Tusnády László levele

2023. 01. 31.


 

 

Interjú Harald Kujat nyugalmazott NATO tábornokkal

 

A svájci „Zeitgeschehen im Fokus” című folyóirat 2023. január 18-i számában  Harald Kujat nyugalmazott NATO tábornokkal közölt interjút.

 

 

„Ukrajna konfliktus: most itt az ideje a megszakított tárgyalások újra indításának.”

„A fegyverszállítások csak a háború értelmetlen meghosszabbítását eredményezik.”

 

 

Zeitgeschehen im Fokus:

Hogyan értékeli a média fősodrában Ukrajnáról megjelenő híradásokat?

 

H. Kujat: az ukrajnai háború nem csak egy katonai konfliktus. Ez egyben a gazdaság és az információ háborúja is. Ebben az info-háborúban mindenki résztvevővé válik, ha olyan információkat, érveket képvisel, melyeket nem képes igazolni vagy saját kompetenciája alapján megítélni. Részben erkölcsi és ideológiai motívumok is szerepet játszanak. Ez Németországban különösen problémás, hiszen a mediumok többnyire olyan „szakértőket” szólaltatnak meg, akiknek általában sem biztonságpolitikai, sem stratégiai ismereteik, tapasztalataik nincsenek, így olyan véleményeket hangoztatnak, melyeket más hasonló „szakértők” megnyilatkozásaiból merítenek. Így növelik a szövetségi kormányra gyakorolt nyomást. A bizonyos fegyverrendszerek szállításáról folyó vita egyértelműen mutatja a média szándékát, hogy politikát csináljon.

Elképzelhető, hogy ez az elmarasztaló véleményem abból fakad, hogy sok éven át voltam a Nato szolgálatában, többek között mint a Nato-Oroszország-Tanács elnöke és a vezérkari főnökök Nato – Ukrajna – bizottságában is. Különösen bosszant, hogy a német biztonság érdekeit és az országot fenyegető veszélyeket a háború kiterjesztése, eszkalálódása által oly kevéssé veszik figyelembe. Ez hiányos felelősségtudatról tanúskodik, illetve – hogy egy régimódi kifejezést használjak – kifjezetten nemzetietlen magatartást jelent.

Az USA-ban, a konfliktus egyik főszereplőjénél az ukrajnai háborút lényegesen differenciáltabban és sokoldalúbban kezelik, ám mindig saját nemzeti érdekeik szem előtt tartásával.

 

2022 elején, amikor az ukrán határon élesedett a helyzet, Ön a tengerészet akkori főfelügyelőjét, Kai-Armin Schönbach altábornagyot vizonyos értelemben védelmébe vette. Ő ugyanis kifejezetten figyelmeztetett arra, hogy egy eszkalálódó háború Oroszországgal veszélyes, és a Nyugatot hibáztatta azért, mert Putyint lekezelik. Azonos szemmagassában kellene vele tárgyalni, volt a véleménye. 

 

Nem annyira a tényeket véleményeztem, mint inkább igyekeztem őt magát a szakmaiatlan támadásoktól megvédeni. Magam is azt vallottam mindig, hogy ezt a háborút meg kell akadályozni, és meg is lehetett volna akadályozni. Ezt már 2021-ben is kijelentettem a nyilvánosság előtt. 2022 januárjában javaslatokat is közzé tettem, hogy adott tárgyalások során hogyan lehet minden fél számára elfogadható eredményekhez jutni, így a háborút megakadályozni. Sajnos másképp alakult minden. Egyszer majd talán feltehető lesz a kérdés, hogy ki akarta ezt a háborút, ki nem akarta, és ki nem tudta megakadályozni.

 

Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet Ukrajnában?

 

Minél tovább  tart a háború, annál nehezebb lesz tárgyalásokkal békét elérni. A négy ukrán terület 2022. szeptember 30-i megszállása azt jelenti, hogy ezeket a fejleményeket igen nehéz lesz visszacsinálni.   

Éppen ezért olyan sajnálatos, hogy a márciusban Isztambulban megindított tárgyalásokat komoly előrelépések és egészen pozitiv eredmények mellett Ukrajna megszakította. Oroszország nyilvánvalóan  kész lett volna ekkor a február 23-i, vagyis a támadás megkezdése előtti helyzetbe visszavonulni. Most pedig újra és újra a teljes visszavonulást hangoztatják, mint bármiféle tárgyalások alapfeltételét.

 

 Milyen ellenértéket nyujtott volna Ukrajna?

 

Ukrajna kötelezte magát arra, hogy nem lép be a Nato-ba és nem engedélyezi külföldi csapatok, katonai berendezések létesítését sem. Ezért biztonsági garanciákat kaphatott volna olyan államoktól, melyeket maga választ meg. A már korábban megszállt területek jövőjét pedig 15 év alatt diplomáciai úton, katonai erőszak kifejezett mellőzésével kellett volna rendezni.

 

Miért nem sikerült összehozni a szerződést, mely tízezrek életét mentette volna meg, és Ukrajna megelőzhette volna országa lerombolását is?

 

Megbízható információk szerint az akkori brit miniszterelnök, Boris Johnson április 9-én Kievben beavatkozott, és megakadályozta az aláírást. Arra hivatkozott, hogy a Nyugat nem áll készen a háború befejezésére.

 

Szörnyű, amit itt játszanak, amiről a jóindulatú polgárok semmit nem tudnak. Az isztambuli tárgyalásokról lehetett tudni, arról is, hogy röviddel egy megállapodás előtt tartanak, de azután egyik napról a másikra nem hallottunk többet erről.

 

Például március közepén írt a brit „Financial Times” az elért eredményekről. Néhány német lapban is megjelentek hasonló tudósítások. Arról viszont, hogy miért szakadtak meg a tárgyalások, nem adtak hírt. Amikor Putyin szeptember 21-én a részleges mozgósítást elrendelte, először említette nyilvánosan, hogy Ukrajna az isztambuli tárgyalások során 2022 márciusában az orosz javaslatokra pozitivan reagált. „De” – mondta szó szerint – „a Nyugat számára egy békés megoldás nem volt elfogadható, ezért Kievnek megparancsolta, hogy az összes megegyezést semmisítsék meg.”

 

Erről valóban hallgat a mi sajtónk.

 

Nem úgy az amerikai média. A „Foreign Affairs” és a „Responsible Statecraft”, két tekintélyes folyóirat több, igen informativ cikket is közölt.  A „Foreign Affairs” cikkének szerzője Fiona Hill, korábban a Fehér Házban a nemzeti Biztonsági Tanácsban magas rangú munkatárs volt. Nagyon kompetens, teljesen megbízható. Igen részletes információkat olvashattunk már május 2-án a kormányközeli „Ukrainska Pravda” közlésében is.

 

Van még más adata is ehhez a szörnyűséghez?

 

Ismert, hogy a legfontosabbak a szerződés tervezetében az ukrán kormány március 29-i javaslatai alapján fogalmazódtak meg. Erről időközben már sok US – amerikai lap is tudósított. Sajnos azonban meg kellett állapítanom, hogy a német média még akkor sem hajlandó a témával foglalkozni, ha a források rendelkezésére állnak.

 

Ön egy cikkben így nyilatkozott: „ A biztonságpolitikai széles látókör és a stratégiai megítélő képesség hiánya országunkban szégyenletes.” Mit ért ez alatt konkrétan?

 

Vegyük például a szövetségi hadsereg (Bundeswehr) állapotát. 2011-ben végrehajtottak egy reformot, a sereg ú.n. új irányultságát fogalmazták meg. Ez azt jelentette, hogy többé nem az ország és a szövetségeseinek alkotmányban foglalt védelme a feladata, hanem külhoni bevetések. Ezt azzal indokolták, hogy nincs esélye annak, hogy Németországot vagy Nato szövetségeseit konvencionálisan valaki is megtámadná. A személyzetet és a sereg felépítését, a felszereléseket, fegyverzetet és kiképzést a külföldi bevetésekhez igazították. Az a haderő, mely képes az ország vagy a szövetség védelmére, képes kiegyenlítő beavatkozásokra is, hiszen a szövetségi kormány és a parlament minden egyes esetben erről határozhat.

Fordítva ez viszont nem így van, mert arról, hogy mikor adott az ország vagy a szövetség védelmének szükségessége, az agresszor dönt. Az akkori helyzetértékelés teljesen helytelen volt. Az ABM – szerződés USA által egyoldali felmondása már 2002-ben stratégiai fordulatot jelentett Oroszország viszonylatában. Politikai fordulat volt a Nato csúcs Bukarestben 2008-ban is, amikor az amerikai elnök G.W. Bush megpróbálta keresztül vinni Ukrajna és Grúzia belépését a Nato-ba.  Miután ez nem jött be neki, a kiadott közleményben, mint ahogy ilyenkor szokásos, ezen országok bizonytalan belépési kilátása került megfogalmazásra.

 

Lát összefüggést az oroszok és amerikaiak közötti ilyetén események illetve a mostani válság között?  

 

Bár mindeki számára nyilvánvaló, hogy  az ukrán háború Oroszország és a Nato közötti konfrontáció rizikóját  rejti magában, továbbra is fegyvertelenítik a Bundeswehr-t, hogy fegyvereket és katonai felszereléseket  szabadítsanak fel Ukrajna számára. Sőt, egyes politikusok arra a képtelen érvre hivatkoznak, hogy a mi szabadságunkat védjük meg Ukrajnában.

 

Miért  képtelen Önnek ez az érv ? Mindenki ezzel érvel, még a Svájci Külügyi Hivatal főnöke, Ignazio Cassis is.

 

Ukrajna harcol a szabadságáért, szuverenitásáért és az ország  területi egységéért. De a két főszereplő ebben a háborúban Oroszország és Ukrajna. Ukrajna  az USA geopolitikai érdekeiért is harcol. Hiszen kinyilvánított céljuk, Oroszországot politikailag, gazdaságilag és katonailag annyira legyengíteni, hogy aztán  geopolitikai riválisuk felé fordulhassanak, amely egyedül van abban a helyzetben, hogy a világhatalmukat veszélyezteti: Kína. Továbbá igen erkölcstelen lenne, az ukránokat a mi szabadságunkért való küzdelemben egyedül hagyni és csupán fegyvereket szállítani, ami a vérontást és az ország lerombolását  súlyosbítja. Az alap problémák, amiért ez a háború létrejött és folytatódik, holott már befejeződhetett volna, egészen máshol gyökereznek.

 

Mi az Ön véleménye szerint a probléma magja?

 

Oroszország meg akarja akadályozni, hogy geopolitikai riválisa, az USA stratégiai fölényhez jusson, amely Oroszország biztonságát veszélyeztetné. Legyen ez Ukrajna tagsága az USA által vezetett Nato-ban, vagy amerikai csapatok állomásoztatása, katonai infrastruktúra áthelyezése, vagy közös Nato-manőverek. A Nato Lengyelországba és Romániába kihelyezett ballisztikus rakétarendszerei szálka az oroszok szemében, hiszen Oroszország meg van arról győződve, hogy az USA ezekről a kilövő állomásokról orosz interkontinentális stratégiai rendszereket kapcsolhatna ki, és ezzel a nukleárstratégiai egyensúlyt bontaná meg. Fontos szerepet játszik a Minsk II egyezmény is, melyben Ukrajna kötelezte magát a donbasi orosznyelvű lakosság kisebbségi jogainak biztosítására,  és 2015 végéig alkotmányosan több autonómia megteremtésére, ahogyan ez az EU-ban standardizált. Kétségek merültek fel, vajon az USA és a Nato készek voltak-e arra, hogy az orosz támadás előtt ezekről a kérdésekről komolyan tárgyaljanak.

 

Wilfried Scharnagl már 2015-ben egyértelmően kifejti „A szakadék szélén” c. könyvében, hogy a nyugat politikája hihetetlen provokációt jelent, ha az EU és a Nato nem változtatnak a politikai irányukon, az katasztrófához vezethet.

 

Igen, ezzel számolni kell. Minél tovább tart a háború, annál nagyobb a kiterjedés és eszkaláció rizikója.

 

Ezt már megéltük a kubai kríziskor is.

 

A szituáció összehasonlítható.

 

Hogyan ítéli meg a Marder (Nyest) páncélosok elhatározott szállítását Ukrajnába?

 

A fegyverrendszereknek megvannak az erősségei és gyengeségei a technikai jellemzőik szerint – függően a katonák kiképzési színvonalától és az operatív feltételektől - és ezáltal meghatározottak a bevetési lehetőségei. A különböző összehangolt fegyverrendszerek a hadmozdulatoknál egy együttes információs – és vezetési formációban fejtik ki hatásukat, így az egyes rendszerek gyengéit más rendszerek erőssége kiegyenlíti. A személyzet rossz képzettsége vagy ha a különböző rendszerek nem vethetők be együttesen, netán a bevetés körülményei nehezek, az adott hadmozdulat értéke csekély. Emiatt fennáll az idő előtti kikapcsolás veszélye, sőt, a fegyver az ellenség kezébe kerülhet. Így áll a  pillanatnyi helyzet, amelyben modern nyugati fegyvereket vetnek be Ukrajnában. Oroszország decemberben megkezdett egy kiterjedt programot, mely kiértékeli  a zsákmányolt nyugati fegyverek technikai és operatív-taktikai paramétereit, ami a saját hadi műveletek  és  fegyverek hatását növeli.

Ezen túl alapvető kérdés az eszköz és cél viszonya. Milyen célt szolgálnak a nyugati fegyverek? Zelenszkij mindig újra megváltoztatta az ukrán hadvezetés stratégiai céljait. Jelenleg azt a célt tűzte ki, hogy az összes, oroszok által elfoglalt területet, beleértve a Krimet is, visszahódítja. A német kancellár azt  nyilatkozta, addig támogatjuk Ukrajnát, amíg az szükséges, tehát ezt a célt is, holott az USA most már hangoztatja, hogy csak azokról a területekről van szó, amelyeket Oroszország 2022. február 24. után foglalt el.

Tehát azt kell megválaszolni, hogy a Nyugat által szállított fegyverek alkalmasak-e arra, hogy az Ukrajna által kitűzött célt megvalósítsák? Ennek a kérdésnek mennyiségi és minőségi dimenziói vannak. Az USA nem szállít, csak védelmi fegyvereket , olyanokat sem, melyek a harcban összekapcsolható fegyverek, és főleg olyanokat nem, melyek nukleáris eszkalációhoz vezethetnének. Ez Biden elnök  3 „nem-„je.  

 

Hogyan akarja Ukrajna a katonai céljait elérni?

 

Az ukrán vezérkari főnök, Zalusnyij generális mondta nem régen:  „Szükségem van 300 harci páncélosra, 600-700 lövészpáncélosra, 500 tarackra, hogy az orosz csapatokat a február 24. előtti pozícióikba viszzakényszerítsem.„  Azzal, amit eddig kapott, „nagyobb operációk nem kivitelezhetők”. Hogy az ukrán haderők az utóbbi hónapok alatt elszenvedett vereségek után egyáltalán rendelkeznek –e még elegendő katonával, akik ezeket a fegyverrendszereket bevetnék,  kérdéses. Mindenesetre G. Zalusnyij nyilatkozata megmagyarázza, miért nem érik el a katonai céljukat a nyugati fegyverszállítmányok, hanem csak a háborút hosszabbítják meg.  Ehhez jön még, hogy Oroszország  maga a nyugati eszkalációt bármikor felülmúlhatja.

A német vitákban ezeket az összefüggéseket nem értik vagy ignorálják.

Az a mód is szerepet játszik, ahogyan egyes szövetségesek nyilvánosan megpróbálják rávennni a német kormányt, hogy Leopard-2  harckocsikat szállítson. Ilyesmi eddig a Nato-ban nem fordult elő. Ez mutatja, hogy Németország tekintélye a szövetségben  mennyire megszenvedte a BW meggyengülését, és milyen hévvel követi azt a célját némely szövetséges, hogy különösen Németországot Oroszországgal szemben exponálja.

 

Mi táplálja Zelenszkij meggyőződését, hogy ki lehet űzni az oroszokat Ukrajnából?

 

Elképzelhető, hogy az ukrán erők azokkal a fegyverekkel, melyeket január 20-án a következő támogatási konferencián megígérnek, valamivel hatásosabban lesznek képesek a következő hetekben meginduló orosz offenzívával szembeni védekezésre. A megszállt területeket azonban ezekkel nem tudják visszaszerezni. Az amerikai vezérkari főnök  Mark Milley tábornok szerint is Ukrajna mindazt elérte, amit katonailag elérhet. Több nem lehetséges. Éppen ezért el kell indítani a diplomáciai fáradozásokat, azzal a céllal, hogy tárgyalásos úton jussunk békéhez. Ezt magam is így látom.

 

Itt figyelembe kell venni, hogy az orosz haderő nyilvánvalóan meg kívánja védeni a megszállt területeket, illetve a maradék doni medencét is meg akarja szerezni, hogy ezéltal is konszolidálhassa a megszerzett területeket. Védelmi állásaikat a terepnek megfelelően jól megerősítették. Ezeknek a megtámadásához igen komoly erők kellenek, és késznek kell lenni nagyon komoly veszteségekre is.

A herzoni régióból való visszavonulás során kb. 22 000 harcedzett csapat szabadult fel. Ezekhez társul még további, a területre vezényelt megerősítés.

 

De akkor minek a fegyverszállítás, ha az Zelenszkij céljának elérését nem teszi lehetővé?

 

Az USA mostani fáradozása, hogy Európát további fegyverek szállítására ösztönözze, talán éppen a helyzet ilyetén alakulása miatt van. Különbséget kell tenni a nyilvánosan tett kijelentések és a német szövetségi kormány konkrét határozatai között. Messze vezetne a vita teljes spektrumának elemzése. Én csak annyit kívánhatok, hogy a kormány ebben az egész kérdésben valóban szakszerű tanácsokat kapjon, és ami talán még fontosabb, a kérdés jelentőségét megfelelően érzékelje.

 

A szövetségi kormány Ukrajna támogatásában sokat tett. . A fegyverszállításokkal Németország még nem vált közvetlenül résztvevővé a konfliktusban, viszont az ukrán katonák kiképzése ezekel a fegyverekkel már azt jelenti, hogy segítünk az ukrán célok elérésében. A Szövetségi Parlament Tudományos Szolgálata 2022. március 16-án már jelezte állásfoglalásában, hogy ezzel a ténnyel túllépjük a „nem háborúskodunk” elmélet biztos határait. Az USA is Németországban képez ki ukrán katonákat. Az Alaptörvény bevezetőjében szigorú békeparancsot fogalmaz meg számunkra. Csak akkor tűri meg valamilyen háborús résztvevő támogatását, ha ez a lépés lehetővé tesz egy békés megoldást. A kormánynak tehát ezen esetben kötelessége a német közvélemény számára pontosan megmagyarázni, hogy mely határok között és milyen célokkal történik Ukrajna támogatása. Az ukrán kormány számára is világossá kell tenni, hogy támogatásaink milyen keretek között lehetségesek. Még Biden elnök is kinyilvánította nem régen egy írásában, hogy az USA ugyan továbbra is katonai támogatást nyújt Ukrajnának, ám abban is, hogy végre tárgyalálos úton érjünk el békét. 

 

Hetek óta eredménytelenül rohamozza az ukrán erő az oroszokat. Zelenszkij mégis visszahódításokról beszél. Vajon ez csak propagnda, vagy valóban lehetséges ilyesmi?

 

Nem, erre az amerikai és az ukrán vezérkar véleménye szerint sem képesek. Mindkét oldal jelenleg patthelyzetben van, ami a téli időszak miatt még tovább keményedik. Éppen most lenne tehát helyes az időpont arra, hogy a félbe hagyott tárgyalásokat újra indítsák.

A fegyverszállítások ennek az ellenkezőjét érik el, azaz a háború értelmetlen meghosszabbítását, még sokkal több halottat mindkét oldalon, és Ukrajna további pusztítását. Meg azt is, hogy mindannyian még jobban elsüllyedünk ennek a háborúnak a következményeiben. Maga a Nato főtitkár is óva intett bennünket attól, hogy a Nato és Oroszország között mélyüljön a konfliktus, ami háborút jelent közöttük.

 

Ön szerint már megint „patthelyzet” áll fenn. Mit ért ez alatt?

 

A tárgyalásos úthoz például pozitív lehetőség volt múlt év március elején, amikor az oroszok elhatározták, hogy Kiev alól visszafordulnak és a keleti, doni területekre koncentrálnak. Ez tette lehetővé az isztambuli tárgyalások megkezdését. Hasonló helyzet volt szeptemberben, mielőtt még az oroszok a részleges mozgósítást elrendelték. Ezeket a lehetőségeket nem használták ki. Most ismét itt lenne az idő a tárgyalások felvételére, ám most sem használjuk ki a lehetőséget, hanem éppen ellenkezőleg: fegyvereket küldünk és eszkalálunk. Ez is egy olyan aspektus, mely megmutatja    biztonságpolitikai látókörünk, illetve stratégiai megítélő képességünk teljes hiányát.

 

Írásában megemlítette, hogy az orosz hadügyminiszter Sojgu jelzett készséget a tárgyalásokra….

 

…ezt Putyin is megtette. Szeptember 30-án, amikor további két terület Oroszországhoz való csatlakozását kinyilvánította, egyértelműen jelezte készségét a tárgyalásokra. Időközben ezt még többször is megtette. Most viszont úgy áll a dolog, hogy Sojgu bár feltételeket nem nevezett meg, Putyin a lécet magasabbra helyezte, mondván, készek vagyunk a tárgyalásokra, de csak úgy, ha a másik fél azokat a területeket elismeri, melyeket már megszálltunk. Ebből látszik, hogy az álláspontok mindkét oldalon annál merevebbek, minél tovább tart a háború. Zelenszkij meg azt mondja, hogy csak akkor tárgyal, ha az oroszok Ukrajnából teljesen kivonulnak. Így aztán megoldást találni egyre nehezebb, de még nem lehetetlen.

 

Szeretnék még egy eseményt szóba hozni. Angela Merkel egy interjúban….

 

…igen, amit mond az egyértelmű. Azt állítja, hogy a Minszk II megállapodást csak azért alkudta ki, hogy Ukrajnának időt nyerjen. Ezt Ukrajna ki is használta a haderő fejlesztésére. Ezt a volt francia elnök, Hollande is megerősítette.

 

P. Porosenko, a korábbi ukrán elnök ugyancsak ezt mondta.

 

Oroszország érthető módon ezt csalásnak nevezi. Merkel pedig bevallja, hogy Oroszországot tudatosan becsapta. Nevezhetjük aminek akarjuk, ám ez kifejezett bizalomvesztés, a politikai kiszámíthatóság kérdésessé válik. Nem vitatható persze, hogy az ukrán vezetés még a háború előtti napokban is megtagadta a megállapodás érvényességét, és ez még a nyilvánvaló átverés figyelembe vételével is közvetlenül vezetett a háború kitöréséhez.

A szövetségi kormány elkötelezte magát az ENSZ határozat keretében az „egész csomag” lépéseinek megvalósítása mellett. Ráadásul a kancellár asszony a Normandia formáció többi résztvevőjével együtt aláírt egy további határozatot is, melyben kifejezetten ekötelezi magát a minszki megállapodás gyakorlati megvalósítása mellett.

 

De hát ez is egy nemzetközi jogsértés?

 

Igen, egyértelmű jogsértés. A kár hatalmas. Képzeljük el a mostani helyzetet. Azok, akik háborút akartak, és akarnak ma is, azt állítják, hogy Putyinnal nem lehet tárgyalni. Ő ugyanis a megállapodásokat így se, úgy se tartja be. Most meg kiderül, hogy mi vagyunk azok, akik nemzetközi megállapodásokat nem tartunk be.

 

Legjobb tudomásom szerint az oroszok betartották a megállapodásokat, hiszen Oroszország még a háború alatt is szállított gázt. Baerbock asszony azonban nagyszájúan kijelentette: „Nem akarunk több orosz gázt!” Erre csökkentették az oroszok a szállítás mennyiségét. Nem így volt?

 

De igen. Azt mondtuk, hogy nem akarunk több orosz gázt. Ennek kihatásai az energiaválság, a gazdasági visszaesés, stb. A szövetségi kormány döntésének következményei, nem pedig az orosz kormányé.

 

Ha viszont a híreket halljuk, látjuk, - még nálunk Svájcban is – azt halljuk, hogy az energiaválság azért van, mert Putyin háborút indított Ukrajna ellen.

 

Korábban kétszer voltak nehézségek a gáz szállítása körül, ezeket Ukrajna okozta. Legyünk őszinték. Oroszország továbbra is szállítana, de mi nem akarunk onnan semmit, mert Ukrajnát megtámadták. Így aztán az a kérdés is felmerülhet megint, hogy végül is az Északi Áramlat II-t ki robbantotta fel?

 

Van ehhez a robbantáshoz közelebbi véleménye?

 

Nem, az tiszta találgatás volna. Vannak gyanúk, de nincsenek bizonyítékok. Legalább is olyanok, melyek közismertek lennének. De egy biztos: a Nap egyszer ezt is megvilágítja.

 

Milyen tapasztalatai vannak az Oroszországgal való tárgyalásokról?

 

Sok tárgyalást folytattam Oroszországgal, például a Nato koszovói lépései és az oroszok ehhez való hozzájárulásáról. Erre az USA kért meg bennünket, mivel ők nem jutottak Oroszországgal semmilyen eredményre. Oroszország végül is hajlandó volt csapatait német Nato parancsnokság alá helyezni. A 90-es években szoros politikai egyeztetések  és katonai együttműködés alakult ki a Nato és Oroszország között. Ez 1997 óta a Nato – Oroszország – Alapszerződésben került szabályozásra. Az oroszok kemény tárgyaló felek, de ha végül is eredményt értünk el, ahhoz tartják is magukat.

 

Mi volt az eredmény akkoriban?

 

A tárgyalások során az oroszok bizonyos döntési jogokat akartak beépíteni az alapokmányba. Ez nem volt lehetséges. Mégis találtunk egy utat, mely azokban az esetekben, amikor az egyik vagy másik fél biztonsági érdekei úgy kívánták, együttes megoldásokhoz vezethetett. A grúz háború után a Nato sajnos ezt az együttműködést nagyrészt felfüggesztette. Az ukrán háború előestéjén újra megmutatkozott, hogy azok a szabályozások, melyeket a jó viszony idején teremtettünk meg krizisek és konfliktusok megoldására, feszültségek idején lesznek igazán értékesek. Sajnos ezt nem értik manapság.

 

Kujat tábornok úr, köszönöm a beszélgetést.

 ------------------------------------------------

Harald Kujat, nyugalmazott tábornoki 1942. március 1-én született.

A német szövetségi hadsereg (Bundeswehr) főfelügyelője, a Nato – Oroszország katonai Tanácsának elnöke, így a Nato legmagasabb képviselője. Egyidejűleg a Naato – Oroszország Tanács elnöke és az vezérkari főnökök Euro – Atlanti Partneri Tanácsánakelnöke is. Érdemei elismeréséül igen sok bel – és külföldi kitüntetésbe részesült.

--------------------------------------------------

(A fordítást készítették: Szutrély Beatrix és Szutrély Péter)

 

A Százak Tanácsa adventi üzenete

„Teremtsd egészen ujjá e hazát.” (Petőfi Sándor)
 
 
A Százak Tanácsa adventi üzenete
 
A mögöttünk hagyott évtizedben Orbán Viktor minden kormánya a választók kétharmadának támogató bizalmát megszolgálva közjogi és gazdasági szempontból is igyekezett rendbe tenni az országot, állampolgárságot adott a külföldön élő magyaroknak, világszerte irigyelt, gyermekeinket is védő családtámogatási rendszert működtet. 
A régi gondokhoz közben újak jöttek, ezek közül csak a legfontosabbak:
Az orosz-ukrán háborúban egyhangúan foglaltunk állást a béke mellett, elítélve az orosz agressziót. Elítéljük vérontást csakúgy, mint az erőszakos, illegális bevándorlást.
A globalizmus káros hatásait csak részben tudjuk ellensúlyozni - elsősorban tudatos értékközvetítéssel. Ilyennek tartjuk nemzeti kulturális örökségünk őrzése mellett az ország vízkészletének megtartását, növelését, a vízminőség védelmét, a lakosság egészséges, káros anyagoktól mentes élelemmel való ellátását. (A mezőgazdaság feladata elsősorban ez, nem a profit növelése.). Hazánk, több mint ezer éve, Európa része. Az Európai Unió tagjaként szükségesnek tartjuk, hogy Kelet és Nyugat értékeinek és kapcsolatrendszerének vállalásával e két pillérre támaszkodva, hidat alkossunk. Európa mára kifejlesztett egy olyan kultúrát, mely az emberiség számára korábban ismeretlen módon kizárja Istent a közgondolkodásból.  Teszi ezt akár úgy, hogy teljesen tagadja, akár úgy, hogy a létét bizonyíthatatlannak, bizonytalannak, ezért a szubjektív döntések területére tartozónak ítéli, olyan valaminek, ami teljesen jelentéktelen a közélet számára. Ez okozza az erkölcsi lelkiismeret zavarát. 
Meggyőződésünk, hogy a megromlott  politikai erkölcsöt  a kultúra javíthatja, s hogy anyanyelvünk lehet a nemzeti összefogás legfontosabb eszköze. Korunk a kommunikációé, ezért a magyar sajtó felelőssége is óriási. Fontosnak tartjuk, hogy a  hazánkat érintő minden nemzetközi véleményről első kézből és hitelesen értesüljünk. Különösen nagy a veszély a tanítás, az erkölcs és általában a kultúra területén. Bár belügynek tekinthető minden, de testi-lelki-szellemi egészségünket is jobban szolgálná a magyar hagyományoknak megfelelő oktatási minisztérium. Véleményünk szerint sikeresebben tudatosítja, hogy az egyén és a társadalom szempontjából a legfontosabb érték a konstruktív életvezetés, amely meghatározza az egyén és a társadalom jövőjét, s hozzájárul a társadalom és a gazdaság keresztény és nemzeti szellemű, harmonikus működéséhez.
Kötelesség, igazság, szabadság kérdései tisztázhatnák a politikai ellenzék számára is: tetteik mikor válnak nemzetellenessé. A tudás, hit, művészet, erkölcs értékének, ezt képviselő elődeink példájának ismerete mellett a család és a nemzetállam a megtartó erő. 
Meghatározó szerepe van a tudománynak, a művészetnek, az erkölcsnek, az irodalomnak, a hit és értelem szövetségének. Vezetőinktől  azt várjuk, hogy nemzetnevelők, lélekformálók is legyenek. Ma még közmegegyezés van abban, hogy az iskola a műveltség megszerzésének legfontosabb terepe. Eötvös József gondolatát idézve: akár a politika, akár a gazdaság elsőbbségét valljuk, a legfontosabb, a meghatározó iskoláink sorsa. Ez a válasz 2022 Adventjén is évezredes kérdésünkre, hogy mit tehetünk a Hazáért? Nemzetünk békéje is szalmaszálon függ, de Nagy Gáspár szavaival:
 “...a remény sohasem meghaló,/
ha minden utolsó szalmaszál/ 
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ! “
 
Budapest 2022. dec. 1.
 
 
 
dr. Andrásfalvy Bertalan örökös elnök, dr. Szijártó István tiszteletbeli elnök, Foltán László ügyvivő elnök 
 
Ágh István, Bakos István, dr. Bardócz Zsuzsa, Batta György, dr. Bárdi László, dr. Bene Éva, dr. Béres József, dr. Bíró Zoltán, Bogyay Elemér, Borbély Károly,  dr. Cey-Bert Róbert, dr. Csath Magdolna, Császár Angela, dr. Csepinszky Béla, dr. Csókay András, Csörgits József, dr. Deák Ernő, dr. Dobó Márta, dr. Duray Miklós, Farkas Márta, dr. Fekete Gyula, dr. Feledy Péter, dr. Galuska László, dr. Gazsó L. Ferenc, dr. Gedai István, dr. Gereben Ferenc, Gyimesi János, dr. Győrfi Károly, Gyulay Endre, dr. Gyurkovits Kálmán, Hajdu Lajos, dr. Hetzmann Róbert, Hornyák László, Judik Zoltán, Juhász Judit, dr. Kahler Frigyes, dr. Kellermayer Miklós, dr. Keserü Katalin, Király Béla, dr. Kisida Elek, dr. Kiss Gy. Csaba, Kondor Katalin, dr. Koós Ferenc, dr. Kováts-Németh Mária, Kű Lajos, Lászlófy Pál, dr. Lévai Attila, dr. Lipták József, dr. Ludányi András, Magyaródy Szabolcs,  May Attila, dr. Merkei Attila, dr. Messik Miklós, dr. Mózsa Szabolcs, Muhi Béla, dr. Murányi László, dr. Nagy Zoltán, dr. Náray Szabó Gábor, dr. Németh Ferenc, Németh Magda, dr. Oláh István, dr. Pentelényi Tamás, Poprády Géza, Rajnai Miklós, Rieger Tibor, dr. Rókusfalvy Pál, dr. Salamon Konrád, dr. Schulek Ágostonné, dr. Sallai Éva, dr. Sándor József, dr. Somhegyi Annamária, dr. Somodi István,  dr. Sótonyi Péter, Spányi Antal, dr. Sutarski Konrád, dr. Szász István Tas, dr. Széman Péter, dr. Szűrös Mátyás, Szvorák Katalin, Talpassy Zsombor, dr. Tanka Endre,  Tasnády Hajnal, Totth Elemér,  W. Barna Erika, dr. Zétényi Zsolt

Kiegészítő információk