Batsányi János arcképe

Kerék Imre: Batsányi János arcképe
 
H. Füger festménye 1808
 
 
 
Lásd ezt a gránitból kifaragott
 
arcot, könyörtelen tekintetével:
 
mint ellenállásra felhívó fényjel –
 
kiold belőled minden salakot.
 
 
 
A verseitől rettegett a zsarnok,
 
s ennyi elég volt, hogy értük lecsukják –
 
s jónéhány spicli, dilettáns akarnok
 
hajbókolva várta érdeme jussát.
 
 
 
Ferdén nézték literátor-vezérek,
 
nehogy vállukról juthasson magasra,
 
holott elvük: „Tiszteld a tehetséget!” –
 
 
 
Tehetségnek persze magukat tartva,
 
s egyiknek sem maradt üres a marka.
 
(Volt okádásig: „Hej, te rongyos élet!”)
 
 
 
  
 
 
Németh István Péter: Batsányi János arcképe
 
H. Füger festménye 1808
 
 
 
Pokolba minden hátteremmel!
 
Látass így, Mester! Csak ilyennek láss már,
 
vulkáni csúcsot gondolnod sem kell
 
mögém, se magasabb fákat a hársnál.
 
 
 
Mert nem adatott Egy valaha,
 
vállamra ne hullj, vízesés, permeteg!
 
Kibomlik Gabriellám ősz haja --
 
magunkénak vallunk minden gyermeket.
 
 
 
Hát ne lássam betűim hiányzani
 
s vélük ez arcomat majd egyedül,
 
akár a Balaton hármas hullámai --
 
 
 
verseim pergámene itt hengerül.
 
Forgandó köpönyegben nem én. Örökre
 
ezért kabátom harag-zöldje.
 
 
 
 

Fecske Csaba versei

 

Így van ez

  

a  legfőbb jó az ami van

lehet akár haszontalan

is mégis örömet szerez

hiányzik majd ha odalesz

 

csontjaidban a mész neszez

az idő mindig megelőz

még nyár se volt már itt az ősz

és reményt ökörnyálból szősz

 

mely ezüstösen csillogó

hogyha már semmire se jó

legalább olyan szép  legyen

hogy fönnakadjon szíveden

 

 

Átaludtam

 

átaludtam az életem

mindent csak álmodtam

nem történt meg velem

semmi sem volt igazi

csak hitvány másolat

árnyék a földön amit rólam

nyúzott le kínok között a nap

tapogatózom vakon

szemhéjam leragadt

föllázadt a testem ellenem

a szívemmel  látok mióta

angyal rúgta meg  a fájdalom

sokra képes vajon mit akar   

a körülöttem settenkedő idő

 

 

Ne miattam

 

ha rám találtok valahol valamikor

fürdessetek meg bizalmatokban

vegyétek ki szememből a szálkát

ami zavarja a látásomat

bárhova nézek ugyanazt látom

a kivénhedt remény ráncait

ne miattam tegyetek jót

magatokért hogy nyugodt szívvel

mondjatok igazat mégha fáj is

és el ne tévedjetek senki örömében

 

 

Tisztelt Látogató!

 

Tájékoztatjuk, hogy – döntően anyagi okokból - a nyomtatott Búvópatak polgári, kulturális és társadalmi folyóirat kiadása jelenleg szünetel, azonban – válaszul a digitális világ kihívásaira - kérelmünkre a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elektronikus sajtótermékként nyilvántartásba vette a Búvópatak Online című oldalunkat (www.buvopatak.hu), amelynek tartalmát terveink szerint havonta frissítjük.

A Búvópatak Alapítvány köszönettel fogad minden anyagi támogatást, hogy értékteremtő munkánkat folytatni tudjuk.

Számlaszámunk: 10918001-00000012-93920004 UniCredit Bank

IBAN szám: HU62 1091 8001 0000 0012 9392 0004 – BIC (SWIFT kód): BACXHUHB. 

 

 

Kiegészítő információk