Levelek, vélemények
Hegyi Béla levele
2011. augusztus 11.
Kedves Árpád!
Papp Árpád tavalyi halála megrendített, az idei reá emlékezés ismét szívfájdítóan felidézte alakját. Zseniális szerénysége és szerény zsenialitása nemzedékek példája lehet(ne). Szellemisége a legnagyobbak közé emelte már életében is. Mégis: társtalansága csöndes kiáltás volt, noha sokan ajánlkoztak társául, s õ sokak társának is tûnt, de legbelül a magány védtelenségét élte, s a végtelen közösséget teremtette maga körül virágaival, fáival, gyümölcseivel. Maga volt a szüntelen kínálkozó kapcsolat. Mindannyian kevesebbet kértünk tõle, mint amit adni akart volna, és többet vártunk tõle, aminek viszont kivitelezésében gátlásosan meg-megakadt. Jó tudni, hogy ezentúl díj s emlékplaket hirdeti a nevét, bár egész lénye eddig is hirdetni való volt.
Barátsággal ölel: Hegyi Béla
ifj. Béri Géza levele
2011. március 15.
Kedves Árpád!
Egy nagyobb lélegzetvételre elhallgattam. Négy szabadnap is kevés néha a csodára.
Mi is éppen csak rácsodálkozunk egymásra Borcsámmal, hogy is volt, hogy harminc éven át nem láttuk egymást.
Még most is, hogy ellátogattunk este csendesen a győri Bem József térre,
kevéssé emelkedett lelkek űzték munka ügyben telefonon.
Ünnep van. Érdemkereszt. Hogyan is kell gratulálnom Béri módra?
Csodálom és őszintén örülök, hogy arra érdemeseknek is jut belőle.
A keresztje mindenkinek – úgy mondják – megvan. Ne legyen súlyos neked!
Béri már 1980 óta viseli a vaskeresztet. Sárközi Margittól kapta. Ez volt szokásosan groteszk kívánsága.
Tavaly novemberben újra összeboronáltam őket anyánkkal, ő is kapott egyet egyenest Győrből.
Ünnep van. Tegnap is volt.
Józef Zachariasz Bem 1794. március 14-én született – Tarnówban.
1850. december 10-én hunyt el Murat pasa – Aleppo városában.
Utolsó szavai:
„Lengyelország, én már nem szabadítalak fel…".
Cyprian Norwid Bem emlékére írt Gyász-rapszódiájának mottójában Hannibált idézi:
Iusiurandum patri datum usque ad hanc diem ita servavi.
Ez a mondat volt számomra a kategorikus imperatívusz, még ha atyámnak esküt tenni sosem volt módom.
A verset legkedvesebb professzorom, Kovács István fordította.
Ünnep van. Március. Tartozom egy köszönettel is a márciusi lapszámokért.
Köszönet érte. Valódi fényt hozott Győrbe.
Ünnep maga is, felemelő mindenképp az „alibi/köznapok ünnepi alibi” emlékével együtt is.
A keresztet pedig hordozni kell, akár büszkeség, akár teher.
Magam rá kellett bizony ébredjek, hogy Mamika angyali tisztaságú leveleit szívesebben olvasom, semmint az ÁVH által kiállított dokumentumokat böngésszem homokevő türelemmel.
Iusiurandum patri datum...
Kedves Árpád! Nem tagadom, vannak kétségeim is. Az első Béri-kötet előkészítésekor fénymásolt periratok a Hadtörténeti Levéltárból nincsenek nálam Győrben, pedig őriztem őket.
Valahol Pesten lapulnak egy láda mélyén.
Az itteni belügyes dosszié kb. 260 oldal, s még nem teljes anyag, csak nagyjából a fele.
A többiért még nem volt érkezésem elmenni.
Küldeményem amúgy azt hiszem önmagárt is beszél:
a másolatokon látható brutális zöld betűk a levéltár nevével nem pusztán csúfítják a tartalmilag amúgy is gyalázatos iratokat,
de az olvashatóságot is rontják.
Hiányok is vannak.
Hiányzik például maga az ítélet.
Megszületéséről, tartalmáról, időpontjáról a Juditnak küldött levelem mellékletében
található kegyelmi kérvényben vannak adatok.
Kínjaim vannak nem csak a publikálás jogi kérdéseit illetően, de erkölcsi tekintetben is.
Akit védeni akarnak, azok neve az anonimizált fénymásolatokon ki van takarva.
De vannak akik nincsenek kitarkarva. őket meg kell hurcolni újra, mert lehető
És a bulitárs, harmadrendű vádlott?
Az iratok szerint aláírt a szervnek, és jelentéseket írt Pákozdinak?
A homokevés még korántsem ért véget.
Az eddig átböngészett iratokat – ezúttal kommentár nélkül – a JPG file-ok nevében található tájékoztató jellegű dátummal átküldöm.
Párhuzamosan dolgoztam egy keveset a Mamika váci levelein is.
Szépség, költészet, fájdalom, öröm...
Hogy köztük van Béri menyasszonyával, Ritával való levelezése is?
És a vége?
A kötetben olvasható a vers: Szelídnek mint az angyalok.
Szintén csatolom.
Kedves Árpád!
Mit hoz a jövő? Nagy tanulság, hogy jobb nem kivárni, inkább tegyünk érte, hogy olyan legyen, mint amilyennek szánjuk.
Az a szép jövő – számomra – mélyen a múltban gyökerezik.
Bem tábornok szülővárosának van még más nagy szülötte is, József nevezetű:
Józef Szujski.
Magyarul soha meg nem jelent írását mellékelten küldöm.
További részleteket még később csatolok.
Maradok híved
ifjabb Béri Géza