Levelek, vélemények

Dr. Buda Bálint

2008. szeptember 15.


 

Kedves Árpád!

Szépen köszönöm a mostani tiszteletpéldányokat  és a multkorit is!
Jól időzítetted a tudósításokat az erdélyi bevonulásról...Újra elolvastam és bizony helyenként megint megkönnyeztem.
Különben nagyon tetszett ez a szám...szinte minden darabja! – Döbrentei Kornélt nagyra becsülöm és élvezettel olvastam írásait. – Örülök tudós kollégám – Gyurkovits Kálmán – kitűntetésének. Bizony megérdemli! – Nagy örömmel olvastam másik tudós kollégám – Heinz Tamás – írását is. – Arcképvázlatod és arcképed is nagyszerű benne! – Stoffán könyvét   már régebben megvettem és olvastam: én bizonyítottnak érzem, hogy Teleki gyilkosság áldozata lett. ( Édesapám ismerte  és nagyon tisztelte....Emlékszem, egyszer felháborodva jött meg a Parlamentből – oda állandó sajtó-belépője volt – és hozta a fényképet, amelyet a németek osztogattak a képviselőknek: egy hosszúorrú vadászkutya,szemüveggel, fején csrkészkalappal. Kommentár nem kellett hozzá, mi gyerekek is jól tudtuk, hogy ez Teleki akar lenni....Sehogy sem találom a képet, pedig valahol biztosan megvan a családi iratok közt.)  Persze a magyar történelem sajnos tele van az eltussolt gyilkosságokkal: /Szent/ Imre herceg,  Zrínyi Miklós, Széchenyi stb.stb. – Te vagy talán az egyetlen, aki a magyar sajtóban megemlékezik  a Magyarok Világszövetségének  Világkongresszusáról, pedig ez az utóbbi  idők legnagyobb horderejú magyar eseménye volt!!!
Szeretettel ölellek

Buda Bálint.

2008. szeptember 15.

Döbrentei Kornél

2009. október 12.


 

 

Hegyi Béla

2008. augusztus 13.


 

Kedves Árpád!

Nem tehetem meg – mindenféle külső-belső bajokkal küszködve sem –, hogy ne szóljak a tőlem telhető lelkesedéssel a lap augusztusi számáról. Az előzőekről is írhattam volna, hiszen a szívemből szerkesztődtek, de ez az augusztusi különösen megragadott. Úgy gondolom, sok magyar folyóirat számára például szolgálhatna. A színvonalat megszoktuk már, de a tartalom! Egyetlen kiáltás ez, a nem csüggedő magyarság kiáltása. Vártuk! A reményé, mely – oly sok jogos pesszimista megszólalás ellenére – a csakazértis lobogóját lengeti meg, mint egykor Ady. Hitet, erőt, hazaszeretetet fűt. A lehajtott fejeket dacosan fölegyenesíti. Augusztus után szeptember következik, majd október. A mi októberünk!


Hegyi Béla

2008. augusztus 13.

Kiegészítő információk