kujat: az ukrajnai háború nem csak egy katonai konfliktus. Ez egyben a gazdaság és az információ háborúja is. Ebben az info-háborúban mindenki résztvevővé válik, ha olyan információkat, érveket képvisel, melyeket nem képes igazolni vagy saját kompetenciája alapján megítélni. Részben erkölcsi és ideológiai motívumok is szerepet játszanak. Ez Németországban különösen problémás, hiszen a mediumok többnyire olyan „szakértőket” szólaltatnak meg, akiknek általában sem biztonságpolitikai, sem stratégiai ismereteik, tapasztalataik nincsenek, így olyan véleményeket hangoztatnak, melyeket más hasonló „szakértők” megnyilatkozásaiból merítenek. Így növelik a szövetségi kormányra gyakorolt nyomást. A bizonyos fegyverrendszerek szállításáról folyó vita egyértelműen mutatja a média szándékát, hogy politikát csináljon.
Elképzelhető, hogy ez az elmarasztaló véleményem abból fakad, hogy sok éven át voltam a Nato szolgálatában, többek között mint a Nato-Oroszország-Tanács elnöke és a vezérkari főnökök Nato – Ukrajna – bizottságában is. Különösen bosszant, hogy a német biztonság érdekeit és az országot fenyegető veszélyeket a háború kiterjesztése, eszkalálódása által oly kevéssé veszik figyelembe. Ez hiányos felelősségtudatról tanúskodik, illetve – hogy egy régimódi kifejezést használjak – kifjezetten nemzetietlen magatartást jelent.
Az USA-ban, a konfliktus egyik főszereplőjénél az ukrajnai háborút lényegesen differenciáltabban és sokoldalúbban kezelik, ám mindig saját nemzeti érdekeik szem előtt tartásával.
2022 elején, amikor az ukrán határon élesedett a helyzet, Ön a tengerészet akkori főfelügyelőjét, Kai-Armin Schönbach altábornagyot vizonyos értelemben védelmébe vette. Ő ugyanis kifejezetten figyelmeztetett arra, hogy egy eszkalálódó háború Oroszországgal veszélyes, és a Nyugatot hibáztatta azért, mert Putyint lekezelik. Azonos szemmagassában kellene vele tárgyalni, volt a véleménye.
Nem annyira a tényeket véleményeztem, mint inkább igyekeztem őt magát a szakmaiatlan támadásoktól megvédeni. Magam is azt vallottam mindig, hogy ezt a háborút meg kell akadályozni, és meg is lehetett volna akadályozni. Ezt már 2021-ben is kijelentettem a nyilvánosság előtt. 2022 januárjában javaslatokat is közzé tettem, hogy adott tárgyalások során hogyan lehet minden fél számára elfogadható eredményekhez jutni, így a háborút megakadályozni. Sajnos másképp alakult minden. Egyszer majd talán feltehető lesz a kérdés, hogy ki akarta ezt a háborút, ki nem akarta, és ki nem tudta megakadályozni.
Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet Ukrajnában?
Minél tovább tart a háború, annál nehezebb lesz tárgyalásokkal békét elérni. A négy ukrán terület 2022. szeptember 30-i megszállása azt jelenti, hogy ezeket a fejleményeket igen nehéz lesz visszacsinálni.
Éppen ezért olyan sajnálatos, hogy a márciusban Isztambulban megindított tárgyalásokat komoly előrelépések és egészen pozitiv eredmények mellett Ukrajna megszakította. Oroszország nyilvánvalóan kész lett volna ekkor a február 23-i, vagyis a támadás megkezdése előtti helyzetbe visszavonulni. Most pedig újra és újra a teljes visszavonulást hangoztatják, mint bármiféle tárgyalások alapfeltételét.
Milyen ellenértéket nyujtott volna Ukrajna?
Ukrajna kötelezte magát arra, hogy nem lép be a Nato-ba és nem engedélyezi külföldi csapatok, katonai berendezések létesítését sem. Ezért biztonsági garanciákat kaphatott volna olyan államoktól, melyeket maga választ meg. A már korábban megszállt területek jövőjét pedig 15 év alatt diplomáciai úton, katonai erőszak kifejezett mellőzésével kellett volna rendezni.
Miért nem sikerült összehozni a szerződést, mely tízezrek életét mentette volna meg, és Ukrajna megelőzhette volna országa lerombolását is?
Megbízható információk szerint az akkori brit miniszterelnök, Boris Johnson április 9-én Kievben beavatkozott, és megakadályozta az aláírást. Arra hivatkozott, hogy a Nyugat nem áll készen a háború befejezésére.
Szörnyű, amit itt játszanak, amiről a jóindulatú polgárok semmit nem tudnak. Az isztambuli tárgyalásokról lehetett tudni, arról is, hogy röviddel egy megállapodás előtt tartanak, de azután egyik napról a másikra nem hallottunk többet erről.
Például március közepén írt a brit „Financial Times” az elért eredményekről. Néhány német lapban is megjelentek hasonló tudósítások. Arról viszont, hogy miért szakadtak meg a tárgyalások, nem adtak hírt. Amikor Putyin szeptember 21-én a részleges mozgósítást elrendelte, először említette nyilvánosan, hogy Ukrajna az isztambuli tárgyalások során 2022 márciusában az orosz javaslatokra pozitivan reagált. „De” – mondta szó szerint – „a Nyugat számára egy békés megoldás nem volt elfogadható, ezért Kievnek megparancsolta, hogy az összes megegyezést semmisítsék meg.”
Erről valóban hallgat a mi sajtónk.
Nem úgy az amerikai média. A „Foreign Affairs” és a „Responsible Statecraft”, két tekintélyes folyóirat több, igen informativ cikket is közölt. A „Foreign Affairs” cikkének szerzője Fiona Hill, korábban a Fehér Házban a nemzeti Biztonsági Tanácsban magas rangú munkatárs volt. Nagyon kompetens, teljesen megbízható. Igen részletes információkat olvashattunk már május 2-án a kormányközeli „Ukrainska Pravda” közlésében is.
Van még más adata is ehhez a szörnyűséghez?
Ismert, hogy a legfontosabbak a szerződés tervezetében az ukrán kormány március 29-i javaslatai alapján fogalmazódtak meg. Erről időközben már sok US – amerikai lap is tudósított. Sajnos azonban meg kellett állapítanom, hogy a német média még akkor sem hajlandó a témával foglalkozni, ha a források rendelkezésére állnak.
Ön egy cikkben így nyilatkozott: „ A biztonságpolitikai széles látókör és a stratégiai megítélő képesség hiánya országunkban szégyenletes.” Mit ért ez alatt konkrétan?
Vegyük például a szövetségi hadsereg (Bundeswehr) állapotát. 2011-ben végrehajtottak egy reformot, a sereg ú.n. új irányultságát fogalmazták meg. Ez azt jelentette, hogy többé nem az ország és a szövetségeseinek alkotmányban foglalt védelme a feladata, hanem külhoni bevetések. Ezt azzal indokolták, hogy nincs esélye annak, hogy Németországot vagy Nato szövetségeseit konvencionálisan valaki is megtámadná. A személyzetet és a sereg felépítését, a felszereléseket, fegyverzetet és kiképzést a külföldi bevetésekhez igazították. Az a haderő, mely képes az ország vagy a szövetség védelmére, képes kiegyenlítő beavatkozásokra is, hiszen a szövetségi kormány és a parlament minden egyes esetben erről határozhat.
Fordítva ez viszont nem így van, mert arról, hogy mikor adott az ország vagy a szövetség védelmének szükségessége, az agresszor dönt. Az akkori helyzetértékelés teljesen helytelen volt. Az ABM – szerződés USA által egyoldali felmondása már 2002-ben stratégiai fordulatot jelentett Oroszország viszonylatában. Politikai fordulat volt a Nato csúcs Bukarestben 2008-ban is, amikor az amerikai elnök G.W. Bush megpróbálta keresztül vinni Ukrajna és Grúzia belépését a Nato-ba. Miután ez nem jött be neki, a kiadott közleményben, mint ahogy ilyenkor szokásos, ezen országok bizonytalan belépési kilátása került megfogalmazásra.
Lát összefüggést az oroszok és amerikaiak közötti ilyetén események illetve a mostani válság között?
Bár mindeki számára nyilvánvaló, hogy az ukrán háború Oroszország és a Nato közötti konfrontáció rizikóját rejti magában, továbbra is fegyvertelenítik a Bundeswehr-t, hogy fegyvereket és katonai felszereléseket szabadítsanak fel Ukrajna számára. Sőt, egyes politikusok arra a képtelen érvre hivatkoznak, hogy a mi szabadságunkat védjük meg Ukrajnában.
Miért képtelen Önnek ez az érv ? Mindenki ezzel érvel, még a Svájci Külügyi Hivatal főnöke, Ignazio Cassis is.
Ukrajna harcol a szabadságáért, szuverenitásáért és az ország területi egységéért. De a két főszereplő ebben a háborúban Oroszország és Ukrajna. Ukrajna az USA geopolitikai érdekeiért is harcol. Hiszen kinyilvánított céljuk, Oroszországot politikailag, gazdaságilag és katonailag annyira legyengíteni, hogy aztán geopolitikai riválisuk felé fordulhassanak, amely egyedül van abban a helyzetben, hogy a világhatalmukat veszélyezteti: Kína. Továbbá igen erkölcstelen lenne, az ukránokat a mi szabadságunkért való küzdelemben egyedül hagyni és csupán fegyvereket szállítani, ami a vérontást és az ország lerombolását súlyosbítja. Az alap problémák, amiért ez a háború létrejött és folytatódik, holott már befejeződhetett volna, egészen máshol gyökereznek.
Mi az Ön véleménye szerint a probléma magja?
Oroszország meg akarja akadályozni, hogy geopolitikai riválisa, az USA stratégiai fölényhez jusson, amely Oroszország biztonságát veszélyeztetné. Legyen ez Ukrajna tagsága az USA által vezetett Nato-ban, vagy amerikai csapatok állomásoztatása, katonai infrastruktúra áthelyezése, vagy közös Nato-manőverek. A Nato Lengyelországba és Romániába kihelyezett ballisztikus rakétarendszerei szálka az oroszok szemében, hiszen Oroszország meg van arról győződve, hogy az USA ezekről a kilövő állomásokról orosz interkontinentális stratégiai rendszereket kapcsolhatna ki, és ezzel a nukleárstratégiai egyensúlyt bontaná meg. Fontos szerepet játszik a Minsk II egyezmény is, melyben Ukrajna kötelezte magát a donbasi orosznyelvű lakosság kisebbségi jogainak biztosítására, és 2015 végéig alkotmányosan több autonómia megteremtésére, ahogyan ez az EU-ban standardizált. Kétségek merültek fel, vajon az USA és a Nato készek voltak-e arra, hogy az orosz támadás előtt ezekről a kérdésekről komolyan tárgyaljanak.
Wilfried Scharnagl már 2015-ben egyértelmően kifejti „A szakadék szélén” c. könyvében, hogy a nyugat politikája hihetetlen provokációt jelent, ha az EU és a Nato nem változtatnak a politikai irányukon, az katasztrófához vezethet.
Igen, ezzel számolni kell. Minél tovább tart a háború, annál nagyobb a kiterjedés és eszkaláció rizikója.
Ezt már megéltük a kubai kríziskor is.
A szituáció összehasonlítható.
Hogyan ítéli meg a Marder (Nyest) páncélosok elhatározott szállítását Ukrajnába?
A fegyverrendszereknek megvannak az erősségei és gyengeségei a technikai jellemzőik szerint – függően a katonák kiképzési színvonalától és az operatív feltételektől - és ezáltal meghatározottak a bevetési lehetőségei. A különböző összehangolt fegyverrendszerek a hadmozdulatoknál egy együttes információs – és vezetési formációban fejtik ki hatásukat, így az egyes rendszerek gyengéit más rendszerek erőssége kiegyenlíti. A személyzet rossz képzettsége vagy ha a különböző rendszerek nem vethetők be együttesen, netán a bevetés körülményei nehezek, az adott hadmozdulat értéke csekély. Emiatt fennáll az idő előtti kikapcsolás veszélye, sőt, a fegyver az ellenség kezébe kerülhet. Így áll a pillanatnyi helyzet, amelyben modern nyugati fegyvereket vetnek be Ukrajnában. Oroszország decemberben megkezdett egy kiterjedt programot, mely kiértékeli a zsákmányolt nyugati fegyverek technikai és operatív-taktikai paramétereit, ami a saját hadi műveletek és fegyverek hatását növeli.
Ezen túl alapvető kérdés az eszköz és cél viszonya. Milyen célt szolgálnak a nyugati fegyverek? Zelenszkij mindig újra megváltoztatta az ukrán hadvezetés stratégiai céljait. Jelenleg azt a célt tűzte ki, hogy az összes, oroszok által elfoglalt területet, beleértve a Krimet is, visszahódítja. A német kancellár azt nyilatkozta, addig támogatjuk Ukrajnát, amíg az szükséges, tehát ezt a célt is, holott az USA most már hangoztatja, hogy csak azokról a területekről van szó, amelyeket Oroszország 2022. február 24. után foglalt el.
Tehát azt kell megválaszolni, hogy a Nyugat által szállított fegyverek alkalmasak-e arra, hogy az Ukrajna által kitűzött célt megvalósítsák? Ennek a kérdésnek mennyiségi és minőségi dimenziói vannak. Az USA nem szállít, csak védelmi fegyvereket , olyanokat sem, melyek a harcban összekapcsolható fegyverek, és főleg olyanokat nem, melyek nukleáris eszkalációhoz vezethetnének. Ez Biden elnök 3 „nem-„je.
Hogyan akarja Ukrajna a katonai céljait elérni?
Az ukrán vezérkari főnök, Zalusnyij generális mondta nem régen: „Szükségem van 300 harci páncélosra, 600-700 lövészpáncélosra, 500 tarackra, hogy az orosz csapatokat a február 24. előtti pozícióikba viszzakényszerítsem.„ Azzal, amit eddig kapott, „nagyobb operációk nem kivitelezhetők”. Hogy az ukrán haderők az utóbbi hónapok alatt elszenvedett vereségek után egyáltalán rendelkeznek –e még elegendő katonával, akik ezeket a fegyverrendszereket bevetnék, kérdéses. Mindenesetre G. Zalusnyij nyilatkozata megmagyarázza, miért nem érik el a katonai céljukat a nyugati fegyverszállítmányok, hanem csak a háborút hosszabbítják meg. Ehhez jön még, hogy Oroszország maga a nyugati eszkalációt bármikor felülmúlhatja.
A német vitákban ezeket az összefüggéseket nem értik vagy ignorálják.
Az a mód is szerepet játszik, ahogyan egyes szövetségesek nyilvánosan megpróbálják rávennni a német kormányt, hogy Leopard-2 harckocsikat szállítson. Ilyesmi eddig a Nato-ban nem fordult elő. Ez mutatja, hogy Németország tekintélye a szövetségben mennyire megszenvedte a BW meggyengülését, és milyen hévvel követi azt a célját némely szövetséges, hogy különösen Németországot Oroszországgal szemben exponálja.
Mi táplálja Zelenszkij meggyőződését, hogy ki lehet űzni az oroszokat Ukrajnából?
Elképzelhető, hogy az ukrán erők azokkal a fegyverekkel, melyeket január 20-án a következő támogatási konferencián megígérnek, valamivel hatásosabban lesznek képesek a következő hetekben meginduló orosz offenzívával szembeni védekezésre. A megszállt területeket azonban ezekkel nem tudják visszaszerezni. Az amerikai vezérkari főnök Mark Milley tábornok szerint is Ukrajna mindazt elérte, amit katonailag elérhet. Több nem lehetséges. Éppen ezért el kell indítani a diplomáciai fáradozásokat, azzal a céllal, hogy tárgyalásos úton jussunk békéhez. Ezt magam is így látom.
Itt figyelembe kell venni, hogy az orosz haderő nyilvánvalóan meg kívánja védeni a megszállt területeket, illetve a maradék doni medencét is meg akarja szerezni, hogy ezéltal is konszolidálhassa a megszerzett területeket. Védelmi állásaikat a terepnek megfelelően jól megerősítették. Ezeknek a megtámadásához igen komoly erők kellenek, és késznek kell lenni nagyon komoly veszteségekre is.
A herzoni régióból való visszavonulás során kb. 22 000 harcedzett csapat szabadult fel. Ezekhez társul még további, a területre vezényelt megerősítés.
De akkor minek a fegyverszállítás, ha az Zelenszkij céljának elérését nem teszi lehetővé?
Az USA mostani fáradozása, hogy Európát további fegyverek szállítására ösztönözze, talán éppen a helyzet ilyetén alakulása miatt van. Különbséget kell tenni a nyilvánosan tett kijelentések és a német szövetségi kormány konkrét határozatai között. Messze vezetne a vita teljes spektrumának elemzése. Én csak annyit kívánhatok, hogy a kormány ebben az egész kérdésben valóban szakszerű tanácsokat kapjon, és ami talán még fontosabb, a kérdés jelentőségét megfelelően érzékelje.
A szövetségi kormány Ukrajna támogatásában sokat tett. . A fegyverszállításokkal Németország még nem vált közvetlenül résztvevővé a konfliktusban, viszont az ukrán katonák kiképzése ezekel a fegyverekkel már azt jelenti, hogy segítünk az ukrán célok elérésében. A Szövetségi Parlament Tudományos Szolgálata 2022. március 16-án már jelezte állásfoglalásában, hogy ezzel a ténnyel túllépjük a „nem háborúskodunk” elmélet biztos határait. Az USA is Németországban képez ki ukrán katonákat. Az Alaptörvény bevezetőjében szigorú békeparancsot fogalmaz meg számunkra. Csak akkor tűri meg valamilyen háborús résztvevő támogatását, ha ez a lépés lehetővé tesz egy békés megoldást. A kormánynak tehát ezen esetben kötelessége a német közvélemény számára pontosan megmagyarázni, hogy mely határok között és milyen célokkal történik Ukrajna támogatása. Az ukrán kormány számára is világossá kell tenni, hogy támogatásaink milyen keretek között lehetségesek. Még Biden elnök is kinyilvánította nem régen egy írásában, hogy az USA ugyan továbbra is katonai támogatást nyújt Ukrajnának, ám abban is, hogy végre tárgyalálos úton érjünk el békét.
Hetek óta eredménytelenül rohamozza az ukrán erő az oroszokat. Zelenszkij mégis visszahódításokról beszél. Vajon ez csak propagnda, vagy valóban lehetséges ilyesmi?
Nem, erre az amerikai és az ukrán vezérkar véleménye szerint sem képesek. Mindkét oldal jelenleg patthelyzetben van, ami a téli időszak miatt még tovább keményedik. Éppen most lenne tehát helyes az időpont arra, hogy a félbe hagyott tárgyalásokat újra indítsák.
A fegyverszállítások ennek az ellenkezőjét érik el, azaz a háború értelmetlen meghosszabbítását, még sokkal több halottat mindkét oldalon, és Ukrajna további pusztítását. Meg azt is, hogy mindannyian még jobban elsüllyedünk ennek a háborúnak a következményeiben. Maga a Nato főtitkár is óva intett bennünket attól, hogy a Nato és Oroszország között mélyüljön a konfliktus, ami háborút jelent közöttük.
Ön szerint már megint „patthelyzet” áll fenn. Mit ért ez alatt?
A tárgyalásos úthoz például pozitív lehetőség volt múlt év március elején, amikor az oroszok elhatározták, hogy Kiev alól visszafordulnak és a keleti, doni területekre koncentrálnak. Ez tette lehetővé az isztambuli tárgyalások megkezdését. Hasonló helyzet volt szeptemberben, mielőtt még az oroszok a részleges mozgósítást elrendelték. Ezeket a lehetőségeket nem használták ki. Most ismét itt lenne az idő a tárgyalások felvételére, ám most sem használjuk ki a lehetőséget, hanem éppen ellenkezőleg: fegyvereket küldünk és eszkalálunk. Ez is egy olyan aspektus, mely megmutatja biztonságpolitikai látókörünk, illetve stratégiai megítélő képességünk teljes hiányát.
Írásában megemlítette, hogy az orosz hadügyminiszter Sojgu jelzett készséget a tárgyalásokra….
…ezt Putyin is megtette. Szeptember 30-án, amikor további két terület Oroszországhoz való csatlakozását kinyilvánította, egyértelműen jelezte készségét a tárgyalásokra. Időközben ezt még többször is megtette. Most viszont úgy áll a dolog, hogy Sojgu bár feltételeket nem nevezett meg, Putyin a lécet magasabbra helyezte, mondván, készek vagyunk a tárgyalásokra, de csak úgy, ha a másik fél azokat a területeket elismeri, melyeket már megszálltunk. Ebből látszik, hogy az álláspontok mindkét oldalon annál merevebbek, minél tovább tart a háború. Zelenszkij meg azt mondja, hogy csak akkor tárgyal, ha az oroszok Ukrajnából teljesen kivonulnak. Így aztán megoldást találni egyre nehezebb, de még nem lehetetlen.
Szeretnék még egy eseményt szóba hozni. Angela Merkel egy interjúban….
…igen, amit mond az egyértelmű. Azt állítja, hogy a Minszk II megállapodást csak azért alkudta ki, hogy Ukrajnának időt nyerjen. Ezt Ukrajna ki is használta a haderő fejlesztésére. Ezt a volt francia elnök, Hollande is megerősítette.
P. Porosenko, a korábbi ukrán elnök ugyancsak ezt mondta.
Oroszország érthető módon ezt csalásnak nevezi. Merkel pedig bevallja, hogy Oroszországot tudatosan becsapta. Nevezhetjük aminek akarjuk, ám ez kifejezett bizalomvesztés, a politikai kiszámíthatóság kérdésessé válik. Nem vitatható persze, hogy az ukrán vezetés még a háború előtti napokban is megtagadta a megállapodás érvényességét, és ez még a nyilvánvaló átverés figyelembe vételével is közvetlenül vezetett a háború kitöréséhez.
A szövetségi kormány elkötelezte magát az ENSZ határozat keretében az „egész csomag” lépéseinek megvalósítása mellett. Ráadásul a kancellár asszony a Normandia formáció többi résztvevőjével együtt aláírt egy további határozatot is, melyben kifejezetten ekötelezi magát a minszki megállapodás gyakorlati megvalósítása mellett.
De hát ez is egy nemzetközi jogsértés?
Igen, egyértelmű jogsértés. A kár hatalmas. Képzeljük el a mostani helyzetet. Azok, akik háborút akartak, és akarnak ma is, azt állítják, hogy Putyinnal nem lehet tárgyalni. Ő ugyanis a megállapodásokat így se, úgy se tartja be. Most meg kiderül, hogy mi vagyunk azok, akik nemzetközi megállapodásokat nem tartunk be.
Legjobb tudomásom szerint az oroszok betartották a megállapodásokat, hiszen Oroszország még a háború alatt is szállított gázt. Baerbock asszony azonban nagyszájúan kijelentette: „Nem akarunk több orosz gázt!” Erre csökkentették az oroszok a szállítás mennyiségét. Nem így volt?
De igen. Azt mondtuk, hogy nem akarunk több orosz gázt. Ennek kihatásai az energiaválság, a gazdasági visszaesés, stb. A szövetségi kormány döntésének következményei, nem pedig az orosz kormányé.
Ha viszont a híreket halljuk, látjuk, - még nálunk Svájcban is – azt halljuk, hogy az energiaválság azért van, mert Putyin háborút indított Ukrajna ellen.
Korábban kétszer voltak nehézségek a gáz szállítása körül, ezeket Ukrajna okozta. Legyünk őszinték. Oroszország továbbra is szállítana, de mi nem akarunk onnan semmit, mert Ukrajnát megtámadták. Így aztán az a kérdés is felmerülhet megint, hogy végül is az Északi Áramlat II-t ki robbantotta fel?
Van ehhez a robbantáshoz közelebbi véleménye?
Nem, az tiszta találgatás volna. Vannak gyanúk, de nincsenek bizonyítékok. Legalább is olyanok, melyek közismertek lennének. De egy biztos: a Nap egyszer ezt is megvilágítja.
Milyen tapasztalatai vannak az Oroszországgal való tárgyalásokról?
Sok tárgyalást folytattam Oroszországgal, például a Nato koszovói lépései és az oroszok ehhez való hozzájárulásáról. Erre az USA kért meg bennünket, mivel ők nem jutottak Oroszországgal semmilyen eredményre. Oroszország végül is hajlandó volt csapatait német Nato parancsnokság alá helyezni. A 90-es években szoros politikai egyeztetések és katonai együttműködés alakult ki a Nato és Oroszország között. Ez 1997 óta a Nato – Oroszország – Alapszerződésben került szabályozásra. Az oroszok kemény tárgyaló felek, de ha végül is eredményt értünk el, ahhoz tartják is magukat.
Mi volt az eredmény akkoriban?
A tárgyalások során az oroszok bizonyos döntési jogokat akartak beépíteni az alapokmányba. Ez nem volt lehetséges. Mégis találtunk egy utat, mely azokban az esetekben, amikor az egyik vagy másik fél biztonsági érdekei úgy kívánták, együttes megoldásokhoz vezethetett. A grúz háború után a Nato sajnos ezt az együttműködést nagyrészt felfüggesztette. Az ukrán háború előestéjén újra megmutatkozott, hogy azok a szabályozások, melyeket a jó viszony idején teremtettünk meg krizisek és konfliktusok megoldására, feszültségek idején lesznek igazán értékesek. Sajnos ezt nem értik manapság.
Kujat tábornok úr, köszönöm a beszélgetést.
------------------------------------------------
Harald Kujat, nyugalmazott tábornoki 1942. március 1-én született.
A német szövetségi hadsereg (Bundeswehr) főfelügyelője, a Nato – Oroszország katonai Tanácsának elnöke, így a Nato legmagasabb képviselője. Egyidejűleg a Naato – Oroszország Tanács elnöke és az vezérkari főnökök Euro – Atlanti Partneri Tanácsánakelnöke is. Érdemei elismeréséül igen sok bel – és külföldi kitüntetésbe részesült.
--------------------------------------------------
(A fordítást készítették: Szutrély Beatrix és Szutrély Péter)
A Százak Tanácsa adventi üzenete
Sarusi Mihály: Októberi napló
- a pesti fiúk GYURCSÁNY, TAKARODJ! nótájára -
Vasárnap este az almádi Pannóniában sokunk torka elszorul a veszprémi Pannon Várszínház ötvenhatos emlékműsorától, mely (jelképeivel) érzékeltet valamit a kommunista zsarnokságból, valamennyiünk szabadulásvágyából, a Szabad Magyarország ötven évvel ezelőtti lemészárlásából.
Hétfőn reggel irány Pest, az Írószövetség ünnepi közgyűlése.
A zalaegerszegi buszon az idősebbek hangosan szidják Gyurcsányékat: maguk is bevallják, hogy lopnak, csalnak, hazudnak! Középkorú férfi, előtte két kisgyermeke ül, még hogy szívja a fogát: „Meddig kell még ezt hallgatnunk?!”. Meddig, meddig.
A pilóta megjegyzi: kérdés, hogy este vissza tud-e jönni, mert a Kossuth-tér tegnap esti kiürítése miatt a gazdák bejelentették, körbezárják a fővárost.
Az írószövetségi ünnepségig van egy kis időd, emlékútra vetemedsz.
Corvin köz, melynek a szomszédságában, a körúton szemben kellemes napokat töltöttél Öcsiéknél, apád háborús barátjánál, ahol vidéki suhancként a harcokat átélő pesti cimborád élményeivel szembesülhettél.
Apád is járt erre ötvenhatban, zsinóros bundájában óvakodott végig a pesti utcákon… a Békéscsabai Fodrász és Fényképész Ktsz munkástanácsának elnökeként? Magánemberként? Valamit be kellett szerezni… családnak, szövetkezetnek? Vagy hogy előkészítse Amerikába szökésünket? Először fiatal férfiként Konstancából ment volna világgá, hogy emberhez méltó módon élhessen (idehaza iparos segédként semmi esélye nem volt saját üzlet nyitására), másodjára 1956-ban indult volna, velünk, feleségével, három gyermekével, ám édesanyánk semmi kincsért el nem hagyta volna édes-nyomorult hazánkat… (Volt mit tanulni apánktól; anyánktól az iskolában tanult Szózat előtt azt is, amit Vörösmarty így ír körül: Itt élnek, halnod kell.)
Corvin köz, VIII. kerület, Józsefváros, az Üllői út és a Ferenc körút sarka, átellenben a Mária Terézia (Kilián) – Maléter – kaszárnyával. A Kilián tövében – ünnepmentes - hajléktalan-fészek; Hajléktalan-Magyarország; Magyarország, kilakoltatva.
Apádék hol így, hol úgy hívták.
A mozi falán körben a hősök, hősi halottak emléktáblái. „…Kócos, Pufi, Kéksapka és a többi névtelen hősnek, akik meghaltak, de előbb megfizettek érte! Corvinista bajtársaitok.” Naponta fölgyújtottak néhány tankot. A moziban reggeltől estig ötvenhatos filmek. A mozi előtt, a közben: ünnepély ünnepélyt követ napestig. Ki-ki csapata – egysége – (szervezete) képviseletében. Külön, külön.
Azt mondják, akkor sem volt egység a Corvin közben, a Práter utcában, a Kisfaludy utcában.
Ki-ki a maga szakállára – a szabadságért?
A Kisfaludy utcában 1956-os mintájú, magyar címeres ruszki tank, a ruszkiktól zsákmányolt, vagy a mieinktől kapott páncéltörő ágyúk, miegyebek. Mindaz, amivel meg lehetett állítani a Corvin köznél az Üllő, avagy Buda felől közelítő páncélosokat.
A Kossuth-címeres tankon csapat fölkokárdázott, föllobogózott, fölkarszalagozott gyermek. Játszanak. Alattuk boldogan – arcukon nem kis megilletődöttséggel - fényképező szüleik.
Szabadság.
Szabadság, szerelem. Jövendő.
Magyar élet.
Könny.
Vér.
2006. október 23.
Ünnep, emlékezés.
A Corvin köz sarkán – végig a Belváros utcasarkain – rendőrök téblábolnak.
Bocskay ruhás öreg harcos a Corvin közi emlékezők közt. Fekete öltönyös cigány férfi karszalaggal – meggyötört (Amerikát látott?) arcán könnycsepp gördül végig az Isten áldd meg a magyart alatt. Hány ruszki tankot lőtt ki egymaga, hogy bizonyítsa: nem akármilyen magyar ő is?!
A legjava.
A legjava örök semmibe vett.
A Corvin közben végre szabad lehetett.
A Szabadság Krónika című évfordulós kormányzati kiadványt, szintén kormányzati Forradalmi kalauzt, lyukas nemzetiszín karszalagot, lyukas zászlócskát osztogatnak fiatalok. Ha az Írószövetségben meglátják a karomon ezt a Corvin közi karszalagot…
Leleplezem magam a leskelődő – ránk váró – zsandárok előtt?
Ha ennyi mersz sincs az emberben, megette a fene.
A körútön motoros csapat dübörög végig motoros zsandárkísérettel. ’V’-t mutatsz nekik.
Győzelem.
Még egy…
…Oroszt lőni? Zsarnokot pusztítani? Corvin! Magyar fiúk. Magyar s orosz egybefolyó vére.
Pongrátz Gergely csapata, Bajúszé.
Az Oktogonnál, az Oktogontól a Vörösmarty utcáig ünnepi – Demszky-i--Gyurcsány-i – élőkép Ötvenhatról. Ötvenhatot idézve, időzésre buzdítva e helyt (a Nyilasházból lett Vörösház előtt, igen, az Andrássy 60-nál). Megteszi. (Megtenné.)
Valamelyest.
Csak, kicsit, művi.
Mintha-Ötvenhat.
Majdnem-Ötvenhat.
Szinte-Ötvenhat.
Már-már.
Az Írószövetségben szolíd emlékezés azokra az elődökre, akik mindent megtettek a nép fölvilágosításáért. Azokra, akik népük – persze, népünk – élére álltak. A lázadók legelejére. Zászlót emelni. Zászlót kiemelni a sutból, fölemelni a porból. Zászlónak merni állni. Illyés Gyula – aki politizálni mert, zsarnokságot ostorozni -, Veres Péter – aki kiállt a nép elé a Bem szobornál -, Gérecz Attila – golyót fogni, golyót okádni, golyót nyelni: valóban MINDENT A HAZÁÉRT -, annyi tiszta magyar író! A piszkot örökre magukon felejtő akárkik mellett.
Vajh, ma ki, hogy? Minek?
NE POLITIZÁLJ – okít a volt komcsi cenzor, a volt komcsi cenzort kiszolgáló szalonpolgár, szalonparaszt, szalonmunkás (író, szerkesztő, műítész, tanár, miegyéb). Ne.
Ne, nehogy már.
Corvin közi lyukas karszalaggal e szalonban emlékezők közt: persze hogy szemet szúrsz. Már-már furcsán érzed magad.
„Nemzetőrnek álltál?”
Minek, ha nem annak.
„Ha ezzel a karszalaggal mész, elsőnek téged fognak meggumibotozni a rendőrök!”
Míg mi itt ülésezünk, a pesti utcán ki tudja.
„Mit láttál a Corvin közben? Most mondta a rádió: tízezer tüntető tart a Corvin köznek!”
Ajaj.
Épp a legjobb helyre.
„A körúton vagy harminc fáradt tüntetőre úgy rontottak a rendőrök, mintha veszélyeztetnék a Népköztársaságot!”
Puff neki.
Irodalom.
Astoria, délután. Igyekszel, hogy még elérd: délután négy.
A Blahától hömpölyög a nép. Ugyanoda.
Az Asztóriánál beállsz az útkereszteződés legközepébe, a villamossínekre.
Jobbra tőled BALATONFÜRED, körben az egész ország. Fejed tetejére lóg a hajdúsági magyar ember jókora táblája, amelyen A MILLIÁRDOSSÁ LETT TOLVAJOKBÓL LETT POLITIKUSOK ellen ágál. Hangfalak, vetítővásznak, embertömeg. Mind társadalmilag, mind az életkort, mind a nemet illetően vegyes a nagygyűlésen résztvevők összetétele.
Szélsőjobboldali szélsőségesek… Újnácik… Radikális jobboldaliak… Demokráciaellenes elemek…
Nemzetiszín lobogók, Árpád-sávosak. Vörös-fehér csíkos Árpád-sávosak: a nyilaskereszttől megtisztítva! Ahogy háromszínű lobogónk a sztalini-rákosii kolhozállam-címertől!
Ha az egyik megtisztult a piszokfolt eltávolításával, a másik miért nem, elvtársak?
Polgártársak.
Ha egyáltalán.
Szónokok. Költemények. Persze, a MONDAT. Az az Egy mondat…, amely úgy ül e mái gyönyörű világra.
Jobb felől, a Deák tér irányából meglepő üzenet: a Bajcsy-Zsilinszkyn vízágyúval, füstgránáttal lövik a tüntetőket!
Szól a szónok, szól a zene, ének; amarról kusza hírek. Nyomtatott cédula jár körbe: LŐNEK! S néhány férfi azzal van elfoglalva, hogyan csábíthatja el a tömeget a rendőrtámadás irányába. UTÁNA TI IS GYERTEK!
Az emberek lesnek.
Ünnepelnek! ÜNNEP! Ünnep ez a nap. Nekünk. A gyönyörű nap. Hogy süt. Reánk. Szabadok vagyunk.
Szabad-e, s ha igen, mennyire.
Hallgatod, aztán mégsem. Annyira nem. Amennyire kellene? Lehetne?
Hogy lehetne.
Utolsó vonatod hat után pár perccel indul a Déliből. Ötkor indulnod kell, ha át akarsz vergődni a tömegen. A ki tudja, min. Hisz épp arra, a Deákra kell tartanod a mélyvasúti megállóhoz.
A Deák téren meglepődsz. Már valamivel előbb, a kiskörúton baktatva kaphatod föl a fejed: mintha füst kavarogna a Bajcsy-Zsilinszky felől a térre.
Füst. Tehát mégis lőnek?
A kiskörúton – a Filmmúzeumon túl valamivel a Károly körúton – gránáthüvelyt két kezében tartó izgatott férfi igyekszik fölvilágosítani az ünneplőket, mi történik innen pár száz méterre. Vajon eljut-e a szónoki emelvényig, szót kap-e? Megtudja-e a tömeg, mi vár rá, ha időben nem tágul?
Ünnep. Ünneplők. Ünnepi politikai nagygyűlés közönsége. A szónoklatokkal már elégedetlenek: látszik némelyeken, mások meg is fogalmazzák.
A ’radikális’ – aki torkig van a tolvaj kommunista nagypolgárságot szolgáló állammal – legyint: Egy hónapja beszélnek!... ELÉG VOLT! – és siet tovább a Deák tér felé. Ahol tán.
Lassan haladsz, jó, hogy időben indultál. Még meg sem kezdődött az Orbán-beszéd. Még valaki énekel, amikor már látod, ennek a fele sem tréfa.
Az Erzsébet tér végében, már túl, innen a Bajcsy-torkolaton (ha jól látod): fölpáncélozott-pajzsozott-bukósisakozott rendőrök sorfalában vízágyú, füstbombavető ágyú (könnygáz-gránátvető), meg ki tudja, mi az Isten haragja. Farkasszemet néznek a haragos – dühöngő, kiabáló, hadonászó - tüntetőkkel.
Ropogni kezd bal felől: az Erzsébet tér társasgépkocsi-indóház felőli oldalán sorra robbannak a füstbombák. A haragos tüntetők az út közepén, amoda csak érdeklődők, épp arra tartók, hazafelé igyekvők, ünneplésükben megzavartak. Nem a tüntetőket, a népet lövik! Hogy megijesszenek, elijesszenek bennünket. A nép – való igaz, célt ér a támadás - szétszalad. Szétugranak előbb az Erzsébet tér, majd a Deák tér megtámadott (meggránátozott) részén tanyázók. Hogy a haragos tüntetők kórusa az út közepén fölzendüljön: GYURCSÁNY, TAKARODJ! Kotrás, pápai futóbolond.
A könnygáz már akkor marni kezdi a szemed, amikor a Madách térnél vagy. Minél közelébb érsz, annál elviselhetetlenebb. Ezek tényleg lőnek.
ÁVÉHÁ! ÁVÉHÁ! - zúg a tüntető had, most már vele tart a tömeg. Az addig békés nép is.
ÁVÉHÁ.
’Gyurcsány Apró Ávósai’ lőnek.
Mintha a népet lőnék! Nem a vaduló tüntetőket, nem, a népet. Bárkire rádufláznak, aki a téren van.
Szól a hangszóró, mond valamit, de az sem érti, akinek a nyakába pillanat múlva hullik az áldás. Átok.
ÁVÓ.
Mintha szándékosan a népet lőnék.
És nyomják a Zsilinszky felől a Kálvin térnek. (Közben, mintha, ott lenne a többszázezer fideszessel az Asztória.)
Ünneplő: ünnepelne. Békés tüntető: szólna, ha szabadna. Haragos tüntető: zendülésre kész.
Ezeknek – úgy fest! – egyre megy.
HAZAÁRULÓK! HAZAÁRULÓK!
Az a szarzsák nem tudja lenyelni, hogy az egész ország – az ország jobbik fele, lassan kétharmada - ellene van. Bárhova megy, bármerre néz, ellene tüntetnek! ELKÚRTAD!
Ad ő nekünk. Ő, meg rendőrsége.
Hopp! – húzod össze magad, kezdesz el futni magad is! Előbb csak a Deák tér közepén pukkannak a bűzbombák – paprikagránát, marja a szemed kegyetlen! -, aztán, hogy fölkötöd a nyúlcipőt, meg egyébként is, fél hat, lassan indulnod kell, vár a vonat, a Mélyvasút mozgólépcsőjét befogadó indóház kapuja felé veszed az irányt. Mi tagadás, futásra veszed a figurát, amikor ott, ahol a futás megkezdése előtt másfél pillanattal előbb álltál, immár három méterrel mögötted, robban a gránát.
Okádja a mérget, tüzel, mígnem pesti bakancsos vagány csap rá: talpával eltiporja, elhallgattatja, megöli!
Taps. Pest tapsol.
Szűzanyám, ezek komolyan gondolják! Ránk lőnek.
Azokra, akiknek eddig eszük ágában sem volt tüntetni e piszkos banda ellen.
Pesti srác volt, vidéki fiú?
Hogyne, a söpredék.
Mely söpredékre - tájékoztat babád a zsebcserregőn – színes vizet szórnak, hogy megjelöljenek. A vízágyú valóban zöld, kék sugarat lövell felénk. Színező-víz a nyakunkba. Amoda meg már gumilövedék vakít, roncsol, tarol.
MUNKÁS HATALOM! MUNKÁS HATALOM.
Le, le a mélybe, futás a Délibe!
HAZAÁRULÓK!
Az volt, az is maradt.
A Deák-téren ávósok lövik a népet! – tájékoztatják a mozgólépcsőn lefelé haladók a fölfelé igyekvő elképedőket. (Az, errefelé, a legkevésbé elképesztő, hogy 2006. október 23-án a mozgólépcső faláról Moldova ’könyvének’ piszkos Kádár-képe mered rád; mert hogy ezeknek semmi sem drága.)
Ha eltalál, hát eltalál, mért voltál ott?
Mért laksz itt. Menj tovább!
Levédia után a Kárpátok közül ki tudja merre, merre visz a végzet.
’Gyurcsány Ávós Aprói’.
Marja a szemed. Ne dörzsöld.
Ha húszéves lennél.
Nem, hatvankét és fél. Meg hát: megy a vonat.
Ötven esztendeje! Bírta a lábad (tizenkét és fél évesen).
Amúgy.
ÖTVEN ÉV.
Ötvenedik forduló.
Lőnek? Nem akarja az ember elhinni. Még mindig a szemed dörgölöd. Persze, a paprika.
Valami marja. Csak nem a ’demokrácia’?
Azt mondják, ők a demokraták. Jó kis néppártiak! Belelőnek a népbe, ha az nem úgy gondolja, ahogy szeretnék. Másképp meri látni. Mi több, ki is mondja. Jaj, kiáll vele a gátra.
Persze, amikor maoistaként ugattak Pest mai urai, más volt! Más; ugyanaz, mert akkor is a vörös lobogó alatt a piros-fehér-zöld ellen.
DE MOCSOK EGY DEMOKRÁCIA!
Sorfal, gépkocsik, zsandárok. Még nem mozdulnak, csak lőnek. Szemben velük zászlósan pesti, meg vidéki magyarok. ’Zászlóba öltözötten’: kézben, karon, mellen, egész testen a piros-fehér-zöld.
Mért zavarja őket?
Pest! Szabad lesz-e valaha? Szabadok leszünk-e egyszer?
PEST.
Pesten megint ránk lőttek.
ÁVÉHÁ!
Valamikor bírtam torokkal.
Nem állunk meg félúton, / Gyurcsány banda pucoljon!
’Szélsőjobboldaliak’… Akár 50 esztendeje épp e szent napon Gerő.
Helikopter köröz fölöttünk (az Astória előtti nagygyűlés óta). Ránk vadászik.
PIROS-KÉK SÖPREDÉK. LE A VÖRÖS BANDÁVAL.
Gyurcsány… Még hogy Gyurcsány.
Tudják ezek, kik szoktak október 23-án tömeget oszlatni, népre lőni? Demokraták biztos nem.
A továbbiakat odahaza a képernyő előtt figyelheted. Ahol az előbb elhaladtál, a Kiskörút, Deák tér találkozásánál lévő evangélikus templom mögötti ligetből (a liberósátor mellől) az ötvenhatos látványosságnak szánt szabad téri fegyverarzenál megmozdult. Életre kelt! Nem élőképpé állt, megelevenedett. Ágyút húztak ki a térre, páncélkocsit állítottak szembe a zsandárhaddal, ötvenhatos öreg harcos beindította a ruszki tankot, s csak az akadályozta meg abban, hogy halálra rémítse, visszazavarja kaszárnyájába a karhatalmat, hogy elfogyott az üzemanyag. A Kiskörútra húzgálták a liberósátor mellé állított BUDAPEST A SZABADSÁG FŐVÁROSA kőjelszóból az egyik szót. A SZABADSÁG mögé álltak az országos hazugok ellen lázadók.
Ami hogy zavarta volt a papnyúzó, asszonytaposó, gyermekrugdaló, kurvaanyádozó, szemkitoló, képviselő-agyonverő, bárkit kapásból agyba-főbe csépelő, aggastyánt gumibotozó, hajléktalant szembe könnygáz-fúvó karhatalmat. Budán zászlajával hazafelé tartó emberre rendszám nélküli kocsiból kiugró rendőrruhás, álarcos banditák támadnak. Kitépik kezéből – kezünkből – a magyar lobogót és a földre tapossák. Le is köpik? Lovas-zsandárok rohama ugyanott, ahol az előbb még magad haladtál (engedélyezett gyűlésről a valameddig még engedélyezett földalatti felé.)
Kardlapoztak is? Vagy csak: kard, ki, kard?
Vendégmarasztaló könnygáz-permet közvetlen közelről a Budapest-nézőben lévő francia arcába.
- És az Európai Unió?
- Nincs itt semmiféle EU.
Szépen nézünk ki, 2006. Mindszent hava 23.
Utcakőből, építkezési anyagból, kukából, vaskerítésből barikádok Pest utcáin. A rád lőtt gránátot visszadobod – mi más: terrorizmus? Amikor a zsandár dobja vissza a felé hajított kődarabot, semmi gond, maga a törvényes rend.
Hogy is volt 1956-ban? „Voltak, akik lövettek, voltak, akik lőttek és voltak, akiket lőttek”.
Elegünk van belőletek.
Gyurcsány: retteg? Remeg? Rí? Vagy csak: pityereg?
Mint általjában ilyen esetben a zsarnokok szoktak volt.
Hogy őt így megszégyenítsék! Ország, világ előtt. Legalább e napon nem játszhatta a maga kisded játékát.
Avagy: ki tudja?
…Toporzékol? Nem. Lövet. S az álbárdok kara őt dicsőíti. Meg, változatlanul, Kádárt, Ötvenhat hóhérját.
Magyar karhatalom… Lesz valaha ilyen?
Hol vagyunk? ’Romániában’? ’Szlovákiában’? Szerbiában’? ’Ukrajnában’? Ahol a magyar zászló ilyen gyűlöletet kelthet a hatalomban.
A magyar zászló: fegyver? Aki viszi, lengeti: fegyverkezik, fölfegyverkezve támad?
Hát mégis fegyver a mi három színünk?
Jó, hogy tudjuk.
Atombombával ér föl?
Azzal nem, de.
…Meglátja a fogdmeg a piros, fehér, zöld kokárdát, ütni kezd. Mögláti a fogmög a piros-fehér-zöld karszalagot, nyomban csépelni fog. Mëgláttya a fogmeg a piros, fehér, zöld lobogót, menten ütni-verni indul szabad bal, avagy jobb keze (netán mindkettő).
A magadéban, a magad honában, odahaza.
… Pofán vág. Visszakézből. Mért zavarod az őáltala elképzelt rendet.
Sortűz nemzeti ünnepen! Európában hol tesznek ilyet? Akad-é olyan álladalom a művelt világban, ahol – engedély nélkül utcán tüntető tömeg oszlatására hivatkozva - nemzeti ünnepen az ünneplőkbe, vagy a csöndes tüntetőkbe, avagy a haragos tüntetőkbe lövet a zsandárfőkapitány?
Főkapitány… Belügyér, miniszterelnök!
Hogyne lenne: Oroszország, Kína… meg kedves Bokros elvtársatok Burundiországa.
Hol tanulták ezek a saját népre lődözést? Ezt a gyűlöletet… saját nemzetük iránt? Rosztovban? A Lomonoszovon, a KGB-iskolán? Washingtonban, New Yorkban, Brüsszelben, Strasbourgban? A Gestapónál, SS-ben?… Burundiban?
Gyurcsányiában, hogyne.
„Ide lőjetek!” – s már az is vadul, ki előbb csak csöndes szemlélő volt.
Kokárdával fölfegyverkezve elkövetett rendszerellenes összeesküvés! – punktum.
MÉRT, MI TÖRTÉNT? – bámul rád a képernyőn a főhekus. Mert hogy minden jogszerű volt. A fekvő, már lefogott tüntető tovább rugdosása, ólombot (vipera) használata, fejbelövés, hülyére verés; minden. Hogy civil ruhás alakok mozognak a tüntetők és a rendőrök között: provokátorként?
Mi, mi. Mi is.
Szabad, magyar. Magyar.
GYURCSÁNY APRÓ GÖNCZEI.
Gumilövedék: szembe, arcba, nyakra, hasra, halántékra. Szívtájon.
2006. október 23., Pest.
Hogyne féltenék az EU-ból várható százmilliárdokat, melyből – fejenként, főelvtársanként (fő ’baloldali polgár’-onként) - legalább pár százmillió csak-csak zsebre tehető.
Persze, hogy persze.
…Az újjáépülő rendőrállam csetlő-botló (gázos) léptei.
HOGY NE LEGYÜNK ÚJRA GYARMAT.
Kedden… Annyi hamisság, amennyi álsággal régen találkoztál.
Rezzenés nélküli arccal vágnak a képedbe szemenszedett hazugságokat.
Azért a pénzért… (sem lennél rá képes).
Nem véletlen van tele újságüzlet, könyvesbolt-kirakat, házfal, hirdetőoszlop… Kádártokkal?
- Jó reggelt, ētársak!
Jó reggelt adj, Isten…
