Levelek, vélemények

Pósa Zoltán: Pannon tájak különleges ízei

Magyar Nemzet Online – Kultúra
Pannon tájak különleges ízei
2011. szeptember 5. 11:30


 

Pannónia különleges, aranyfény? dombjai, szelíden b?vös kisugárzású tájai számos kiemelked? költ?, képz?m?vész alkotói fantáziáját megmozgatták már. Árkádia, a mitológiai görög pásztorvilág idilli békéjét idézi Németh István Péter Gyorsportré Papp Árpádról ázott bazalt fényében cím? emlékezése a tavaly elhunyt költ?, m?fordítóra a Búvópatak cím? kaposvári folyóirat kora?szi számában.

Papp Árpád Metszéspontok cím? verskötetében a Balaton környékének mediterrán auráját is megénekli, s talán az sem véletlen, hogy ? volt az újgörög költészet leghívebb hazai tolmácsa is. Mivel nem rejtette véka véleményét a diktatúráról, emigrációba kényszerült. Nem külföldre menekült, hanem költ?i szépség? irodalomtörténeti esszékbe és a m?fordításokba vonult el. Papp Árpádnak nemcsak a saját versei, hanem az általa magyarított európai költ?k munkái, s az esszék is senkivel össze sem hasonlítható szerves egységben teremtenek egyedi életm?vet.

A lap alapító f?szerkeszt?je, Csernák Árpád író, színm?vész kifejezetten törekszik elfelejtett, immár elhunyt valódi tehetségek (újra) fölfedezésére, és hasonlóképpen méltatlanul sokáig háttérbe szorított él?k megszólaltatására. El?bbire példa, hogy a lap legutóbbi számaiban folyamatosan jelennek meg két, 1956-os forradalmár költ?, az 1956 november 7-én h?si halált halt Gérecz Attila, valamint az 1979 karácsonyán öngyilkosságot elkövet? költ?, prózaíró, Béri Géza munkái. Mindkét költ? m?veit posztumusz rendezte sajtó alá 1990 után költ?- és cellatársuk, Kárpáti Kamil, az általa alapított Stádium Kiadó gondozásában. Az augusztusi számban ifjú Béri Géza, a költ? fia emlékezik édesapjára, „az elfelejtett költ?re”, kinek 1992-ben kiadott önálló könyvéhez utószót írt. Beszélt arról, hogy édesapja üldözése, háttérbe szorítása rá is árnyat vetett, de ? akkor is büszke volt arra, hogy Béri Géza fia, amikor ?t is zaklatták apja miatt. Hálás mások mellett Kárpáti Kamilnak, a Búvópataknak és f?szerkeszt?jének, Csernák Árpádnak, hogy nem hagyták feledésbe menni édesapjának rendkívüli életm?vét.

A sokáig mell?zött él?k közül gyakran szerepel a Búvópatak hasábjain Kárpáti Kamil, Hegyi Béla, Sarusi Mihály, a fiatalabbak közül Kovács Em?ke, Németh Péter István és az a kiváló költ?, akit életútinterjúban szólaltat meg Farkas Judit, a Búvópatak f?munkatársa. Baán Tibor csöndes szavú, tizenöt értékes kötettel rendelkez? költ?, kritikus azok közé tartozik, akik a kikezdhetetlen tradicionális értékek felmutatásával fejezték ki akarva, de akaratlanul is különállásukat a három tés (támogatás, t?rés, tiltás) Aczél–Kádár korabeli kultúrpolitika éveiben. Különutasságra rendelte el polgári származása is az 1946. május 26-án született költ?t, akinek szüleit a háború pusztításai, a szegénység és a kommunizmus térnyerése együtt ?zte el az akkor még külön településnek számító szül?faluból, Rákosligetr?l Pécsre. Azt is leírja, hogy a gyermek mesevágyó fantáziája átszínezte azokat a viszontagságokat is, melyekt?l a szül?k igen csak szenvedtek. „Kaland volt nekem a szegénység/Nem tagadom/Az ötvenes évek/Mesebirodalom/Képtelen voltam/Megérteni, hogy anyám miért rohan/Örök kialvatlanul/Talán sose aludt” – emlékezik a Portré – magyarázattal cím? versében.

A gyerek Pécsnek is csak a különleges szépségét élvezte, nem érezte át, mit jelent szüleinek az életforma-változás. Feln?tté a gy?ri bencés gimnázium nevelte, a sok kit?n? tanár közül is kiemelkedett a Rákosi-korszak börtönéb?l kiszabadult internátusvezet?, Csizmadia Ger?, ki költ?i tehetségének kibontakozását dajkálta. Munkás, f?iskolai, esti egyetemi évek, utazások remélt végpontjaként tért vissza Rákosligetre, ahol ma is él családjával, megbecsült tanárként, kritikusként, s mindenekel?tt költ?ként is újra otthonra lelvén. Madárház, Alvilági anzix. Az egység álma, Szentély – és sorolhatnánk versköteteit, melyekben míves egységet alkot a formai kísérletez? és a keresztény hagyományokban gyökerez? szemlélet.

Pósa Zoltán

Hegyi Béla levele

2011. augusztus 11.


 

 

Kedves Árpád!

Papp Árpád tavalyi halála megrendített, az idei reá emlékezés ismét szívfájdítóan felidézte alakját. Zseniális szerénysége és szerény zsenialitása nemzedékek példája lehet(ne). Szellemisége a legnagyobbak közé emelte már életében is. Mégis: társtalansága csöndes kiáltás volt, noha sokan ajánlkoztak társául, s õ sokak társának is tûnt, de legbelül a magány védtelenségét élte, s a végtelen közösséget teremtette maga körül virágaival, fáival, gyümölcseivel. Maga volt a szüntelen kínálkozó kapcsolat. Mindannyian kevesebbet kértünk tõle, mint amit adni akart volna, és többet vártunk tõle, aminek viszont kivitelezésében gátlásosan meg-megakadt. Jó tudni, hogy ezentúl díj s emlékplaket hirdeti a nevét, bár egész lénye eddig is hirdetni való volt.

Barátsággal ölel: Hegyi Béla

Kiegészítő információk