Kerék Imre verse

 

 

 

 

 

Valek Tünde: Stáció töredékek

 

 

A festményeket készítették a Szent Lőrinc Katolikus Általános Iskola tanulói

Felkészítő tanár: V. Péter Mária

 

Valami gondolkodóba ejtett.

Felismerem-e, ami rejtett?

Egyetlen szó, vagy egy gondolat

 Még a felismerését várja!

Lehet szavakkal festeni

Ecsettel színesen mesélni

Megérinteni szóval, szemmel,

Egy pillanatra őrizni jó szívvel

Megfogni a megfoghatatlant

Szelek szárnyán szárnyaljanak,

Szép gyógyító szavak

Sebzett szívekre találjanak!

És a csodálatos képek

Múlják felül a képzeletet!

Amire illő szavak nincsenek

Csak leírhatatlan érzések, már kétezer éve…

 

  

 

IV.

Jézus találkozik Édesanyjával

 

Békét sugárzó tekintettel, ránézett

A vásári hangulat elcsendesedett

Jézus a Fiú, Mária az Anya

Egy néma percig a Földön, ketten voltak

Jézus szeméből a gyötrelem elillant

Bízzál, Isten nem hagy el, mindig velünk van!

Szelíden megérintette anyja vállát

Kék ruhája szorosan feszült Márián

Magába fojtotta a féltő zokogást

Áhítattal nézte Őt, egyszülött fiát.

 

 

Festette: Papp Angéla 6/B

 

 

IX.

Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

Jézus az átok súlya alatt leroskadt

A gyűlölet okozott neki fájdalmat

Körülötte néhányan aggódtak, sírtak

Ostorütés elől segítették talpra

Kéz kapva kap, karmosan megkapaszkodik

Ökölbe szorítva, némán lázadozik

Tenger kínszenvedés láttán nem marad más

Mint a szüntelen Istenhez fohászkodás

Tehetetlen rettenet ült arcokra ki

Isten Fia, vállalt sorsát teljesíti!

Milyen volt a világ, tették áldozattá

Nem ismerték fel a jót, Isten Bárányát!

 

Festette: Gömöry Zorka 6/A

 

 

X.

Jézust megfosztják ruháitól

Kék ármány csöppen, irigységtől acsargó

Katona dolga: teljesítsen parancsot

Vérvörös kezek húzzák Jézus köntösét

Kinek kedvez a reá dobott sorsvetés?

Siserahad, mint éhes, vad varjúcsapat

Összevész a kevés rongyon, ami maradt

Jézus mégse meztelen, tűr türelmesen

Hite aranyló, fényruhát von köréje

Kincsétől nem foszthatja földi hatalom

Mert szilárd hite ruhája, nem látható

 

Készítette: Biku Borbála 5/B

 

 

XI.

Jézust keresztre feszítik

Sokan az embergyűrűben szorgoskodnak

Levegő sincs már, annyira iparkodnak

Szegezés, szegezés, reccsenő csont hallik

És vér kicsordul, elevenen patakzik

„Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet" (Lukács 23:46).

Jézus tűr, elvisel, hisz igazult embert

Emberfák készülnek a Koponya hegyén

Feszülő kínvitorlákat borzol a szél

Gyorsan húzzák az ítéltet keresztre fel

Nem ismerik az irgalmat, szent kegyelmet

Elfogult gyilkosok hallják a biztatást

Elvakult hóhér nem érez, nem hall, nem lát

Már készíti dárdáját biztos római

Longinusz, megállni, arra még kell várni!

 

Készítette: Gergely Viktória Réka 7/A

 

 

XII.

Jézus meghal a kereszten

Jézust elhagyta a rátestált szenvedés

Bevégeztetett! Ima esd a bűnösért

Lehajtotta fejét aranyló testére

Kérte Istent, a tudatlant emelje fel!

Ó, ember, emberiség haladj meg rosszat!

Ismerd fel szívvel, ésszel a jót magadban!

Az önzést, kényelmet, acsargást, félelmet – hagyd el!

Szeretet útján jobb lesz a világnak, és neked

Bosszúvágy helyett irgalom, világosság

Áradjon emberek szívében békevágy!

Fekete szemek elsírták könnyeiket

Tehetetlen, fosztott, csúfolt érzéseiket

Az elszánt szív legyőzi a veszteséget

Bízni kell a hit megtartó erejében

Szüntelen törekvés a jó megértésre

Igazi gazdagság az adás öröme

 

Készítette: Nagy Anna 5/B

 

 

XIV.

Jézust a sírba teszik

 

Hárman jönnek szürkület leple alatt

Jézus teste húsvét előtt leljen nyugalmat

Közeli kertben sebtében vett üres sír

Keresztről levett halott padmalyán fekszik

Arimátiai József lámpása ég

Sírboltban sebtében nagy a készülődés

Lemossák róla a sok rákerült szennyet

Olajat, illatos balzsamot rákennek

Forrasztó füvekkel látják el sebeit

Méltóképp tudjon Isten elé járulni

Kék kontúros száját a halál lezárta

Arca hideg, teste holt-fehér, sápadt

Jézust végül burkolják fehér gyolcslepelbe

A termet átjárja parázsló tömjén füstje

Kik Jézust a végső útra készítették

Búcsúznak Tőle, de menniük, oly nehéz!

Jézus mély álmát őrizze e sírbolt!

Nehéz követ görgetnek a sír szájához

Megtörve válnak el a kedves halottól

Nem is sejtik, mi történik harmadnapon…

 

Festette: Ciceu Sára 7/B

 

 

János evangélium 6. fejezet: 47.vers

Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van.”

2023. 03. 07-10.

A verseket írta: Valek Tünde

 

 

Balajthy Ferenc: (Űr)palack(posta)

 

 

Virágok kelyhébe bújok, ha jönnek

Az idegenek, – és elrabolnának?!

Elvinnék mind a földhözragadt fákat,

Jók lehetnek, fénylő üstökösöknek!

 

Mint a keselyűk fölöttünk köröznek,

Vérengző farkasok két lábra állnak.

Mintha bármi volna, de nem vadállat,

Hol élnek a rémek, hová költöznek?

 

Vándorbolygó hollandi egy űrpiszok,

Fekete lyuk, akár a légyfogó gyilok,

Idegenek hol, kint, netán bent ölnek?

 

Hegyek tűzkelyhébe bújok, ha jönnek,

Legyek bár, a legutolsó palackposta, 

Hátha lesz majd, aki felszínre hozza!

 

 

Kiegészítő információk