Levelek, vélemények

Videcz Ferenc

2009. 11. 12.



Kedves Árpád!

Tegnap – egy pécsi zenei rendzvény kapcsán – felhívott Anna, Tüskés Tibor felesége. ?szinte megdöbbenésemre elmondta, hogy Tibor állapota válságosra fordult. Tudtam, hogy betegeskedik, a paksi Pákolitz emlékestre sem tudott eljönni, Vajszlón pedig "kórház-közi" állapotban volt jelen, de nem gondoltam, hogy ennyire komoly a helyzet. Örvendeztem is, amikor Szatyor Gy?z?nél olyan felszabadultan érezte magát. Pontosan nem tudom, mi a baja (Anna szerint az orvosok sem mondanak 100 %-osat).
Kegyetlen a Sors: Tibor a rendszerváltás után sem kapott olyan mérv? elismerést, amit korábbi mell?ztetéseit követ?en megérdemelt volna. Most végre – 80. születésnapja "el?estéjén" – a Pécsi Tudományegyetem címzetes docensévé fogadta (volna?), nem tudom, október 23-a kapcsán megkapta-e a tiszteletbeli kinevezést, vagy még csak ezután – netán már csak posztumusz – kerül rá sor. (Anna elmondása alapján már nem reagál a hozzá intézett szavakra.)
(...)
"Körkérdésedre" válaszolva, a Búvópatakot éppen Tüskés Tibor révén ismertem meg, az általa létrehozott Testvérmúzsák Asztaltársaság egyik havi összejövetelén adta kezembe azzal, hogy "...ebben a lapban a te keményebb hangú írásaid is biztosan megjelenhetnek." Örömömre – és hála Neked – jóslata bevált.
További jó egészséget, sikeres munkálkodást kívánok Mindannyiotoknak.
Baráti üdvözlettel:

Videcz Feri

2009. 11. 12.

Kárpáti Kamil

2009. október 17.


 

Kedves Főszerkesztő úr!

Köszönettel vettem kézhez a Búvópatak októberi számát. Külön is köszöntet kell mondanom hálás szívvel A fényhez hibátlan megjelentetéséért, a gondos tipográfiai kivitelezésért és Csernák Máté kifejező elktrográfiájáért.
A figyelmességét is köszönöm: Kabdebó Tamás 1994-es születésnapi Magyar Nemzet-írásának felidézését.
Ottó Ferenc, Kodály egykori tanítványa és József Attila barátja a váci börtön –  Kabdebó Tamás által fölsorolt – költőinek is barátja volt; mindig is a Füveskert tagjának vallotta magát. A gödöllői Városi Múzeumtól kapott Attika (Madzagosok) c. Ottó Ferenc kézirat elején található verssorok az én Magyar ének 1951-ből c. váci versem 6., befejező strófáját képezik. Első megjelenésére csak az 1987-es Farkasa gyomrában lakik c. kötetemben kerülhetett sor. Ott már a 3. sor. „vész” szava helyett Vad áll, s a 4. sor: „Egyszál atomba zárlak, győzelem!” – re módosult. Az életműkiadás 2. kötetében (Relief egy fegyházról, Stádium, 1993) aztán így is véglegesítettem: „Szál atomba zárlak, győzelem!” A mostani, 2009-es Összes verseim  I. kötetének 132. oldalán is így található.
Ottó Ferenccel a börtönévek után is jóbarátok maradtunk. Egyik tehetséges tanítványát, a soroksári Bókkon Gábort (akit fiatalon ragadott el a halál 1999-ben) én vezethettem be a kortárs költészetbe, majd válogatott versei kiadásának utószavában írhattam Ottó Ferencről is, a mesteréről.
Végezetül szeretném felhívni Főszerkesztő Úr figyelmét, hogy 2009. november 20-án lesz (lenne) 80 éves Gérecz Attila, 1956 egyetlen költő hősi halottja. Óriás verse, a Sorsod művészete az általam szerkesztett azonos című kötet 44. oldaláról átvehető. (Ha szükséges, szívesen átküldjük.)

 

Tisztelettel és köszönettel,                     
Kárpáti Kamil

Mák Ferenc

2009. március 9.


 

Árpikám,
a lapot elküldem Mák Ferencnek, a szabadkai Aracs főszerkesztőjének, s így fogadta...
M.

Kedves Miskám,
köszönöm a küldeményeket, a Búvópatak igazán figyelemre méltó kiadvány, a rajongásig imádom a hasonló szellemiségű lapokat. A szememben többet érnek minden központi igyekezet szülte mímelt egyensúlyozásnál, mert abban mindig felülkerekedik a megfelelni igyekvés szándéka. Ez “csak” esztétikailag és etikailag (vagyis emberi léptékkel mérve) jó lap szeretne lenni, és ezért az is. És ami a legfontosabb: hogy őszinte. És örülök a benne szereplő írásodnak is.

Ölellek, Mákferi

Sarusi Mihály,
Mák Ferenc
2009. március 9.

Kiegészítő információk