Dr. Egervári Gyula

2007. szeptember 11.



Drága barátom, Árpád!

Mindenekelőtt lelkem mélyéről gratulálok a Búvópatak nevezetes évfordulója alkalmából! A Te hősies, önfeláldozó kiállásod,  és mindent átfogó tehetséged nélkül ez a valóban magyarmentő folyóirat ezt az ünnepet nem érhette volna meg. A Teremtő áldása kísérje további munkásságodat, amelynek gyümölcseit itt, a tengeren túl is egyre többen élvezik.
Drága Árpád, köszönöm a Jóistennek, hogy megismerhettelek elragadó feleségeddel, a Szabadság Angyalának remek alkotójával együtt. Betegségemben gyógyír valahányszor visszagondolok a Veletek töltött napokra Kaposváron. Immár hosszú életem kimagasló eseménye volt az 50. évforduló, amelynek nagy részét Nektek, Kaposvár vezetőségének, a város honfiainak-leányainak köszönhetem. De élményeimben egyáltalán nem vagyok egyedül, számos magyarról tudok, akik a nyáron visszatértek Kaposvárra (van, aki háromszor is), hogy megcsodálják újra Gera Katalin szobrát. Bizony, drága Katám, Árpádom, egy életre szóló benyomást, tapasztalatot jelentettek azok az őszi órák, amelyek mégsem az elmúlást, hanem a megújulást hozták sokak számára... Engedjétek meg, hogy magyarországi képviselőnk, Szabó Zoltánné, Wargha Andrea nemrégiben küldött leveléből idézzek: "Soha nem felejtem el, amikor a szoboravatón a beszéded közben a gyönyörű aranyszínű napon pont a megfelelő időpontban mintegy aláfestésként szél kavarta fel a faleveleket. Mélyen megérintett, és meggyőzött Isten létezéséről." Drága Katám, Árpádom, életem nagy része többnyire hiábavaló volt. Az utóbbi éveket nem sorolhatom ide. Kis részben alkalmam volt, hogy az Urat szolgáljam a magyarsággal egyetemben...
Ha Isten segít, október 22-én érkezünk Kaposvárra.
Még egyszer: Gratulálunk!
Igaz baráti lélekkel ölelünk Benneteket kiváló fiaitokkal együtt:

Gyula és Julika

Dr. Egervári Gyula
2007. szeptember 11.

Kiegészítő információk