Levelek, vélemények
Sz. Tóth Gyula – SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ
2021. augusztus 12.
SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ
A Búvópatak minden Kedves Munkatársának
a 19. Születésnapra szeretettel
Részlet a Búvópatak 16. Születésnapjára küldött köszöntőből.: „Csak kézbe veszed, átforgatod: a szántóföld és az Ég összeér, ember és állat összesimul a nyugtató víz partján, a távolban hegyvonulat pihenteti a szemet. Íme, az egység, a harmónia. A művészet által leképezve, megteremtve, közel hozva. A természet képi látványának atmoszférájában a mesteri szoboralakok élővé pezsdülnek. És hol itt az ember? Lapozz bele, ott vagyunk. Benne az Egészben, az Egységben. Ne akarjuk ezt megbontani, ne akarjunk a természet fölébe kerekedni.” A 2018. augusztusi számról írtam ezt. Három év telt el azóta, de nem változik már a nóta, Heltaival dúdolva, az idei augusztusi szám borítóján Ország László napraforgói pihentetnek hajladozva. A Búvópatak minden száma művészi darab. Ezt üzenik ma is a lap alkotói: nem fölébe kerekedni a természetnek, de együtt emelkedni. Ezt erősíti Baudelaire is mellékelt versével.
Charles Baudelaire
Élévation
Au-dessus des étangs, au-dessus des vallées,
Des montagnes, des bois, des nuages, des mers,
Par delà le soleil, par delà les éthers,
Par delà les confins des sphères étoilées,
Mon esprit, tu te meus avec agilité,
Et, comme un bon nageur qui se pâme dans l'onde,
Tu sillonnes gaiement l'immensité profonde
Avec une indicible et mâle volupté.
Envole-toi bien loin de ces miasmes morbides;
Va te purifier dans l'air supérieur,
Et bois, comme une pure et divine liqueur,
Le feu clair qui remplit les espaces limpides.
Derrière les ennuis et les vastes chagrins
Qui chargent de leur poids l'existence brumeuse,
Heureux celui qui peut d'une aile vigoureuse
S'élancer vers les champs lumineux et sereins;
Celui dont les pensers, comme des alouettes,
Vers les cieux le matin prennent un libre essor,
– Qui plane sur la vie, et comprend sans effort
Le langage des fleurs et des choses muettes!
(1857)
Fölemelkedés
Völgyek, tavak felett, a bércek büszke vállán
túlszökve, tengerek s zúgó erdők felett,
túl a napon, túl a felhők és éterek,
túl a szférák örök csillagöves határánál,
lelkem, vígan mozogsz a fényben odafent
s mint jó úszó, aki a vízben szinte röppen,
kimondhatatlan és férfias, nagy örömben
tombolva hasítod a mély-mély végtelent.
Repülj jó messzire, tisztítsa meg a földi
kóroktól szellemed a tiszta, magas ég
és idd, mint isteni italt, a menny tüzét,
amely a ragyogó kristályteret betölti.
Lerázva bánatok s a roppant unalom
fojtó ködét, mely az életet nehezíti,
boldog, ki repeső szárnyát csak kifeszíti
s már ott jár azokon a fénylő utakon!
akinek hajnali pacsirtaként a kék ég
felé lendül szabad és friss gondolata.
a lét fölött lebeg s magától érti a
néma tárgyakat és a virágok beszédét!
(Szabó Lőrinc fordítása)
Dr. Tusnády László
2020. július 8.
Kedves Judit és Árpád!
Megérkeztek a „Búvópatak” példányai. Köszönetet mondok mindenért. Esendőség-létünkben
nagy öröm az időtlenség hasonlíthatatlanul szép pillanata, ha magunk előtt látjuk azt a templomot, amelyről korábban azt sejtettük, hogy az az Isten álma, és velünk akarja felépíttetni.
Immáron látva látom. Ember voltunk gyakran ködös partjairól felénk tekint.
Ó, áldott pillanat! Mindnyájukat szeretettel üdvözlöm. További sok-sok jót kívánok: Dr. Tusnády László
Sz. Tóth Gyula
Kedves Árpád,
rövidebb bükfürdői távollét után vettem kézbe a lapot.
Búvópatak, 2019. október:
aktuális, ünnepi fájdalommal, emlékezések, térségi élet, kis népek sorsa – memento mindannyiunk számára.
Az egész szám egy nagy kompozíció, megint. Így egyben – szól. De mégis említek pár darabot, külön. „Az idő metaforája”, az érzékletes recenzió (Alföldy Jenő) és a vers: Misztikus rózsa (Antal Barnabás). És a megrázó dráma: „Ősz, október” (Radnai István).
A képeket sem hagyhatom. Azt hittem, ismerem Ország László fotóit, láttam belőlük többet, gyűjtésben, egyedi darabokat a lapszámokban… A fotókat ismerem, de az általuk feltárt világot csak lassan közelítem. ahogy a művész adagolja. Mindig meglep valami újjal, ez most az elektrográfia.
Egy nemrég megjelent írásom címe, szerényen, ez volt: A filozófia. (Partium, 2019/3. 116-117.) Tehettem, karcolat volt. Így fejezem be:
„Marad néhány nagy kérdés: elég számításba venni Kant négy alapkérdését. 1. Mi az ember? (antropológia) 2. Mit tudhatok? (episztemológia) 3. Mit kell tennem? (morál) 4. Mit remélhetek? Que m’est-il permis d’espérer? Ahogy franciára fordították: Mi adatott meg…? (hit) És van még egy: Mi a, ki a filozófus?”
Íme, a filozófus: Ország László. A képi kompozíció kifejező ereje átfogó filozófiát közvetít (lásd Kant), többet ér minden szónál, még ha több oldalon is igyekeznek csavargatni…
Köszönettel, barátsággal,
Gyula
