Videcz Ferenc
2009. 11. 12.
Kedves Árpád!
Tegnap – egy pécsi zenei rendzvény kapcsán – felhívott Anna, Tüskés Tibor felesége. ?szinte megdöbbenésemre elmondta, hogy Tibor állapota válságosra fordult. Tudtam, hogy betegeskedik, a paksi Pákolitz emlékestre sem tudott eljönni, Vajszlón pedig "kórház-közi" állapotban volt jelen, de nem gondoltam, hogy ennyire komoly a helyzet. Örvendeztem is, amikor Szatyor Gy?z?nél olyan felszabadultan érezte magát. Pontosan nem tudom, mi a baja (Anna szerint az orvosok sem mondanak 100 %-osat).
Kegyetlen a Sors: Tibor a rendszerváltás után sem kapott olyan mérv? elismerést, amit korábbi mell?ztetéseit követ?en megérdemelt volna. Most végre – 80. születésnapja "el?estéjén" – a Pécsi Tudományegyetem címzetes docensévé fogadta (volna?), nem tudom, október 23-a kapcsán megkapta-e a tiszteletbeli kinevezést, vagy még csak ezután – netán már csak posztumusz – kerül rá sor. (Anna elmondása alapján már nem reagál a hozzá intézett szavakra.)
(...)
"Körkérdésedre" válaszolva, a Búvópatakot éppen Tüskés Tibor révén ismertem meg, az általa létrehozott Testvérmúzsák Asztaltársaság egyik havi összejövetelén adta kezembe azzal, hogy "...ebben a lapban a te keményebb hangú írásaid is biztosan megjelenhetnek." Örömömre – és hála Neked – jóslata bevált.
További jó egészséget, sikeres munkálkodást kívánok Mindannyiotoknak.
Baráti üdvözlettel:
Videcz Feri
2009. 11. 12.
