Németh István Péter

2010. január 12.


 

Kedves Árpád!

Tegnap kaptam meg a januári szám elektronikus változatát, s nagyon örültem neki. Ne gondold, hogy önzőn csak annak, milyen jól mutatunk Imre barátommal Walter von de Vogelweide trubadur-köntösében:-), de magának a számnak, a kék égboltnak
már tavasz előtt a templomocska fölött, ahogyan a borítóra van máris
fénnyel írva.

S kérlek, add át Juditnak ezt a pár sort, nem találom az e-mail-címét, s én nem vagyok egy PC-guru...

+

Kedves Judit!

Tiszta szívből gratulálok a kitüntetéséhez, amiről a folyóiratban olvastam. Kívánok hozzá is való élményeket, értő-szerető visszajelzéseket ráadásképpen, ha lehet: folyamatosan, mert azok hitelesítik igazán az elismerést, amiket az új esztendőben szűkebb baráti és tágabb szellemi körében, hiszem, kapni fog.
Velem s közelemben szilveszteréjen, amit évek óta édesanyámmal töltök, talán éppen a Kinga nevű novellahőse volt, aki félretette a (számomra is oly kedves) könyveket... (Aztán persze az évek alatt csak aláhuzigáltam a Funtineli boszorkányból a legszebb folyóvíz leírásokat,  amik a rengeteg fái alatt ezer reflexszel villództak.)

Szeretettel gratulál: István Tapolcáról

+

Kedves Árpád - folytatom, immár újra Neked, vagyis Kettőtöknek - szívbemarkoló Tibor utolsó levele. Ez volt az első karácsony vagy másfél évtizede, hogy nem kaptam az ismerős betűkből dicséretet. Tibor arányérzéke, mértéke, szorgalma, korrektsége (amit az írástudók előszeretettel hanyagoltak már a XX. században) mindigre példa marad.

Munkátokhoz sok jó erőt, derűt is kívánok a Búvópatakhoz való ragaszkodással:

Pista



Kiegészítő információk